Európa abszolút reménytelen

„Óriási hibát követett el az unió, pontosabban az EKB és Németország, amikor globális kétségeket ébresztettek a bankbetétek biztonság iránt” – mondja Desmond Lachman, a vezető konzervatív amerikai politikai-gazdasági elemző intézet, az American Enterprise Institute Európa-szakértője az Alapblognak adott interjújában.

Jóvátehetetlen erkölcsi károk

Szerinte magától attól, hogy békeidőben ilyen ötlet komolyan felmerült uniós döntéshozókban, hogy megszeghetők a polgároknak adott állami garanciák, olyan károkat okoz az állami intézményekbe és magába az államba vetett bizalomba, amit a pénzügyi rendszer is komolyan megérez majd. Most pedig már késő visszakozni, az elbizonytalanodás már beindult.

Lachman szerint „Nem történt semmiféle összeesküvés, viszont a politika tényleg főszerepet játszott, elsősorban a német belpolitika. A német kormány nem tudta eladni még egyszer a »görög opciót«, azt, hogy kiállítanak szinte biankó csekket egy másik országnak a totális csőd megakadályozása végett. Németország polgárai végképp visszautasították volna, hogy nekik kelljen finanszírozni náluknál összehasonlíthatatlanul gazdagabb orosz magán- és intézményi befektetőket. Ciprus ugyanis ezekből az emberekből és cégekből élt.”

Ciprus kezét nem lehet elengedni

Ciprus kilépése az eurózónából viszont megengedhetetlen Lachman szerint. Mario Draghit, az EKB elnökét idézte, aki Ciprus hiába kicsi gazdaság, a rendszer alapvető része. A Lehman Brothers csődjéhez hasonlította az esetet, ami bár az amerikai gazdaságnak csak apró szeleteét jelentette önmagában, a bank csődje viszont az egész világot megrázta.

„Ezért nem engedik el Ciprus kezét, annak esetleges kiválása ugyanis olyan következménnyel járna, amelyre egyszerűen senkinek sincs rálátása. Viszont csaknem biztosan állítható, hogy a pöttöm Ciprus kilépése, vagy másik esetben csődje, azonnal pénz-exodust indítana el elsősorban az olaszországi bankokból. Aztán a spanyolokból, portugálokból és a végén a francia bankokból. Összeomolhat az egész európai bankrendszer.”

Mindenki az unió végét várja odaát

„Pesszimizmusomat azonban – kimondva-kimondatlanul – itt, az Egyesült Államokban szinte minden iránymutató gondolkodó osztja, pártállástól függetlenül. Képtelen vagyok a magam részéről belátni, miként is tudhatna kijutni Európa az ördögi körből, amibe belekerült. Az euró megmentése a jelenlegihez képest is szigorúbb megszorítási intézkedések halmazát, folyamatos megszorításokat követelne meg. Ennek végigvitele viszont hosszú évekre rombolja a gazdasági tevékenységet Európa-szerte. A recesszió állandósulása, a munkanélküliség folyamatos emelkedése politikai robbanást okoz.”

Emellett a volt IMF-igazgató szerint megfigyelhetők a szétesés további jelei: „Gondoljunk bele, hogyan erodálódik a szemünk előtt az egyébként 2000 milliárd dolláros államadósságban fuldokló Olaszország politikai rendszere, hogyan esik szét a görög társadalom! Németország is hátra arcot fújt, valójában kihátrál a nemrég oly nagyreményűnek mondott bankunió és fiskális unió gondolatköréből.”

Az Európa-szakértő úgy gondolja, hogy a németek is belátják már, hogy a helyzet reménytelen, pontosan tudják, hogy feneketlen hordóba dobálják az euró milliárdokat. "Németországnak, lakóinak hamarosan elegük lesz a jelenlegi politika folytatásából. Ha pedig az EKB hatásköre tágulna is ebben a meglévő európai szisztémában, annak fenntartásához képtelenség a FED eszköztárát bevetni."