Nevetséges pályázat az MNB-ben

További Gazdaság cikkek

A címlapról ajánljuk

A jövőbeli monetáris politikai lépésekre is lehet következtetni a jegybank belső pályázati felhívásában, amelyben tanulmányok írására biztatja a munkatársakat. Úgy tűnik azonban, hogy nem csupán a jövőt kutatnák a szakértők: a tendenciózusan összeválogatott témák egy már előre eldöntött monetáris politika igazolására, illetve a korábbi irányvonal elleni kommunikáció szolgálatára készülhetnek. Külön érdekes, hogy egyes témákkal amúgy az MNB-ben egész részlegek foglalkoznak.

Tizenhat témában hirdetett meg szakmai pályázatot az MNB, írja a Portfolio. A témák meglehetősen különösek. Az pedig még érdekesebb, hogy egy dolgozó több dolgozatot is leadhat, akár ugyanabban a témában ellentétes következtésre jutva. A nyeremény százezres nagyságrendű, jeligével kell leadni az elkészült műveket.

Fotó: mnb

Mint látható, az első két téma a nem konvencionális monetáris ösztönzésről szól, ami egyrészt azért érdekes, mert felveti a lehetőségét, hogy még várnak ötleteket e témában a jegybankban, az új vezetésnek még nincs végleges terve. Másrészt azért érdekes, mert erről a jegybankban már születtek tanulmányok. Hasonlóképpen a nem konvencionális eszköztárban rejlő lehetőségek kutatására utal a devizatartalékolás összefüggéseinek témája. Az utolsó téma is figyelemre méltó, amelynek megfogalmazása azt sugallja, hogy az Európai Unió szabályrendszerében rejlő mozgásteret keresi az MNB. Hasonlóképpen a hitelezést serkentő eszközökben rejlő lehetőséget keresi egy másik kiírt pályázati téma.

Ezek azt sejtetik, hogy egyelőre nincs kész terve a jegybank új vezetésének arra, hogy miként alkalmazzon nem konvencionális eszközöket gazdaság élénkítésére.

Kevéssé előremutató, ráadásul többségében eléggé alaposan kutatott a többi terület a magyar gazdaságtörténet néhány szelete. Nem igazán világos, mit profitálhat az MNB olyan (villámgyorsan összerakott) tanulmányokból, mint az 1998 és 2012 közötti folyó fizetési mérleg és államadósság tendenciák, vagy a devizahitelek felépülésének története.

Külön pikáns az a két téma, amelynek már megfogalmazásából kitűnik az elvárt irány. Egyrészt kíváncsian várja az MNB vezetése az olyan tanulmányokat, melyek a kamatcsökkentés pozitív hatásait ecsetelik, illetve azokat, melyek a kamatemelési időszak kárait mérik fel. Fordított összefüggések keresésére viszont szemlátomást nincs igény. Azért is érdekes ez a téma, hiszen a jegybanki stáb háromhavonta összeállított inflációs jelentésének veleje éppen az az előkészítő munka, amely a kamatdöntésekhez kínál szakmai muníciót.

Kifejezetten a bűnbakkereső hangulata van annak a kiírásnak is, amely a 2008 utáni válságszakaszban nem alkalmazott nem konvencionális eszközök elmaradt hasznát és költségeit kutatja. (A kockázatokról és a "nem alkalmazás" esetleges hasznairól itt sem esik szó.) Külön érdekes, hogy melyik MNB dolgozó merne írni a közelmúltbeli nagytakarítás után, mondjuk a monstani kamatcsökkentés kárairól.

Összességében ez a pályázati felhívás azt sugallja, hogy a jegybank új vezetésének elképzelése sincs arról, milyen jellegű szakmai munka folyt az MNB-ben az elmúlt években. Vagy ha mégis, akkor szeretné, ha ezeket az eredményeket ignorálva új megállapításokat tenne az a szakmai stáb, amely éppen korábbi munkájával alapozta meg a monetáris politikát. Különösen elszomorító, hogy a témák egy részének egyetlen hasznosulási lehetősége a politikai kommunikáció szintjén képzelhető el, amiben ezek szerint a jegybank hivatkozási alapnak szánja a stáb szakmai munkáját, ami eddig látványosan elkülönült a politikai, de még a direkt döntéshozatali szinttől is.