Mi lenne velünk a Visa nélkül?

A Visa kivonulásáról szóló hírek felerősítették azt az aggodalmat, amely szerint a hazai bankkártyapiac egyszereplőssé válhat, ezáltal a kereskedők és bankok kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, írta a portfolio.hu.

A kivonulásról szóló hírek hátterében az áll, hogy a Visa szerint a belföldi betéti kártyákhoz kapcsolt bankközi jutalékok hazai szintje piactorzító hatású, a cég kivonulása azonban példa nélküli esemény volna. A lap felidézi, a Visa szerint piaci részesedésók azért esett folyamatosan az elmúlt másfél évben, mert a MasterCard intechange díjai jóval magasabbak az övéknél, és így a kártyakibocsátó bankok többet keresnek rajta.

Az EU miatt vállalták

A helyzetet egyébként nem a MasterCard interchange díjainak emelkedése idézte elő, hanem az, hogy a Visa nemzetközileg aktuális díjai léptek érvénybe Magyarországon is a betéti kártyákra azután, hogy a társaság megegyezett az Európai Bizottsággal egy átlagban maximum 0,2 százalékos betéti tranzakciókra vonatkozó bankközi jutalékban.

Az utólag túl gálánsnak tűnő vállalást a Visa az Európai Bizottság 2009-ben közzétett előzetes álláspontja hatására tette, amely szerint a kártyatársaság megsértette a közösségi versenyszabályokat. A hazai interchange díjainak növelése érdekében a Visának a tagbankjaival egy díjmeghatározó bizottságot kellene felállítania, majd az új díjszintekben megegyeznie, azonban a pénzintézetek tartanak a GVH esetleges szankcióitól, amelyre már korábban is volt példa . A MasterCard hazai interchange díjai eközben átlagosan 0,6 százalék körüli szinten vannak. A kártyatársaságok érdekében alapvetően a magasabb interchange díjak elérése áll, mert így erősödik alkupozíciójuk a bankokkal szemben, akiktől ők a bevételeiket szerzik.

A történet furcsasága, hogy a bankközi jutalékok szintje a MasterCardnál kelet-közép-európai régiós összehasonlításban épp Magyarországon a legalacsonyabb. A lengyel, cseh, szlovén, román és bolgár díjaik is magasabbak ennél, írja a portfolio.hu. Ráadásul a hazai bankközi jutalékok mértékében az elmúlt 5 évben csökkenő tendencia tapasztalható.

A bankközi jutalékok többnyire a bankok és kártyatársaságok, valamint a hatóságok megegyezésével alakulnak ki, a díjak mértékére ezen kívül a nagykereskedők is hatással vannak. A hazai kártyapiacon az Európai Bizottság eljárásainak eltérő eredményei miatt kialakult piaci helyzet kivizsgálására a GVH versenyfelügyeleti eljárást indított, valamint az MNB-vel közösen a hazai kártyapiac kártyaelfogadói oldalának fejlesztésére irányuló szabályozási javaslatot dolgozott ki.

A bankokat is negatívan érintené

A bankoknak az interchange díjak csökkentése bevételcsökkenést jelent, mert a bankközi jutalékot az elfogadó bank a kereskedői jutalékba építve szedi be, és ezután utalja át azt a kibocsátó banknak. Tehát az interchange díjat a kereskedők fizetik meg, és ha ez csökken, akkor az a kibocsátó bankokat negatívan érinti. Más kérdés, hogy ha egy bank mind elfogadói, mind kibocsátói oldalon szerepet vállal, akkor a díjcsökkentés nem feltétlenül okoz jelentős kiesést, csak az elfogadás és a kibocsátás közötti különbségre vonatkozik, saját kártyás fizetés esetében ugyanis a bank egyik zsebéből a másikba helyezi csak át a pénzt az interchange díjjal. A nagy elfogadói hálózattal rendelkező bankok számára a bankközi jutalék csökkentése relatíve kisebb kiesést jelent emiatt, míg például a kizárólag kibocsátó oldali bankoknál egy az egyben érződik a díjcsökkentés hatása.

Az MNB az elfogadóhelyek számának növelését tartaná kívánatosnak a készpénzhasználat visszaszorítása érdekében. Ennek egyik korlátját a magas bankközi jutalékokban látják: "A hazai fizetésikártya-piac jelenlegi fejlettsége mellett már nem indokolt magas bankközi jutalékokkal támogatni a kártyakibocsátást, a továbbiakban ez már a hálózat bővülésének akadályát képezi. Ezért a következő időszakban a jutalék szintjének csökkentésén keresztül az elfogadói hálózat bővítését kell támogatni" - idézi a lap az MNB egyik tanulmányát.

A magas bankközi jutalék másik negatív hatása, hogy az elfogadói oldalon korlátozza a pénzforgalmi szolgáltatók közötti versenyt azzal, hogy meghatározza a kereskedői jutalék minimális szintjét, hiszen az interchange díj annak szerves részét képezi. A kereskedői jutalékok mértékét 2010. május 1-jét követően 2 százalékban maximálták Magyarországon. A bankközi jutalék az elfogadó bankok számára fix költségelem, amelynél alacsonyabb kereskedői jutalékkal nem biztos, hogy képes nyereségesen üzemeltetni a rendszert, kivéve ha az elfogadó bankok a kibocsátói oldalon is piaci részesedéssel bírnak. Ebben az esetben ugyanis a saját kártyáikkal bonyolított fizetések után bankközi jutalék illeti meg őket, amellyel ilyen jellegű kiadásaikat csökkenthetik, véli az MNB.

Nem életszerű a kivonulás

Létezik olyan alternatív elképzelés is, amelyben a bankok nem fizetnek egymásnak jutalékot a kártyás fizetések után, hanem a vásárlások összegét névértéken számolják el egymás között. Ebben a rendszerben a kibocsátó és elfogadó bankok csak saját ügyfeleiktől szednek be díjat a nekik nyújtott szolgáltatásokért. Ez azonban a kártyabirtokosokra terhelt költségeket a jelenlegivel szemben jelentősen növelné, ami bár összességében nem jelenti azt, hogy a rendszer igénybevétele drágább, de az ügyfél jobban érezné a bőrén a fizetés terheit.

Gauder Milán, a MasterCard közép-kelet-európai regionális vezetője a portfolio.hu-nak azt mondta, a Visa kivonulása a hazai piacról, legalábbis abban az értelemben, hogy nem lehet többé Visa kártyát használni Magyarországon, nem életszerű. Ennek oka, hogy a Visa szűkülő piaci részesdése is milliós nagyságrendű kártyát tesz ki, emellett a társaság, a Visa Europe, egyesületi formában működik, a bankoktól a tagsági licenszek visszavonása szinte elképzelhetetlen lépés lenne tőlük. A kivonulás nem áll érdekükben, legfeljebb azt jelentheti, hogy a Visa a két éve nyitott magyarországi irodáját bezárja. A Visa piaci részesedése Magyarországon bár csökken, de korántsem elhanyagolható, a MasterCardnak is van számos olyan piaca, ahol a magyar Visa részesedésnél kisebb, például csak 5 százalékos a részesedése.

Ha túl alacsonyak az interchange díjak, mint például jelenleg Magyarországon a Visáé, akkor a tranzakciós illeték rögtön el is viszi a kibocsátó bank bevételét. Így bevétele sem származik nekik abból, ha valaki a betéti kártyáját használja. Emiatt alakulhatott ki az a helyzet, hogy Magyarországon a világon egyedülálló módon a kártyás fizetések után néhány banknál díjat kell fizetnie az ügyfeleknek a kártyás tranzakciók után.

Gauder szerint félő, hogy a bankok nem bocsátanának ki betéti kártyát, hiszen a díjbevételekből tesznek szert profitra, és ebből gazdálkodják ki a tranzakciók után keletkező költségeiket is. Ezek következtében elképzelhető, hogy a bankok a betéti kártyákat helyettesítő más terméket, például hitelkártyákat kezdhetnek el értékesíteni. Az elfogadó bankokat egyébként nem terheli tranzakciós illetékfizetési kötelezettség, hiszen a kereskedői jutalék illetékét a kereskedő számlavezető bankja fizeti be a költségvetésbe.

A bankközi jutalékok szintjének csökkentésével valószínűleg a nagykereskedők járnának a legjobban, mert a díjcsökkentés következtében erős alkupozíciójuk miatt a kereskedői jutalékok csökkentését képesek elérni saját üzleteikben. Ez azt jelenti, hogy a bankközi jutalék csökkentéséből fakadó gazdasági előny nem a bankoknál vagy a kiskereskedőknél, hanem náluk csapódna le. A kiskereskedőket a POS terminálok bővítésére jobban motiválhatná a kereskedői jutalékok esetleges csökkenése, illetve a terminálok beszerzésének állami támogatása, mint a nagykereskedőket, akik szinte teljes hálózatukban rendelkeznek a technológiával.