Elszúrt évtized után elszúrt évek jönnek

Az elmúlt tíz év Magyarország elvesztegetett évtizede. A visegrádi országok gazdasági teljesítménye 2005-ig nagyjából azonos volt, aztán elváltak az utak, nálunk leállt a felzárkózás az uniós átlaghoz – mondta Rik Scheerlinck vezérigazgató a K&H szombati, újságíróknak tartott szakmai fórumán. A bankvezér, valamint Huszár Róbert, a bank vállalati üzletágának vezetője előadásaiból kiderült: a negatív folyamatok az elmúlt években nem értek véget, és strukturális problémák miatt a közeljövőben sem várható érdemi javulás.

A legnagyobb út

A reálértéken számolt magyar GDP 2012 első negyedévében lényegében megegyezett a 2005 elejivel, míg a szlovákok és lengyelek harminc százalékot meghaladó, a most válságba csúszott csehek is több mint húsz százalékos növekedést értek el. Bár a kormány a 2010-ben kitalált egykulcsos szja-tól a belföldi fogyasztás felpörgetését várta, ez nem következett be: a belföldi kereslet a 2005-ösnek csak a 90 százaléka, míg a lengyeleknél 140 százalék közelébe nőtt.

A gazdaság lelassulása miatt megtorpant a magyar felzárkózás az európai uniós és euróövezeti átlaghoz: az egy főre jutó GDP vásárlóerőben kifejezve 1995-ben az euróövezet nem egészen 50 százaléka volt nálunk, ez 2005 végére 60 százalék közelébe nőtt, azóta az 55-60 százalékos sávban mozog, miközben a cseh 65 százalék közeléből 80 százalék fölé, a szlovák 45 százalék alól 70 százalék közelébe, míg a lengyel 35 százalékról 60 százalékra nőtt – így 2011-ben már a magyarok életszínvonala volt legmesszebb a térségben az uniós átlagtól.

Az okok

A gazdaság gyengélkedésének nehezen megoldható strukturális problémák az okai. Ha nem is kirívóan, de magas a munkanélküliségi ráta és rettentően alacsony a foglalkoztatottság – ez utóbbi magyarázata, hogy az OECD-n belül Németország és Belgium után itt a legmagasabb a jövedelemadó és a tb-járulékok szintje, hogy alacsony az egyéni vállalkozók aránya, nem jó az oktatási és bőkezű a szociális és nyugdíjrendszer.

A magas adószint, a termelékenység stagnálása, a bérköltségek megugrása – az úgynevezett nominális egység-bérköltség nálunk az idei első negyedévben a 2000 elejinek majdnem 180 százaléka volt, a térség többi országában 110-140 százalék között változott – mind aláássák a versenyképességet, sorolta Scheerlinck. Az adóversenyképességünk romló tendenciát mutat, mert bár voltak kedvező adóintézkedések, de így is a legmagasabb az átlag munkabér adóterhe, és bár nagy átlagban csökkentek a munkabér adóterhei, de az alacsony keresetűeknél durván növekedtek.

Nagyobb baj is van

A legfontosabb probléma azonban az, hogy előre nem tervezhető, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika van Magyarországon. Mindezek az ország befektetői megítélését rontja, ez tökéletesen látszik, ha megnézzük, mekkora GDP-arányosan a külföldi befektetések szintje. A 2011-es és 2012-es számok is azt mutatják: gyakorlatilag nincs közvetlen külföldi működőtőke-befektetés Magyarországon. És egyáltalán nincsenek beruházások: a beruházási ráta olyan alacsony, hogy már az amortizációt sem fedezi, „avul az ország” – mondta Huszár.

Nemcsak ezért aggasztóak azonban a kilátások. A K&H vezérigazgatója kiemelte: a demográfiai adatok nagyon kedvezőtlenek: alacsony a népszaporulat, a szülőképes korú nőkre eső gyerekek száma nálunk a legalacsonyabb, ezért 2015-2020-tól drámaian csökkenhet a népességszám. 2030-ban már csak átlag 1,4 gyerek jut majd egy szülőképes korú nőre – 1990-ben több mint kettő jutott –, úgy, hogy maguknak a szülőképes korú nőknek a száma is durván csökken. Mindez drasztikusan csökkenti a munkaképes korú lakosok számát, 2030-ban a 20-64 éves korúak száma várhatóan már csak az 1995-ös szint 95 százalékán lesz (most 102 százalékon van, míg a lengyeleknél, cseheknél 110 százalékon, a szlovákokénál 120 százalék közelében).

Mit hoz a jövő?

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a közép- és hosszú távú előrejelzések sem sok jóval kecsegtetnek. Az OECD előrejelzése szerint a régióban 2018 után a GDP növekedése meg fogja haladni a 3 százalékot, ami már biztató prognózis, de a térségben akkor is mi leszünk a leggyengébbek.

Jó hír, hogy a magyar növekedési potenciál magasabb, mint az eurózónáé, így néhány év múlva legalább az unióhoz való felzárkózás újraindulhat. Rik Scheerlinck szerint is van esély arra, hogy hosszabb távon a magyar GDP egészséges növekedést mutasson, ami meghaladja az eurózóna átlagát. Ehhez azonban megbízható, stabil, kiszámítható politikát kell folytatnia Magyarországnak.