Karinthy magát vezette volna be a tőzsdére

Karinthy levele

"Kedves Szerkesztő úr,

engedje meg, hogy - elérkezettnek látván az időt - nyílt levél formájában vessek véget azoknak a határozatlan suttogásoknak, amikre több oldalról figyelmeztettek, illetve konkretizáljam azoknak a pénzügyi körökben elterjedt kósza híreknek alapját, melyek szerény személyemmel kapcsolatban egy új, gazdasági esemény bekövetkezését jósolgatják.

Nos tehát: ez az esemény meg fog történni, és azt akarom, hogy a kereslet kínálat útvesztőjében bukdácsoló közönség ne tőzsdefolyosói és zugpiaci mendemondákból alkosson képet magának ezekről az eseményekről: hanem lásson tisztán és világosan.

Arról van szó, igenis, hogy írói és újságírói üzemem kibővítése, a modern gazdasági verseny szellemének megfelelő beállítása szempontjából átalakulok részvénytársasággá. Ez a részvénytársaság, mely szellemi termékeim hatékonyabb kitermelését és kiaknázását tűzi ki feladatul, később (minél később) meghatározandó alaptőkével részvényeket bocsát ki (egyelőre 50-60 000 darabra gondolok) az üzem nagyságának megfelelő névértékkel. A részvénytársaság igazgatását vállaló szindikátust a részvényesek többsége nevezi ki oly célból, hogy az minél hatásosabb munkával, az üzemi termelés minél élénkebb fokozásával képviselje a részvényesek érdekeit: értve ezalatt, hogy (később meghatározandó) anyagi és (régen meghatározott) erkölcsi tőkéjét nem kímélve, engem állandóan olyan hangulatban tartson, hogy nekem kedvem legyen minél több és minél jobb színdarabokat, verseket és regényeket, filozófiai műveket írni, kifejteni nézeteimet magamról, az emberekről, nőkről és férfiakról, társadalomról és irodalomról, a szellemi és lelki örömök szépségéről, az anyagiasság és a vagyonszerzési mohóság hívságáról, a tőkeuralom veszedelmességéről, a nyerészkedési viszketeg utálatosságáról, a munka nélkül való meggazdagodás csúnyaságáról stb.

Ennyit a részvénytársaságról magáról. A nagyközönséget azonban jobban fogja érdekelni az az elhatározásom, hogy a "K. F. szellemi értékeit kiaknázó részvénytársaság" papírjait közvetlenül a megalakulás után szándékom van bevezetni a tőzsdén.

Tisztában vagyok vele, mit jelent ez. A részvénytársaság munkájának eredményét ezzel a lépéssel kiteszem a spekuláció árhullámzásából kialakuló bizalom és bizalmatlanság esélyeinek. De számomra ebből csak jó jöhet ki.

Mert mire jó ez nekem, hogy a K.-papírokat jegyzik a tőzsdén? Arra, hogy én állandóan tudhassam és ellenőrizhessem azt, amit semmiféle író nem tudhatott és nem ellenőrizhetett eddig: hogy működésem mennyiben és milyen vonatkozásban számíthat sikerre a közönség körében.

Mint egy szeizmográf, oly érzékenyen fog működni a K.-papírok árhullámzásából látható bizalom és bizalmatlanság grafikonja. Ha például híre megy, hogy regényt írok: felmennek a papírok. Ha a regény megjelenik, és kezdik olvasni: lemennek a papírok. Ha merengőnek látnak, és úgy látszik, verset fogok írni: lemennek, ha operett-témát találok: felmennek. Ha Kenedi Gézának nem tetszik valami, amit írtam, őrülten kiugranak a K.-részvények, ha Császár Elemér megdicséri egy cikkemet, pánikszerű árhanyatlás áll be - esetleg, ha jó írónak nevez, valódi krach következhetik. Ha kiderül, hogy szerelmes vagyok: árhanyatlás - ha színésznővel sétálok színház előtt: barátságos tendencia. Mindig pontosan látni fogom, mi kell az embereknek; ha egy cikkemben bizalmatlanságot szavazok a kormánynak, papírjaim bizakodó hangulatot fejeznek ki; ha ellágyulok a naplemente szépségén és ezzel inspirálódom, akkor minél jobban lágyulok el, annál szilárdabb lesz a tőzsde; ha azonban kemény maradok, akkor az irányzat lanyha. És el fog jönni az idő, mikor a nevemmel jegyzett papírok árfolyamát előbb olvassa el a nyájas olvasó a lap utolsó oldalán, mint a nevemmel jegyzett tárcát a lap első oldalán. Lévén neki fontosabb az ő tárcája, mint az enyém. És akkor leszek én elismert és bevezetett író - ha bevezetem magam a tőzsdén.

Soraim szíves közlését kéri

Szerkesztő úr tisztelő híve

Karinthy Frigyes

Ui.: (Ezt bizalmasan és külön közlöm Szerkesztő úrral, nehogy véletlenül kiszedesse.) Mint a sajtó régi barátja, örömmel közlöm Szerkesztő úrral, hogy két kötés K.-részvényt (természetesen szindikátusi papírokból) félretettem Szerkesztő úr számára, névértékben. Ugyancsak szokásos tíz-tíz kötést kedvenc bankárjaim Krausz Simon, Madarassy Beck Gyula, Éber Antal, Walder Gyula, Ullmann Adolf urak számára.

Híve

Fenti"