no

László Csaba: A bizalmat nem lehet törvénybe iktatni

2012.11.30. 11:38

Most már gyakran nem is az számít, hogy mi történik valójában egy országban, hanem az, ahogyan azt a hitelminősítők, vagy egyéb cégek értékelik. Ezek az értékelések gyakran tévesek, de ettől függetlenül a helyünk ott lesz a világban, ahova ezek a listák tesznek, mert a befektetők nem értik annyira az adott országok gazdaságpolitikáját, ezért ezekből a listákból tájékozódnak, mondta el László Csaba volt pénzügyminiszter a JVSZ konferenciáján.

A gyakori politikai, jogi, és intézményi változások azonban szerinte kiszámíthatatlan üzleti környezetet teremtettek  Magyarországon, idézte László az Európai Bizottság elemzését. Szerinte korábban attól volt a gazdasági növekedés, hogy ki tudott több munkaerőt, földet bevonni a termelésbe.

Nagyon visszaestünk

Ma viszont már az intézményi tényezők alakítása dönt a gazdasági növekedésről. 
A World Economic Forum elemzése szerint a hat legfontosabb probléma a magyar üzleti környezetben a politikai instabilitás, a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézsége, az adózás - ezen belüll az adóterhek és az adószabályozás -, a kormányzati bürokrácia működése és a korrupció.

A globális versenyképességi rangsorban korábban a 48-ik, idén viszont a hatvanadik helyen van Magyarország. 2005-höz képest 25 helyet rontottunk és visszakerültünk a 2008-as szintre. Szerinte igaz az, amit Szijjártó Péter mondott, a munka törvénykönyve valóban segít valamennyit a vállalatok helyzetén, azonban hatalmas probléma a brain drain, vagyis a legképzettebbek és a legjobbak elvándorlása.

A WEF szerint intézményi keretek rangsorában a nyolcvanadik helyen vagyunk, 46 helyet estünk vissza. Eszerint Magyarország leggyengébb prontja a kormányzati adminisztratív szabályozás, ebben a 138-adik helyen vagyunk a 144-ből. Ezt az értéket 2008-óta mérik, azóta 56 helyet estünk vissza.

Hatalmas terhet a gazdaságon

A magyar bürokratikus terhelés a vállalatokra háromszor magasabb, mint az EU-s átlag és kétszer nagyobb, mint a visegrádi országok átlaga. A Széll Kálmán.tervvel kapcsolatban László elmondta, hogy nem lehet a bürokráciára bízni, hogy csökkentse saját magát, de a segítsége nélkül lehetetlen megcsinálni.

Az adók mértékének hatásában a munkavégzésre a 134-ik helyen vagyunk, pedig a híresen magas adókkal rendelkező svédek is csak a 104-ik helyen vannak. A vállalati szférában a társasági adó, a TB és az ÁFA hozzájárulások kiszámítása évente körülbelül 270 órát vesz igénybe, ami nagyon magas.

Szerinte a kollégák panaszkodnak, hogy nem értik, mi történik pontosan az adószabályozással, nem lehet követni a változásokat. Szerinte ilyen a bankadó is. Most már tudjuk, hogy az adózási rendszernek stabil része, de az elmúlt két év ígérgetése miatt érződik az, hogy kiszámíthatatlan az adórendszer.

Vitázni az állammal

László beszélt egy nagy turisztikai befektetésről, ahol két éve nem kapnak engedélyt a fejlesztésre, mert a tulajdonosok között van egy vita arról, hogy mekkora legyen a részesedésük a projektben. Az egyik tulajdonos azonban az állam, aki összekeveri a hatósági és tulajdonosi jogköreit. Nem lehet tudni, hogy ilyenkor a szabályok miatt nem kapja meg a beruházás az engedélyt, vagy azért, mert vitában állnak az állammal a tulajdonhányadok miatt.

László szerint a bizalmat nem lehet törvénybe iktatni, ezt a stabil jogszabályi és üzleti környezettel kell kivívni. Szerinte a bizalmatlanság lassítja és drágítja a gazdasági fejlődést. Most ráadásul rengeteg pénz ömlik a régióba, azért nem jött semmilyen reakció a kamatcsökkentésekre sem, azonban ha hirtelen megváltozik ez a környezet, akkor jönni fog a reakció. Ha 2005-höz képest nézzük, a régióban a magyar növekedés a leggyengébb. Az elmúlt 7-8 évben egyértelműen pozíciót vesztettünk a régióhoz képest.

Mire van szükség? Szerinte ki kell egyezni az üzleti szférával, a bankrendszer finanszírozási képességeit vissza kell álíltani. Az állam piaci és közhatalmi szerepét szét kell választani, a szerződéses biztonságot helyre kell állítani, garanciákat kell adni a hitelességhez és meg kell állapodni az IMF/EU párossal. Szerinte 100 milliárd forint kivonása a bankrendszerből 800-1000 milliárd forintnyi finanszírozási tőke eltűnését jelenti.