Gazprom: Mérföldes lépésekkel haladunk Magyarországon

„Mérföldes lépésekkel haladunk Magyarországon” – mondta Leonyid Csugunov, a Gazprom projekt vezetője. Ez néhány héttel azután történt, hogy Baji Csaba, az MVM vezére aláírta Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszáról szóló részvényesi megállapodást az orosz gázóriással, a kormány pedig azonnal kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította a vezetéképítést.

Magyarország fontos piac

A projektet vezető Csugunov szerint Magyarország fontos piac a Gazpromnak, ha a vezeték megvalósul, az ukrán vezetékkel együtt már két irányból érkezik majd orosz gáz az országba. A teljes vezeték építése a tervek szerint még 2012-ben elkezdődne Oroszországban, három évig tartana. 2015-ben kerülne először a gáz a csőbe, majd 2018-ra, legkésőbb 2019-re érné el a maximum kapacitását.

A magyar szakasz 229 kilométer hosszú lesz, Hercegszántónál érkezik az országba és Tornyiszentmiklósnál vezet át Szlovéniába közben Báta és Nagykanizsa településeket érinti majd. Ezen kívül a hazai szakaszra építenek egy kompresszorállomást is, amely a csőben lévő gáz nyomását szabályozza. Orbán Viktor a vezetékről korábban úgy vélte, az „a XXI. századot és a teljes Kárpát-medencei magyar nép életét meghatározza.”

A Déli Áramlat pontos útvonala a kezdeti tervekhez képest változott, a mostani állás szerint Oroszország déli részéről Anapa nevű városból indul, 2000 méter mélyen, a víz fenekén 925 kilométer hosszan keresztülvezetik a Fekete tengeren Törökország irányába, Bulgáriában ér a szárazföldre, ahonnan Szerbián át Magyarországra, majd innen Szlovéniába megy. A teljes szárazföldi szakasz 1455 kilométer lesz, a tervek szerint 2018-ra már 63 milliárd köbméter gázt szállítanak majd a vezetékben.

Az építésre minden érintett országban létrehoztak egy részben a Gazprom, részben az álam tulajdonában álló projekttársaságot, a tengeri szakaszt pedig az orosz cég mellett olyan nagy európai energiacégek finanszírozzák majd, mint az olasz Eni, a francia Edf, vagy a német Wintershall. A nemzeti projekttársaságok megalakulásáról szóló nyilatkozatot több helyen már három éve aláírták, Magyarország - akkor még az MFB-nek szánva a szerepet - Szerbia és Horvátország mellett elsőként jelezte, hogy benne lenne a vezetéképítésben.

A horvátok csalódására hozzájuk végül csak egy szerb leágazás vezet majd a fővezeték helyett, a Gazprom szerint részben azért, mert ők egyébként is csak kis vásárlók. Szemben a korábbi tervekkel Bulgáriából egyelőre nem lesz leágazás Görögországba és Olaszországba sem. Csugonov szerint a piaci igények alakulásával később még dönthetnek a leágazások megépítéséről, mint ahogyan arról is, hogy a vezeték később a baumgarteni vezetékhez kapcsolódhat, ez azonban a következő öt évben nem túl valószínű.

Sok a bizonytalanság

Hogy mindez mennyibe kerül, egyelőre meglehetősen bizonytalan. Míg korábban éppúgy lehetett találkozni 10, mint 14 milliárd dollárra becsült költséggel, a legutóbbi kalkulációk már 16 milliárd dollárról szóltak. Sebastian Sass, a South Stream Transport szóvivője szerint pontos összeget ebben a fázisban nehéz is lenne mondani, az ugyanis jelentősen függ a nyersanyagáraktól és a konkrét technológiától is. Ugyanilyen bizonytalan az is, hogy ki és mennyi hitelt ad majd a cégek és államok önereje mellé, a vezeték jelentős részét ugyanis hitelből építenék.

Sass elismerte, még vannak kérdőjelek a finanszírozás körül, ez ugyanakkor egy hosszú távon biztosan megtérülő projekt a növekvő gázigények miatt. Szergej Kuprijanov, a Gazprom kommunikációs vezetője elmondta, elemzők számításai szerint 2035-ben importból származik majd az európai gázigény 85 százaléka, részben a kereslet növekedése, részben a belső termelés csökkenése miatt.

A Gazprom jelenleg 312 milliárd köbméter gázt importál az Európai Unióba, a gázigény már 2030-ra 225 milliárd köbméterrel nő, ha pedig folytatódik az atomerőműveket leállító, Németországból induló törekvés, akkor még többel. Az új vezeték részben a növekvő gázigényt szolgálná ki, másrészt egy Ukrajnától független csatornát jelentene, növelve ezzel az ellátás biztonságát.

A magyarországi rész megépítése az előzetes várakozások szerint 600 millió euróba kerül majd, ennek nagyjából a felét kell a magyar államnak, illetve az MVM-nek előteremteni, ennek 70 százalékát hitelből szeretnék finanszírozni. A vezeték megépítése nem csak azt teszi lehetővé, hogy Ukrajnát megkerülve kapjunk orosz gázt, hanem közvetlen tranzitdíjra is számíthatunk, a díjakról azonban egyelőre szintén nem sokat tudni. "Minden országgal egyéni megállodást kötünk majd" - közölte Leonyid Csugunov.

Lehetnek még gondok az Európai Unióval is, a Déli Áramlat megépítéséhez ugyanis az oroszoknak Brüsszellel is meg kell állapodnia, a szétválasztási szabályok értelmében nem adhat el gázt ugyanaz a cég, amelyik a hálózatot is kezeli, és nem lehetne megtiltani a gázvezetékhez való hozzáférést a független szállítók számára. Bár a Gazprom célja, hogy az EU kivételezzen vele a Déli Áramlat kapcsán, az eddigi hírek alapján úgy tűnik, Brüsszel nem lesz engedékeny.

Összességében tehát érthető, ha a Déli Áramlat megvalósulásában még mindig sokan kételkednek, alig áll valamivel jobban, mint az unió által inkább preferált, korábban a Magyarország által is támogatott Nabucco. Előnye ugyanakkor, hogy - szemben a Nabuccóval - itt már legalább a gáz forrása adott, és a kitermelő a finanszírozásban is részt vesz. A magyar függés az orosz gáztól a következő évtizedekben érdemben nem változik, az ellátásbiztonság viszont a vezeték megépítésével nőhet, hiába zárnák el a csapot megint az ukránok, az ellátás nem szűnik meg teljesen.

Nem mindegy, mennyibe kerül

Magyarországon európai szinten is kiugróan nagy arányban használunk földgázt. Gázzal főzünk, gázzal fűtünk, az erőművek jelentős része is földgázalapon működik. A hazai versenyképesség egyik kerékkötője, hogy úgy építettünk ki földgázalapú gazdaságot, hogy közben egyáltalán nem bővelkedünk ebben az erőforrásban. A hazai energiafelhasználás 45 százalékát a gáz adja, hasonló aránnyal csak Angliában, Hollandiában és Oroszországban találkoznunk.

Csakhogy míg ők exportőrök, addig Magyarország 14 milliárd köbméteres éves fogyasztásának 80-85 százalékát importból szerzi, ennek háromnegyedét a Gazpromtól, egyelőre egyetlen vezetéken keresztül. A hazai kitermelés csökkenő trendet mutat, az FGSZ előrejelzése szerint tíz év múlva a jelenlegi, évi hárommilliárd köbméteres mennyiség nagyjából a felére apad, miközben a gázfogyasztásunk előreláthatólag nőni fog.

Annak idején az olcsó, rubel alapú szovjet energiahordozó mellett váltunk függővé, a gödröt pedig csak tovább ástuk magunk alatt a rendszerváltás után, amikor a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak továbbra is a szocializmust hazudták. 1980-ban még csak a lakások 25 százalékában, a rendszerváltás évében már negyven százalékában volt vezetékes gáz. 2005-ben ez az arány már elérte a 75 százalékot.

Mivel a Déli Áramlat megépítése után is zömmel orosz gázt veszünk majd hosszú távú gázszerződéseken keresztül, az árak alakításában nem nő az alkuerőnk a vezetéképítéssel. A 2015-ben lejáró, olajindexált orosz-magyar hosszú távú szerződés újratárgyalása mindemellett aktuális lenne, az utóbbi időszakban már több országnak is sikerült engedményeket kapnia a Gazpromtól. A magyar tárgyalásokról azonban nem sok a hír, az új szerződés megkötéséről egyelőre az orosz cég szerint is korai még beszélni.