Sziszifuszi jegybankelnökben gondolkodhat Orbán

Közgazdászok körében az a közkeletű vélekedés, hogy nincs még egy olyan ember az országban, aki olyan pontosan meg tudná becsülni a várható inflációt, mint Cinkotai János. Cinkotai jelenleg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsának egyik külsős tagja. A jegybank ügyeit közelről ismerő forrásaink hívták fel a figyelmünket a személyére és az inflációval kapcsolatos munkásságára, miután legutóbbszámba vettük, hogy ki válthatja márciusban a jegybankelnöki poszton Simor Andrást.

Pont ráillik

A korábbi cikkünkben azt írtuk: Orbán Viktor kormányfő egy zárt körű megbeszélésen azt mondta, olyan jegybankelnököt szeretne, aki mindig pontosan belőtte a várható inflációt. A több héttel ezelőtti megbeszélésen forrásunk szerint konkrét név ugyan nem hangzott el, Orbán szavaiból azonban úgy tűnt, hogy a kormányfő már kiválasztotta a jelöltjét. A jegybanki ügyekben jártas forrásaink ezt követően mondták azt, hogy a kormányfő leírása leginkább Cinkotaira illik. Erről őt magát is szerettük volna megkérdezni, az MNB-n keresztül kerestük, ám kérdéseinkre nem reagált.

A kormányfői jellemzés ellenére vezető kormánypárti politikusok az Indexnek legtöbbször Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterről, illetve Varga Mihály IMF-ügyi miniszterről mondták, hogy esélyes lehet a jegybankelnöki posztra. Először Cinkotait nem is említették, csak miután visszakérdeztünk, akkor közölték: pletykaszinten az ő neve is felmerült, de korántsem az esélyesebbek között.

Szerintük azonban ezek egyébként is csak találgatások, szóbeszédek, amelyeket minisztériumi folyosókon, illetve a kormányfő munkatársaitól hallottak. Biztosnak csak az tekinthető: Orbán februárban közli hivatalosan a kormánypárti frakciókkal, kire esett a választása. A Magyar Nemzet is arról írt, hogy február előtt valószínűleg nem hozza nyilvánosságra a nevet.

Mi szól ellene?

Cinkotai kinevezését a kormánypárti politikusok azért nem tartják valószínűnek, mert szerintük a gazdasági szakember nem rendelkezik az ehhez a szükséges vezetői képességekkel. „Nem egy operatív alkat” – fogalmazott egy képviselő, aki személyesen is ismeri Cinkorait. Úgy írta le, hogy „higgadt, nyugodt, csendes, tudományos ember”, aki mindemellett „kiváló keresztény". Forrásaink szerint valószínű, hogy Orbán egy dinamikusabb, több vezetői tapasztalattal rendelkező személyt szeretne a jegybank élén látni.

A szakembert ismerő közgazdászok szintén arról beszéltek, hogy Cinkotai nem lenne alkalmas a jegybank irányítására. Egyik közgazdász forrásunk olyan öregúrként írta le Cinkotait, aki hajlamos több órán keresztül beszélni, a beszélgetéseket pedig olykor a teremtéstörténettel indítja. Egy másik közgazdász azt mondta, Cinkotai jóban van Matolcsyval, monetáris tanácsi kinevezését is ennek a viszonynak köszönhette, a miniszterelnöknek pedig nagyon imponál, hogy Cinkotai rajong érte, ez azonban kevés lehet a kinevezéshez.

Mi szól mellette?

A közgazdász neve azért merülhetett fel, mert a kormány által erőltetett kamatcsökkentéseknek Cinkotai a fő képviselője az MNB-ben. Tavaly tavasszal a kormány által jelölt négy új külsős monetáris tanácstag közül eddig ő szavazott a legtöbbször a kamat csökkentésére. Azt is hallottuk, hogy a tagok közül ő a leghatározottabb képviselője a monetáris lazítást már nem először megszavazó irányvonalnak, „ő a hangadó”.

MT-kamatdöntések 2011-2012	Szavazatok az emelésre	Szavazatok a Csökkentésre	Szavazatok a tartásra	Üléseken résztvett
Bártfai Máger Andrea	2	3	15	20
Cinkotai János	2	9	9	20
Gerhardt Ferenc	2	3	15	20
Karvalits Ferenc (alelnök)	3	0	19	22
Király Júlia (alelnök)	8	0	14	22
Kocziszky György	2	4	13	19
Simor András (elnök)	4	0	18	22

Ismerői szerint Cinkotai ugyan minden jegybanki elemzést elolvas, ilyen értelemben tehát lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, de az olvasottakkal nem ért egyet. Úgy gondolja, hogy az inflációt nem a gazdaság belső folyamatai, hanem a monetáris politikával kezelhetetlen aszálykárok és a külső, importált drágulás pörgeti, így nincs értelme magas kamatokkal háborúzni a folyamatok ellen, ezért is szavazott már kilencszer a kamatvágásra.

Simor András a kamatcsökkentést többször is ellenezte. A jelenlegi jegybankelnök és a kormány vezető politikusai között meglehetősen feszült a viszony. Orbán a Fidesz választási győzelmének másnapján Simor offshore ügyleteire utalva, azt mondta: a jegybank „nem az offshore-lovagok szálláshelye”. Fideszes politikusok azt is felrótták Simornak, hogy a jegybank túl magasan tartotta az alapkamatot, ami a szerintük fékezte a gazdaság növekedését. Így tehát nem lenne meglepő, hogy Orbánnak egy olyan emberre esne a választása, aki Simortól teljesen eltérő monetáris politikát követne.

Régi seprű

Az 1945-ös születésű Cinkotai közgazdászkörökben nagyon megosztó személyiség. A szakmai munkásságát és őt magát személyesen is jól ismerő, de névtelenséget kérő forrásainktól hideget és meleget is bőségesen kapott.

Ami tény: az inflációval kapcsolatos meglátásait több kormány és jegybankelnök is hasznosította. A rendszerváltás idején az Antall-Boross-kabinet mellett árszakértőként segítette az inflációcsökkentést az akkori nagyon magas, 35-40 százalék közötti szintről. Ezután 1994-1998 között előbb Bod Péter Ákos jegybankelnöksége idején tanácsadó volt, az őt követő Surányi György elnöksége alatt alelnöki tanácsadó, 2001-2007 között Járai Zsigmond mellett – külső munkatársként – elnöki tanácsadó, 2009-től a monetáris tanácsba történt megválasztásáig pedig Simor András tiszteletbeli elnöki tanácsadója volt. „Nem véletlen, hogy egyfajta külső kontrollként minden kurzus alatt kíváncsiak voltak a véleményére, ha nem is vették mindenhol komolyan” - fogalmazott egyik forrásunk.

Az egész pályafutását az infláció vizsgálatának szentelte. A rendszerváltás előtt az Országos Anyag- és Árhivatalban dolgozott, ahol kidolgozta azóta is alkalmazott, forrásaink szerint azonban sok szempontból őskorszaki eszközökre alapozó inflációs módszertanát. Amikor tavaly tavasszal jelölték az MNB monetáris tanácsába, azt mondta magáról, hogy „az elmúlt 23 év alatt inflációs előrejelzéseim 96 százalékos biztonsággal teljesültek”.

A sziszifuszi ember, a szervilis ember

Minden beszélgetőpartnerünk megemlítette, hogy a közgazdász valóban nagyon következetes, sziszifuszi munkával rengeteg statisztikai adatot gyűjtött össze az elmúlt évtizedekben az árváltozásoktól. A rendszerváltás előtt, az árhivatali tevékenységének részeként éveken át látogatta a cégvezetőket, akiket többek között az árváltoztatásokra vonatkozó terveikről faggatott.

Így nagyon jó abban, hogy „a költségoldali árváltozásokat, és a kormányzati árszabályozás hatásait megjósolja, rengeteg közvetlen, empirikus tapasztalata van erről a területről”. Cinkotai minden év január-februárjában készít egy előrejelzést, amit különböző adatsorokat tartalmazó excel-táblákból állít össze, ezeket aztán megpróbálja eladni – mesélte több megkérdezett is.

A fiatalabb generációhoz tartozó közgazdász forrásunk szerint Cinkotai egy korrekt, mélyen hívő – korábban a Fasori Evangélikus Gimnáziumban hitoktatóként több évet eltöltő –, stílusa miatt nehezen elviselhető, de értelmes, elveihez általában ragaszkodó ember, aki „bizonyos helyzetekben még akár Orbán Viktor akaratával is szembe tudna szállni”. A puhább megközelítéssel szemben viszont van, aki úgy fogalmazott: Cinkotai egy nagyon szervilis alkat, minden percben próbálna a kormányfő kedvében járni, irányításával a szakmaiság teljesen kikopna az MNB-ből, a stáb szétszaladna, ami rázósabb időszakokban komolyan veszélyeztetné az ország pénzügyi stabilitását.

Középkori módszerek

Sajátos módszertanát is vegyesen ítélik meg. Egyik kritikusa szerint csak nagyon jól menedzseli magát, de a tevékenységének nincs valódi hozzáadott értéke. „A 96 százalékos előrejelzési pontosság úgy jön ki, hogy az eltéréseket utólag korrigálja, és azt mondja, hogy a gazdaságot előre nem várt sokkhatások érték, például rossz volt a mezőgazdaság, áfaemelés volt, esetleg központi árakat emeltek – hallottuk Cinkotai régi ismerősétől. „Ennyi erővel 100 százalékos pontosságot is bemondhatna.”

Egy, a kormánypártokhoz közel álló ismertebb közgazdász pedig azt mondta: „csak az inflációval foglalkozott, széles makroökonómiai ismeretei nincsenek, a korszerű angolszász monetáris közgazdasági irodalmat nem ismeri, a tárgyalásokon tolmácsot használ. Az ökonometriai modellezésben nem járatos, csak az excelt használja, az inflációt középkori manufakturális módón próbálja megbecsülni, de semmivel sem jobb eredménnyel, mint bármely független elemző”.

Viszont azt is hallottuk, hogy "a sok hókuszpókusz mellett a piaci elemzők is ezzel a módszerrel becsülik az inflációt előre, csak a Cinkotaiénál lebutítottabb inflációs világképpel".