Pereccel indult a magyar gyorsétteremlánc

Állami támogatással éttermet nyitott a Thermotechnika ipari hűtőgyár a Nyugatinál a volt tisztító helyén, a megnyitásról szóló sajtóközlemény szerint egy gyorsétteremlánc első állomása ez. Amikor a hírt meghallottam, lelki szemeim előtt már láttam a viaszosvászonnal borított alumíniumpultokat, ahol szigorú tekintetű asszonyok hideg pacalt mérnek macikávéval. Csalódnom kellett.

A budapesti gyorsétteremláncot sajnos nem Termotechnika kávéházláncnak keresztelték el, hanem a Bite Bakery Café nevet kapta, első üzlete pedig a város egyik legforgalmasabb helyén nyílt a Nyugati pályaudvarral szemben. Kialakítása a huszonegyedik század legszebb éveit idézi. Egyszerű, letisztult formák, nagy üvegfelületek, látványkonyha, kedves kiszolgálás, szép csomagolás, korrekt árak.

Perec és tekercs

A termék perec és tekercs, sajttal, szószokkal, szalonnával, kolbásszal, fokhagymával, mazsolával, fahéjjal. Emellett csapolt joghurt, limonádé, kávék és üdítők is vannak az étlapon, illetve „bite", amit mi egyszerűen csak kelttésztából készült rúdnak fordítanánk. A perec tésztája jó, de az átlagosnál zsírosabb. A benyomásunk egyértelmű: nem ez lesz az a gyorsétterem, amelyik kalóriatáblával győzködi majd a vendégeket, de az sem, ahonnan nagy mennyiségben rendelnek majd fokhagymás szószt egy üzleti konferenciára.

„A magyar fogyasztók szeretik, amin van egy kis kolbász, egy kis bacon, fokhagyma. Az alapanyag nagyon sokrétű, sok mindenre használható. Már egy füzetünk tele van írva új ötletekkel, szezonális ajánlatokkal, hogyan lehet például a tekercsből sós ízűt csinálni, valami pizzás dologgal, sonkával, sajttal megtölteni” – mondta Pólus András ügyvezető. Ebben lehet is fantázia, a két fő termék közül ugyanis elsőre a tekercsek tűntek erősebbnek, a csokis, mazsolás, fahéjas tészták simán hozzák a tehetségesebb nagymamák szintjét, és a csapolt joghurt és a kávé is jó minőségű.

Itt lesz fogyasztva?

A kiszolgálás szívélyes, egy jó hangulatú kisvendéglő nyüzsgését idézi. Az üzletvezetőnek mindenkihez van néhány kedves szava, kezelget, smúzolgat, él, mint hal a vízben. Bár a mintavétel nyilván torz, hiszen ez még csak az első nap, mi pedig újságírók voltunk, az eladók is hitelesen keltették az udvarias és tapintatos vendéglátós benyomását, olyannak tűntek, mint akik nem hajtanak bele meggondolatlan szósz- és üdítővásárlásba.

Pólus szerint egyébként ez tudatos koncepció, több magyar étteremlánc is részben azért tűnt el a süllyesztőben, mert nem fektettek elég nagy hangsúlyt az eladásra, a magyar kiskereskedelemben szerinte nagyon gyakori az értékesítés hiánya. „Fontos, hogy jó érzése legyen az embernek, amikor kiad ötszáz-hatszáz száz forintot” - mondta. Ezen kívül alapvető, hogy az üzemeltetésben is ott kell lenni, nem lehet magára hagyni az éttermet, az ügyvezetőnek gazdaszemmel kell részt venni az étterem életében.

Nem drága

A Bite érezhetően az utca emberére lőtte be az árakat, 700-1000 forint körül nagyjából jól is lehet lakni, egy átlagos perec 350-450 forint körül van, a kisebb tekercsek 450 forintba, a nagyobbak 790 forintba kerülnek, a szószokat 190 forintért adják. Az üzlettér nem túl nagy, főleg az elvitelesekre utaznak, mindössze egyetlen hosszú pulthoz lehet leülni. Később talán még bővül a bolt egy felső, leülős szinttel, bár a belmagasságot elnézve 190 centi felett oda már nem merészkednénk.

Miközben a személyzet élvezettel csomagolta papírdobozokba a tekercseket és szószokat, Pólus András ügyvezető körbevezetett minket az üzletben, megmutatta az előkészítő konyhát, mély átéléssel magyarázva a kelt tésztákról, joghurtokról, és a tervekről: hogyan lesz üzletlánc a kávézó-pékségből.

Gyerekek szeretik a perecet

„A perec és a tekercsforma olyan, amivel kapcsolatban mindenkinek van valamilyen előélete. Gyerekkorban az állatkertből, vurstliból ismeri, a tekercs is ilyen. Ezeket próbáltuk ízvilágában újragondolni és a magyar ízlésvilághoz igazítani” – mondta Pólus.

Megtudtuk, igyekeznek minél kevesebb beszállítóra hagyatkozni, a lisztet, a húst és a tejtermékeket is magyar termelőktől veszik, ezekből helyben sütnek pereceket, rudakat, hotdogtésztát és tekercseket. Az üzletvezető szerint az országban ők csapolnak elsőként joghurtot egy teljesen egyedi fejlesztésű joghurtcsapoló géppel, aztán organikus szörpökkel, gyümölcsökkel ízesítik.

Az ügyvezető szerint nem az ismert kávézóláncokkal szeretnének konkurálni, hiszen a Bite sem árban, sem minőségben nem az a piaci szegmens. De látszik, hogy nem is a szittyakonyha mezőnybe érkeztek: a magyar gyorsétterem kifejezés itt elsősorban az alapanyagokra és a tulajdonosokra vonatkozik.

Pólus szerint a célközönség vegyes, már az első napon is sok idős vásárló volt, munkába menők középkorúak, fiatal diákok, a legtöbben csak felmarkolnak egy perecet, vagy tekercset és elviszik, munkába, vonatútra. (Bár a gyroson edzett ügyes fővárosi kéz nem ismer lehetetlent, azért kérdéses, hogy mennyire kényelmes az utcán, vagy a buszon maszatos tekercseket és zsíros pereceket enni egy hamburgeres dobozból.)

Állami pénzből

Pólus elmondta, a Nyugatinál lévő üzlet kialakítása körülbelül 8 millió forintba került, a teljes befektetés pedig 65 millió forint lesz, amiből 49 milliót az állami Széchenyi Tőkebefektetési Alap (SZTA) adott. Ez a pénz arra elég, hogy a rendszer beinduljon két-három étteremmel, a többit ezek működéséből finanszíroznák. Az ügyvezető szerint napi 500 eladás esetén az étterem már nyereségesen tud működni, de itt a Nyugatinál ez a szám jó eséllyel még túl is léphető. Öt év alatt nyolc üzletet nyitnának Budapesten, a következő egy bevásárlóközpontban nyílik, a tervek szerint nagyjából egy hónap múlva, utána késő nyáron, szeptember elején nyitnak még kettőt.

„Több kockázati tőkealapot megvizsgálva végül a Széchényihez jutottunk, ez egy viszonylag új konstrukció volt akkor. Ők alapvetően úgy álltak hozzá, hogy nem ez az a típusú üzlet, amit ők  finanszíroznának, viszont megtetszett nekik az üzleti tervünk” – magyarázta az Index kérdésére Pólus, vajon miért döntött úgy az uniós pénzeket is felhasználó állami alap, hogy beszáll a gyorsétteremláncba. Az SZTA egyébként az összeggel 42,86 százalékos részesedést szerez a cégben. A tervek szerint az eredeti tulajdonos az ötödik év végére az SZTA befektetését hozamokkal növelve fizeti vissza.

Mostantól viszont már alighanem nemzeti érdek is, hogy a Nyugatinál kelt tésztát egyen a magyar. És bár úgy tűnik, örökre elszalasztottuk a lehetőséget, hogy langyos szódát rendelhessünk az üvegpoharas kávé mellé a Thermotechnika kávéházban, a nyugatiaskodó Bite Bakery első blikkre mégis piacképesebb vállalkozásnak tűnik.