A Váci utca keményen küzd a világ legdrágább utcáinak listáján
További FOMO cikkek
- Beadta a derekát Vilmos herceg, megszüntetik a feudális előjogokat Cornwallban
- Blake Lively szexuális zaklatással vádolta meg a Velünk véget ér rendezőjét
- Térkép helyett katalógus: így lett az IKEA bútoraiból túraútvonal
- A vidéki élet olyan kihívásokat gördített Árpa Attiláék elé, amilyenekre maguk sem számítottak
- Bódi Guszti Thaiföldről bejelentkezve köszönte meg, hogy díjat kapott Orbán Viktortól
A Cushman & Wakefield globális ingatlan-tanácsadó cég minden év végén közzéteszi „Main Streets across the World” nevű listáját, amely elsősorban a befektetőknek szolgál aktuális információkkal a világ nagy bevásárlóutcáiról. Jelentős mozgások ezek közt nincsenek, egy-egy helyet szoktak általában előre vagy hátra lépni a játékosok. Nem meglepő, hogy a világ legdrágább utcája minden évben a New York-i Ötödik sugárút – egészen pontosan annak felső szakasza a 49. és a 60. utca közt, ahol éves szinten 7,7 millió forintba került egyetlen négyzetméter kibérlése.
A globális listán nem sokkal maradt el mögötte a milánói Via Montenapoleone, a lombard tartományi székhely divatnegyedének főutcája. A londoni Bond Street felső szakaszán, a 4. helyen azonban már „csak” 4,6 milliót kell egy négyzetméterért fizetni éves szinten bérleti díjként. Szorosan a nyomában ott van a párizsi Champs-Élysée, a közép-európai régió legdrágább utcája pedig a zürichi Bahnhofstrasse 3,5 millió forinttal.
München idén egy lépcsőt visszacsúszott a 14. helyre, a kelet-közép-európai fővárosok pedig Budapest után sorolódnak be: Belgrád, Varsó és Zágráb a 34–36. hely közt, míg Ljubljana, Bukarest, Szófia és Pozsony utcáinak drágasága a 39–42. helyhez elegendő, a sereghajtó szlovák fővárosban egy négyzetméter 204 ezer forintba került tavaly az Obchodná utcában, amely kevesebb mint a fele a Váci utca 500 ezres négyzetméterenkénti éves bérleti díjának. Azonban míg a régiónkban a pandémiát megelőző árhoz képest maximum 12 százalékkal kerülnek kevesebbe az ingatlanok, addig a kutatás nálunk a belvárosi utcában 27 százalékos csökkenést mért 2019-hez képest.
Persze, a fentebbi nem azt jelenti, hogy az V. kerületi sétálóutcán lehet a 30. legdrágábban üzletet bérelni széles e bolygón. A globális listán csak az adott ország legdrágább főutcáját tüntetik fel, így a részletesebb európai rangsorban már csak a 44. a Váci utca – és nyilvánvalóan, ha az Egyesült Államok vagy Ázsia is beszáll a mérkőzésbe, akkor jóval hátrébb csúszunk innen is. Európai viszonylatban számos olasz, francia, német és londoni utca előz be minket, illetve természetesen a bécsi Kärtner Strasse és Graben úgyszintén.
Nem lehet megingatni az „Aranynegyed” pozícióját
Az együtt alkotott formájuk miatt csak „Arany U”-nak is hívott három bécsi utca, a Kärtner Strasse, a Graben és a Kohlmarkt a régiónk luxusszívcsakrája – bár valóban azért szerencsésebb inkább az alcímben is írt becenevet használni a környékre, mert a mellékutcákban is számos drága világmárka butikjába botlik az ember. A szűkebb régiónk igazi, méretes luxusáruháza, a Steffl is itt található – legközelebb csak München támaszt ebben konkurenciát.
És a közelmúlt történései azt sejtetik, hogy ez így is marad. Tekintve, hogy a Rene Benko milliárdoshoz kötődő Signa Holding novemberben csődvédelmet kért, így valószínűleg nem fog megnyílni (legalábbis 2025-re biztosan nem) a Mariahilfer Strasséra tervezett Lamarr luxusáruház, amely 20 ezer négyzetméteren, nyolc emeleten árulta volna a luxustermékeket.
A magyar családból származó ingatlanbefektető thaiföldi üzleti partnere feltehetőleg megmenti a londoni Selfridges, a berlini KaDeWe, a hamburgi Alsterhaus és a müncheni Oberpollinger luxusáruházakat, de az épülőfélben lévő bécsi üzletház kilátásai egyelőre nem túl rózsásak. Így a még Sisi idejében is szénpiacként működő Kohlmarktnak biztos a helyzete, nyugodtan elkérhetik az itteni ingatlantulajdonosok a közel 2 milliós négyzetméterárat évente a Cartier-től, a Guccitól vagy a Fenditől.
Bécs kis testvére a luxusban már nem Budapest, hanem Prága
A prágai Óváros teret a Moldva folyó partjával összekötő Pařížská utcán és környékén olyan márkák nyitottak az elmúlt két évtizedben üzletet, amelyek valószínűleg Bécs közelsége miatt Budapesten sohasem fognak. Cartier, Dior, Hermés, Prada, Valentino, Ferragamo, Chanel, Bulgari, Balenciaga, Versace, Fendi, Saint Laurent – hogy csak most a legnagyobb divatházakat soroljuk.
Az utca végén, a szecessziós Cseh hídnál nyílik hamarosan az InterContinentalból átalakított Fairmont hotel, és hát errefelé a Louis Vuitton üzletben sem csak kiegészítőket lehet kapni, mint a listákra föl sem férő Andrássy úton. Miként Jan Kotrbáček, a Cushman & Wakefield közép- és kelet-európai képviseletének kiskereskedelmi üzletág-igazgatója elmondta, már régóta Prága luxusutcája a régióba belépni szándékozó luxusmárkák elsődleges célpontja, minden évben vannak itt új nyitások, így nem irreális egyáltalán, hogy egy négyzetméterért egymillió forint fölött kérjenek évente.
Az utca azonban nem túl hosszú, így szükség van arra a plusz 3500 négyzetméterre, amelyet a Fairmont Golden Prague Hotelben kialakított üzlethelyiségek és a vele átellenben felújított üzletház hozzátesz a lehetőségekhez. Bár ez az utca csak másodszorra szerepel a 35 éve megjelenő listán – mondjuk egyből a világ top 20 utcája közt landolt a már ismertetett szempontrendszer alapján –, azonban a Csehországot korábban képviselő prágai Na Příkopě sétány ellenben kikerült az első 50-ből. Hogy egy utca miért lesz felkapott a neves bérlők körében, az több ok együttállásából fakad. Először is ott van-e már egy-kettő az adott márka konkurensei közül, ez mindig vonzó, nem hiába szokták a felfutást illetően nagyon jó előjelnek tekinteni, ha a Louis Vuitton megjelenik valahol. Mekkora az adott város turistaforgalma és az utazók költési hajlandósága a magas árfekvésű termékek iránt, milyen a lakosság gazdasági helyzete, mekkora az adott utca hossza, hány üzlet fér el rajta és azok mekkora alapterületűek. Továbbá az is rangot ad egy utcának, ha köztudottan sok olyan üzlet nyílik rajta, amelyeket nem helyi vállalkozók üzemeltetnek, hanem az anyacégek tulajdonolják a boltokat. A Louis Vuittonról, a Diorról, a Chanelről vagy az Hermésről tudni, hogy ezeknél a divatházaknál franchise nincs, és viszonteladókkal sem állnak szóba, a márkák csak ott jelennek meg, ahol a központ akarja ezt. A külföldről irányított cégek alaposan átgondolják a nyitást, hosszú távra terveznek, ami nem mindig mondható el a helyi vállalkozókról, akiket egy váratlan gazdasági történés is könnyen bezárásra kényszeríthet. Ezek a tényezők tehát mind-mind befolyásolják, mennyit lehet elkérni bérleti díj gyanánt egy adott lokáción.
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: A Prada luxusmárka üzlete Prágában. Fotó: Milan Jaros / Bloomberg via Getty Images)