Lassan hódít a megújuló energia

A megújuló energiák kiaknázása annak ellenére is gyerekcipőben jár, hogy a közelmúltban látványos eredmények és tervek jelentek meg akár az Indexen is: napelemes híd Londonban, 800 méteres naperőműtorony az arizonai sivatagban, sőt az ENSZ szerint 2050-re a globális energiaigény 80 százalékát megújuló erőforrásokból fedezzük majd – ez persze nem egy prognózis, hanem csak egy lehetőség, aminek eléréséhez az kéne, hogy minden politikai és gazdasági tényező alakításánál ezt a célt tartsák szem előtt a döntéshozók, aminek egyelőre kevés jele látszik.

A zöld energia alapjai is biztosnak tűnnek, hiszen egyes tanulmányok szerint a hazai lehetőségek jók, nap- és geotermikus energiával bőségesen el vagyunk látva, ráadásul biomasszában is erősek vagyunk. Nem tűnik utópiának az, hogy előbb-utóbb leváltjuk a jelenleg azért még durva túlsúlyban lévő, fosszilis tüzelőanyagokat elégető erőműveket. Ugyan az EU csak azt várta el tőlünk, hogy a megújuló energiaforrások 2020-ra érjék el a teljes fogyasztás 13 százalékát, a kormány tavaly egy bátor emeléssel 14,65 százalékra módosította ezt a vállalást.

Zöld foltok

A magyar villamosenergia-ipar termelésének és elosztásának irányítójaként a MAVIR Zrt.-nek van a legnagyobb rálátása arra, amink éppen van, illetve ami a közeljövőben lehet legalábbis a villamosenergia frontján. A megemelt tét tartható, legalábbis Tari Gábor, a MAVIR Zrt. vezérigazgatója szerint. „Mind a megújulókra vonatkozó Nemzeti Cselekvési Terv, mind az ősszel elfogadott Nemzeti Energiastratégia céljai teljesíthetőek. Alapvető feltétel a következetes politikai szándék, illetve a szükséges jogi keretek és a finanszírozás biztosítása” – válaszolta kérdésünkre Tari.

A vállalattól azt is megtudhatjuk, hogy hazánk jelenlegi bruttó villamosenergia-fogyasztásának nagyjából 7 százalékát fedezzük megújuló energiaforrások segítségével. Ennek a 7 százaléknak a kétharmadát a biomassza, a biogáz és a hulladékok feldolgozása fedezi, további egyhatodot ad ki a szél-, és 6-7 százalékot a vízenergia. Hiába viszik tehát el az áramtermeléssel kapcsolatos híradások döntő többségét az ilyen megoldásokkal kapcsolatos hírek, a vezérigazgató szerint „a napenergia, a földhő és az egyebek részesedése a villamosenergia-termelésből elenyésző”.

Ez a megállapítás főleg annak fényében kellemetlen, hogy az általános nézet szerint geotermikus energiában világelsők vagyunk. „Az energia meglétében valóban azok lehetünk, azonban a földhő kihasználása még világszinten is maximum ezrelékekben mérhető” – fogalmaz Ságodi Attila, a KPMG energetikai tanácsadásának partnere. Ságodi szerint a Föld magjából származó hőt kihasználó megoldások mértéke még a napenergia hasznosításánál is jelentéktelenebb a teljes kapacitásra és termelésre vetítve.

„Lehet ezzel próbálkozni, Chilében és Izlandon például vannak is mindenféle pilot-projektek, azonban olyan technológiai, finanszírozási és környezetvédelmi kérdések merülnek fel, amik megoldása nem feltétlenül Magyarország feladata kellene legyen" – magyarázza. „Lehet, hogy egyszer, ha már egy kiforrott metódusról beszélünk majd, hazánk az élre állhat, azonban a megújuló források témakörében a geotermikus energia sem itthon, sem a világon nincs a fősodorban.”

Arról nem is beszélve, hogy az eredményhez képest még elég költségesek a geotermikus technológiák. Elméletben tehát valóban jól állunk, de nem véletlen, hogy pillanatnyilag még olyan geotermikus erőmű sincs Magyarországon, ami a kezdeti tervezgetés szakaszán túllépett volna.

Elfújja a szél

A föld felett szerencsére jóval kedvezőbb a helyzet, legalábbis akkor, ha a világon pillanatnyilag uralkodó trendeket vesszük. Európa északi részén (főleg a tengeri szélturbina-telepeknek köszönhetően) a szél alapú termelés névleges teljesítménye 2014 végére elérheti a 20 gigawattot. Összehasonlításul: a magyar áramfogyasztás nagyjából 40 százalékát adó Paksi Atomerőmű bruttó teljesítménye ennek egy tizede.

Ha szintén pusztán az elméletet nézzük, a szél remek lehetőség a környezetet károsító, és hosszú távon véges készletekre alapozó hagyományos erőművek kiváltására, azonban a hazai helyzet itt sem vethető össze a világ nagyobb részének eredményeivel.

„A németeknél a széllel termelt villamos energia már-már piacképes a hagyományos árammal szemben – persze meg kell nézni, mekkora összegű befektetések árán jutottak el idáig" – mondja ismét a KPMG szakértője. A modern, akár negyedórás pontosságú előrejelzési rendszereknek, illetve a telepek nagy földrajzi szórásának köszönhetően a tervezhetőséggel sincsenek már nagy gondok, vagy ha mégis, hát a szintén környezetbarát szivattyús-tározós erőművek segítségével a hirtelen termeléskiesés is megoldható.

„Annak ellenére azonban, hogy az átlagos szélsebesség megfelel a kívánalmaknak, Magyarországon más tényezőket is figyelembe kell venni: például azt, hogy az energiaipar a megtermelt áramon túl is fontos szereplője egy adott ország gazdaságának, és mivel az erőművek részegységeit külföldről kell behozni, a szélerőművek létesítése nem a hazai szereplőket erősíti" – fogalmaz Ságodi. Vagyis nem érdemes úgy nekifeküdni ezeknek a beruházásoknak, hogy mindent importból oldunk meg, és itthon csak a termelést végezzük.

A megújuló energiaforrások közül a víz a legszámottevőbb eredményekkel rendelkező terület: 2008-ban a megújuló energia-kapacitás nagyjából 80 százalékát tették ki a vízerőművek, a világ össztermeléséből pedig 16 százalékos részesedést hasítottak ki. Míg Amerikában és Kanadában inkább sok kisebb, az építéssel a környezetet lehetőleg kevéssé zavaró projektben gondolkodnak, a kínaiak a 20 gigawattos Három Szoros vízerőművel egy csapásra oldják meg az egyre növekvő ipar energiaéhségét.

Itthon leginkább Bős-Nagymaros jut eszébe mindenkinek, ha ez a téma szóba kerül. Bár elméletileg van előrelépés – az ELMŰ közelmúltban elindított Zöld Tarifa szolgáltatása az 1906-ban épült Felsődobszai Vízerőmű termelését veszi át a megrendelők igényei alapján –, összességében elmondható: a hazai terepviszonyok egyszerűen nem teszik lehetővé a víz energiájának hatékony felhasználását.

Ezért is meglepő első hallásra az a kormányzati ötlet, hogy szivattyús-tározós erőművet létesítenénk valahol az országban. Alapvetően jó elgondolás, hiszen éppen ez az erőműfajta oldhatná meg a merevnek mondott szabályozási rendszer problémáit, viszont hirtelen még a szakértők sem tudnának igazán jó – és a környezetvédőket nem élből bepöccentő – helyszínt javasolni a működési elvéből következően nagy szintkülönbséget igénylő rendszernek.

Erdőn-mezőn

Az utolsó lehetőségként felmerülő biomasszával viszont szerencsénk van, nem véletlen, hogy a Megújuló Cselekvési Tervben, illetve minden egyéb hivatalos és félhivatalos tanulmányban ezt jelölik meg járható útként a szakértők. A biomassza növényi és állati mellék-, illetve végtermékek halmaza, elégetése nem jár plusz szén-dioxid-kibocsátással (hiszen csak annyi kerül a levegőbe, amennyit a növények a fotoszintézis során felhasználtak), ráadásul kis túlzással nem kell más, mint termőterület.

Egyes nézetek szerint azonban fennáll a túltermelés veszélye, vagyis hogy az energiatermelés az emberi fogyasztásra szánt termény elől veszi majd el a helyet. „Jó lenne, ha már ott tartanánk, hogy ez valós fenyegetést jelentene”, mondja Ságodi Attila. „Az igazság ezzel szemben az, hogy nemcsak messze vagyunk, de talán soha nem is leszünk ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy a pillanatnyi, vagy a jövőben ésszerű határok közt megemelt biomassza-kapacitás elégtelenné váljon, az kellene, hogy lényegesen nagyobb igényű feldolgozó üzemeket építsünk. Erre azonban egész egyszerűen nincs pénz." Magyarország épülő erőművei jellemzően a 30 megawattos teljesítményt sem érik el, márpedig ekkora kapacitású erőművek egész hadseregét kellene létesíteni a közeljövőben ahhoz, hogy hirtelen kifogyjunk az eltüzelhető nyersanyagból.

Foglaljuk össze a végeredményt: a napsugarak kilőve, a szél drága és csak részlegesen elég, a víz nem nekünk való, a geotermikus az űrhajózással összevethető büdzsét és technológiát igényel, ahhoz meg, hogy a jelenlegi termelés több mint felét adó fosszilis erőműveket kiváltsuk, annyi biomassza-alapú turbina kellene, hogy jóformán egymást érnék a telepek. Hirtelenjében nem is hangzik olyan jól a cikk elején említett 14,65 százalékos cél, hiszen nem kell túl pesszimistának lenni ahhoz, hogy belássuk, amit Ságodi Attila a beszélgetésünk végén megfogalmaz: Magyarországon a villamosenergia-termelés megújuló alapokra való áthelyezésének a jelenlegi technológiai fejlettség, a hazai lehetőségek, illetve az áram- és hőpiaci árak komoly korlátot szabnak.

Arról, hogy ez a korlát mennyire esik messze a 2020-ra azért remélhetőleg összehozható vállalástól, megoszlik a szakértők véleménye. A Nemzeti Energiastratégia című dokumentum készítői ugyan a célok között említik a megújuló energia lehető legjobb kihasználását, azonban 2050-ig – a felvázolt forgatókönyvek alapján – sem a nukleáris, sem a gáztüzelésű erőművek kiváltása nem történhet meg teljes körűen.