Európa egyik legszebb szigetén tulajdoni lapokkal harcolnak az orosz invázió ellen

Igazság szerint maszkot kellett volna vennem, amikor Umut Gürtunc, a leggazdagabb észak-ciprusi család egyik legbefolyásosabb ingatlanfejlesztője invitálására beültem kis japán autójába, hogy megnézzük, mit is álmodott meg a szemüveges középkorú úr, akinek csak pár hete született meg második gyermeke, egy kislány. Trónörökös azonban már van, 15 éves a fia! Hatalmas teherautók hordták a földet az épülő golfpályára – irdatlan porfelhőt hagyva maguk után. De hát ez Ciprus, ahol kilenc hónapig nem esik az eső. A helyi hatóságok beszámolója szerint azonban szeptemberben csak 7 tarlótűz volt, egyik sem veszélyes.

A maszk azonban a táskámban maradt, mert rossz emlékeket idézett. Immár hét éve járok minden évben Ciprus északi részére, s a Covid idején bizony nem volt könnyű a bejutás, hiába védte a szájat maszk. Igaz, manapság is legalább másfél órát kell várakozni a lárnakai repülőtéren, a „schengeni folyosóban” is – tavaly ezt megúsztam pár perccel. De hát változik a világ, a mozgásszabadság láthatóan korlátok közé szorul a teljes EU-övezetben, nem csak Cipruson. A terület gazdasági felfutását egyébként éppen a világjárványnak köszönheti: a mindig kellemes meleg, a remek tenger és a jó levegő hatására nyugat-európaiak sokasága vásárolt itt ingatlant, hogy idős napjait itt töltse, vagy távmunkában dolgozzon.

Pénz, befolyás és 16 pecsét

Umut Gürtunc remekül illeszkedik a sziget legtehetősebb családjába. A nagyfőnök az egykori vezető politikus, dr. Gunay Cerkez, akinek három gyermeke van. Lánya, Meryem férje Umut Gürtunc, aki főleg a Covid alatt és után nagyon sokat nyert azon, hogy a sziget legtőkeerősebb befektetőiként családtagjai megvásárolták a telekommunikációs hálózatot üzemeltető céget, majd a Korman építőipari vállalatot. Lakóparkok sokasága mellett az új parlamentet is ők húzták fel – pénz és befolyás tehát akad bőven. Most 600 villából, lakásból és hotelből álló hatalmas fejlesztésbe kezdtek javarészben a családi birtokon, a föld egy részét pedig a helyi kormánytól bérlik 30 évre. A hivatalos iratokat itt sem könnyű beszerezni: a főnök panaszkodik is, hogy 16 hatóság pecsétjére van szüksége, a helyi zöldek pedig megszámolják a golfpálya miatt kivágásra ítélt fákat, amelyek helyett pontosan ugyanannyit kell telepítenie.

A golf és a tenger – ez a régi-új direktíva Észak-Cipruson, mert szinte mindenki a pénzes turistákban bízik. Elsősorban a hideg Észak-Európából települnek ide télre a tehetős nyugdíjasok, a szupermodern új Ercan repülőtér szállítószalagjai ontják magukból a golftáskákat. Ez a sport ugyanis a jó minőség és a luxus biztosítéka – a terület ezt is kínálja. Miként a Turkish Airlines is, mert a törökök immár 467 gépből álló flottájukkal rengeteg turistát hoznak. Ercan a jelek szerint idén már több mint 2 millió vendéget fogad, ennek ellenére a kiszolgálás gyors. Ősszel a közeli golfpályán edz Európa színe-java, még az üzletemberek egy része is. A tehetős vendégek megszólítása érdekében ugyanis már 2013-ban egyedülálló golfversenysorozatba fogott a török légitársaság: a világ 67 országában (köztük hazánkban) rendezték meg a Turkish Airlines World Golf Kupát, amelyen 8000-en vettek részt. Némi irigységgel figyeltük a csodálatos fekvésű pályán sportolókat.

„A jómódúakat kell megszólítanunk, ezért építünk újabb golfpályát. Ha 100 millió eurós beruházásba fogsz, akkor a felépítendő ingatlanokat megvásárló külföldinek éreznie kell, itt valami csoda történik, remek minőség jön létre Európa legnaposabb területén. A golffal ezt bizonyítjuk, de építünk innen hat kilométerre jachtkikötőt is 700 szobás luxushotellel. Csak így van esélyünk arra, hogy – forintra átszámítva – 1,7 millióért kínáljuk apartmanjaink négyzetméterét” – mondja Umut Gürtunc. Mi pedig azért csendesen hozzátesszük: eddig áfát sem kellett az idegenforgalmi beruházások után fizetni, 10 évig pedig a cégek esetében elmaradt a nyereségadó is.

Vendégmunkások, golfpályatervezők, búvárok

A szerény üzletemberért és családjáért valósággal rajonganak a helyiek. Kis autóval jár, pontosan érkezik minden luxust mellőző irodájába, mindenkihez van jó szava, s csak vasárnap délelőtt golfozik, majd ebédel a saját hotelében. Egyik kulcsembere Mustafa Kucer, aki 15 évvel ezelőtt költözött ide Törökországból. Kéthavonta ingázik, mert a szárazföldön él 10 éves kislánya. Nem költözik vissza, mert remekül érzi magát, ráadásul a Korineum – miként hatvan további alkalmazottnak – számára is ingyen biztosít szállást, s csak a villanyáramot kell fizetnie. Mint mondja, ennek ellenére nagyon nehéz idecsábítani a törököket, ezért van rengeteg ázsiai vendégmunkás az építkezéseken és a szolgáltatóiparban.

Rajta is túltesz Burcin Dickmen helyi golfedző, aki szintén török, de már 18 éve erősíti a csapatot. Most nagy feladata van, mert az új golfpálya főtervezőinek kell átadnia a mostani pályán szerzett tapasztalatait. Főleg azt, hogy újabb tengervíz-sótalanító üzemeket kell létesíteni, mert a golfpályát folyamatosan öntözni szükséges: 1370 szórófejből több mint 3000 köbméter víz ömlik a pályára, de a csodálatos fekvésű golfparadicsom meghálálja a gondozást: üdezöld a fű. Négy év múlva lesz kész az új pálya, addigra ennek a vízmennyiségnek a dupláját kell előállítani.

A legkülönlegesebb figura azonban Ahan Yalcin, aki naponta mélabús ábrázattal ül a helyi öbölben, s úszómesterként vigyáz a vendégeire – hogy aztán szabadnapjain széles mosollyal beugorjon motorcsónakjába, ahol ott lapul a szigony és a búvárfelszerelés, elvégre Ahan 26 méterig tud merülni. A Földközi-tenger élővilága errefelé szinte érintetlen, ezért naponta hatalmas halakat hoz fel, hogy a helyi piacon igen jó áron eladja azokat. Ha pedig még marad valami kis szabadideje, akkor természetfotósként másik hobbijának él.

Gürtunc és csapata számára ősztől kicsit bonyolultabb az élet. Pár hete új ingatlanvásárlási törvényt hoztak Észak-Cipruson, amivel egyrészt a hiteles tulajdoni lapok beszerzését tették kötelezővé (mint látni fogjuk, ez egyáltalán nem egyszerű errefelé, mert a török oldalon a föld egy része még mindig görög tulajdonban van), másrészt a külföldi vásárlók számát akarják csökkenteni. Ennek két oka van.

Pia és sebességmámor

Az egyik az „eloroszosodás”, ami már évek óta tart. A törökök ingatlanvásárlásai évente 21 százalékkal zuhannak 2021 óta, míg a külföldi magánszemélyeknek történt közvetlen lakáseladások száma 1179-ről tavaly 3600-ra nőtt. Ugyanakkor azt feltételezik, ennek legalább négyszerese helyi ügyvédi irodáké – akik külön szerződéssel szintén külföldinek játsszák ki a lakásokat. Az ideköltözőkkel az úton is sok a baj, de nem azért, mert a brit gyarmati időket idézve balra hajts van. Inkább az ital és a gyorshajtás a gond: a helyi rendőrök naponta átlagosan 25 ezer autót ellenőriznek, negyedüket sebességtúllépés miatt állítják meg.

Az orosz–ukrán háború után áttelepültek száma több tízezer, mert Moszkvából Isztambulon át szabad az út Észak-Ciprusra, délre azonban nem, mert az a terület az EU része, és szankciók vannak életben Oroszország ellen. Akad azonban a külföldi ingatlanvásárlás elleni fellépésnek egy másik vetülete, ez pedig a közel-keleti feszültség során érezhetően jelentősebbé vált izraeli befolyás. Nemcsak a harctéren, hanem az ingatlanpiacon is aktivizálódtak, helyi lapok ezért pedig valóságos kampányt folytattak a zsidó állam polgárainak ingatlanszerzése ellen. Ez visszaveti a számukat, de a turistaként ideérkező (tehát nem letelepedő) pénzes oroszok és az ukránok is hiányoznak, de arabból is kevesebb érkezett idén – panaszkodnak a girnei ékszerbolt-tulajdonosok. A főutcán jó pár üzletet be is zártak.

A másik ok az 1974-es háború után kialakult áttekinthetetlen ingatlantulajdon-nyilvántartás. Most betiltották az úgynevezett „szerződéses megegyezés” rendszerét, ahol általában harmadik fél lépett be a vásárló és tulajdonos közé – többnyire hiteles tulajdoni lap hiányában pénzt vagy más értéket folyósított az elsődleges felek között úgy, hogy a tranzakció teljesülése a felek által közösen elfogadott feltételek megvalósulásának függvénye volt. Rendkívül bonyolultan hangzik mindez – az is. Ennek magyarázatát a helyiek azzal adták meg, hogy az 1974-es háború után a földhivatali rendszerek is kettészakadtak, nem működnek megfelelően.

Az északi területek jó 20 százaléka továbbra is görög tulajdonban van, mert a háború előtti évtizedekben így alakultak a tulajdonviszonyok. Ha valaki a török oldalon ilyen görög kézben levő földet akar venni, általában nem vagy nehezen kapja meg a görögöktől a földhivatali papírokat, s ezután jön még a rettentően bonyolult jogi procedúra, amit általában jól fizetett ügyvédi irodák intéznek – panaszkodnak a ciprusi törökök. A helyi lapok azt írják, a jogi útvesztőkben járatos nagy cégek évente egymilliárd dolláros bevételre tettek szert csak apartmanok értékesítésével. Ezért az új törvény előírja, hogy az ingatlanszerzés jogi levezénylője ezentúl a földhivatal lesz a török oldalon, nem az ügyvédi iroda. Kérdés: hogyan bírják az irtózatos iratanyagot feldolgozni?

Apuci fizeti a tandíjat

Az új törvény előírja, külföldiek csak egy ingatlant vásárolhatnak, a törökök azonban hármat, a villákhoz tartozó földterület nagyságát 2,5 hektárban korlátozták. Aki több földet vesz, annak az eddigi 3 helyett 20 millió eurós beruházást kell vállalnia a területen úgy, hogy ipari, egészségügyi vagy oktatási bázist hoz létre. Ez utóbbit igen fontosnak tartják Észak-Cipruson, mert a külföldi diákok sok pénzt fizetnek a tanulásért. Összesen 25 egyetem működik, 90 ezer diák tanul. Sokuk inkább az online rendszert választja, mert így dolgozni tud, s gyakorlatilag csak vizsgázni jár be.

Girnében találkoztunk a Nigériából érkezett Blesttel, aki 21 éves fiatalságának minden odaadásával árulta az egyébként jó minőségű, de hamisított török textilárut. Két vevő között volt ideje mesélni arról, hogy tehetős édesapja küldte Európába tanulni, de a viszonylag olcsó Észak-Ciprust választotta, mert itt a főiskolán mindössze 1800 eurót kell fizetni tanévenként, amit a család tesz meg. Blestből nővér lesz, s eközben dolgozik az egyik boltban, ahol 700 eurót keres – igaz, ennek több mint felét albérletre kell kiadnia. De élete rendezettnek tűnik, mert három év után bárhová mehet angol- és szakmai tudásával Európában, mert jelentős a kórházakban a nővérhiány.

Találkoztunk egy másik diáklánnyal is, aki a legmenőbb szállodában, a Korineumban pincérkedett. Ő a Madagaszkár melletti, francia területnek számító Comore-szigetekről érkezett. Miniszárazföldről van szó, Moroni a főváros, ahol általában helyi nyelvet használnak az emberek, de Neima kiválóan beszél angolul. Négy évig tanult Észak-Cipruson, bank szakon végzett, s találkozásunk után két nappal repült vissza, miután apja „hazarendelte”. Ő 400 eurót költött szállásra, az egyetemi tandíjat is a család fizette, de az ügyvéd édesapa irányított mindent. Három testvére van, mindegyiket külföldre küldte a család, de hazamennek, s otthon dolgoznak majd helyi körülmények között, jól fizető szakmákban.

Európa nem jó hely, az emberek keveset mosolyognak, sok a veszekedés, mindenütt háborúság dúl, s ezt nem szeretem. Az Indiai-óceán valahogy megszűri a sok fölfordulást, nálunk van időd bámulni a madarakat a tengerparton, senki nem rohan, békesség honol

– foglalja össze szinte filozofikus gondolatait a 23 esztendős hölgy. Egy hónapig dolgozott Észak-Ciprus legmenőbb hotelében, amelynek tulajdonosa az utolsó két napra kedves gesztusként a tengerparti elitétterembe vezényelte, hogy aztán felvehesse utolsó rendelését a Korineum csodálatos fekvésű tengerparti teraszán – ami már hazájának hangulatát hozta el számára.

(Borítókép: Nicosia északi fele, ami az Észak-ciprusi Török Köztársaság területén található / Fotó: Getty Images)