Zsanett, Janka
10 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

Hogyan vett lakást Simor András?

2012.10.06. 14:44 Módosítva: 2012.10.06. 21:10
A magyar háztartások semmit nem tudnak a pénzügyekről, pedig érdekelné őket. Az elmúlt húsz év robbanásszerű fejlődést hozott, pedig bankok már ezer éve is voltak. Az egyház nem szerette a hasznot, ami neki is jól jött, mert többet keresett vele. Zsigmond király városokat adott zálogba a hitelekért, amiket nem szeretett visszafizetni.

Simor András jegybankelnök 1990-ben lakást vásárolt. Az volt a feladata, hogy a bankszámlájáról még aznap eljuttassa az eladó számlájára a pénzt. A pénzforgalom ugyanannak a banknak két különböző fiókja között zajlott volna, a Duna két oldalán. A bankban erre azt mondták, hogy a legjobb megoldás, ha felveszi az összeget készpénzben, átviszi a túlpartra, azután ott újra befizeti.

A történetet Simor a Történelemtanárok egyesülete által szervezett Bank és történelem konferencián mondta el, hogy érzékeltesse, milyen robbanásszerű fejlődés volt az elmúlt húsz évben a pénzügyekben. Hozzátette, hogy ma már bankok között is négy órára csökkent a pénzátutalás időtartama, amiben a nemzeti banknak is szerepe van.

A jegybankelnök szerint termék- és szolgáltatásáradat zúdult ránk, a verseny hatalmas, a válságnak pedig vannak tanulságai. Fokozottan kell például figyelni a fogyasztók érdekeire: a fogyasztóvédelem erősödött, de aki nem akarja magát megvédeni, az nem is fogja. A lakosságnak értenie kell, mit vásárol, és értenie kell a kockázatokat is, különben könnyen pénzt fog veszíteni. Ez a bankoknak is fontos, mert ha egy ügyfél olyan terméket vesz, amit nem ért, akkor elégedetlen lesz és szolgáltatót fog váltani. Érdemes erőfeszítéseket tenni azért, hogy a lakosság jobban tisztában legyen a pénzügyekkel, mondta.

Nem értünk a pénzügyekhez

Simor szerint a tipikus magyar háztartásnak nem volt pénzügyi oktatása, pedig érdeklik a termékek, szeretne nagy hozamot is, csak a kockázatokkal nincs tisztában. Magyarország csak akkor tud előrejutni, ha egyre komplikáltabb termékeket állít elő és ad a világnak. Ehhez okosabb, tanultabb munkavállalók kellenek. Ezért nagyon jó szerinte, hogy a Nemzeti Alaptantervbe végre bekerült a pénzügyi oktatás is, még ha nem is kötelező óraként.

A modern pénzügyi kultúrával összefügg a készpénzhasználat is. A nemzeti bank korábban évente nyolcmilliárd forintot költött készpénzgyártásra és forgalmazásra, ami mára négymilliárdra csökkent. Ez az egy-két forintosok beszüntetésének és a kétszázas érmévé alakításának köszönhető. Ezt azért is árulta el, hogy érzékeltesse: a készpénz mindenkinek költség, ezért jobb lenne a modernebb fizetési módokat használni.

A modernebb eszközökkel érdemes szembeállítani a múltat; ezt szolgálta a konferencia. Nagy Balázs, a BTK docense szerint ma nem kérdés, hogy mi az a bank. Ha azonban a középkori bankokról beszélünk, akkor ez már nem ilyen egyszerű.

A hitelezésnek, betétgyűjtésnek, a pénzváltásnak, a zálogadásnak és a biztosításnak mind van eredete a középkorban. A Bibliában sok mindenre és mindennek az ellenkezőjére is található idézet, de a legidevágóbb szerinte Lukács evangéliuma: „adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván” – ez is magyarázat arra, miért tiltotta az egyház a középkorban a gazdasági tevékenységeket.

Gyilkosok, mészárosok, kamatszedők

Tiltották például a rabszolga-kereskedelmet, ahogy a kamatszedést és a nyerészkedést is, habár ennek ma sem lehet könnyen meghatározni a jelentését. Szent Ágoston például a kereskedő által elért nyereséget azért tartotta elfogadhatónak, mert az a kereskedő munkájának és kockázatának ellentételezése. Dante világképében a pénzzel visszaélők helye a pokol hetedik körében van, az erőszakosok között. Vannak ott zsarnokok, vérengzők, gyilkosok, akik felebarátjuk ellen lépnek fel, és vannak a kamatszedők, akik Isten ellen követnek el bűnt. Az uzsoraszedők Dante szerint Isten birtokával, az idővel élnek vissza, hiszen eszerint szednek jövedelmet.

Ha Nagy szerint a középkori haszonszerzésről gondolkodunk, tudnunk kell, hogy ez szemben állt az egyház megítélésével. Ezzel pedig jól is jártak, hiszen sok kereskedő adott halála előtt adományt adott az egyháznak, hogy így váltsa meg bűneit.

Olasz meló

A pénzügyi kultúra kialakulását Nagy szerint Itáliában kell keresnünk, az új pénzügyi megoldások ugyanis mindig itt kerültek elő. Ezek többnyire akkor jönnek elő, amikor a kereskedő már nem utazik a portékájával, hanem elválik a kereskedő és az áru mozgása. Már a XIII. századtól látjuk, hogy a kereskedők megpróbálták minimalizálni a kockázatot. Kereskedelmi társulásokat hoztak létre, hogy a kockázatos vállalkozásoknál ne veszítsék el a teljes vagyonukat.

A XIV. században Itáliában már kiterjedt banki tevékenységet végeztek. Ezek elsősorban családi cégek voltak, de gyakran részvénytársaságként működnek. Ennek fontos feltétele az írásbeliség, hiszen amíg a kereskedő áruval utazik, nem kell írásban intéznie az ügyeket, de ha hitelt vesz fel, vagy biztosítást köt, már szüksége lesz rá. Az itáliai városokban meglehetősen sokan voltak, akik nem egyházi iskolákban tanultak.

Zsigmond király, a hitelkárosult

A középkori kamatszinteket szerinte nehéz pontosan rekonstruálni, mert jellemzően igyekeztek ezeket elrejteni az egyház elől. Amikor mégis maradt fent írásos nyom, azt látjuk, hogy a késő középkor felé egyre csökken a kamatszint, gyakran már a 6-8 százalékot is eléri.

Nagy elmondta, hogy a legnagyobb hitelfelvevők mindig az uralkodók voltak. Magyarországon például Zsigmond király gyakorlatilag folyamatosan hitelekből élt, visszafizetni viszont nem szerette őket. Gyakran a felvett hitelei adománnyá alakultak át, hogy ezt ne is kelljen megtennie. Hatalmas összegeket vett fel, amiket városok zálogosításával fedezett. Ilyenkor nem szokott kiderülni, hogy a hitelező kapott volna bármilyen kamatot is, viszont a város jövedelmét ilyenkor többnyire ő kapta, ha pedig a király nem akart fizetni, adományként a hitelezője végleg megkapott bizonyos városokat.