Írország már példát mutatott

Nem látja a magyar gazdaságban gyors kibontakozásra utaló jeleket az EEAG 2013-as jelentése, a növekedés az év egészét tekintve inkább a negatív tartományban marad. A nemzetközi tanácsadó testület idei jelentését Jan-Egbert Sturm elnök és Valentinyi Ákos alelnök mutatta be szerdán délelőtt Budapesten.

A jelentés részletesen foglalkozik az európai gazdaság elhúzódó válságának okaival. Megállapítja, hogy lényegét tekintve fizetési mérleg válságról van szó, amelynek megoldása egy új egyensúly megtalálása lehet. Az euróövezet periférikus országainak szuverén válsága és bankválsága a korábban kialakult jelentős folyó fizetési mérleg hiányok következménye.

Ezért az euróövezet problémái tartós megoldásához elkerülhetetlen, hogy a periféria országainak nemzetközi versenyképessége javuljon, és ennek nyomán folyó fizetési mérleg hiányuk csökkenjen. Javaslatuk szerint az egyes országok államháztartásának konszolidációját elsősorban kiadáscsökkentéssel és nem adóemeléssel célszerű megvalósítani. Tapasztalatok szerint ugyanis, ha az államháztartás hiányának csökkentése kiadáscsökkentésre épül, az tartósabbnak bizonyul, mint az adóemelésre épülő. Az utóbb elégtelennek bizonyuló adóemelést gyakran újabb követ, amely végső soron rontja a növekedési kilátásokat.

A közeljövőt illetően a jelentés óvatosan derűlátó, az EEAG szerint a gazdasági növekedés az Európai Unióban és ezen belül az euró övezetben továbbra is törékeny, a kockázatok jelentősek. Az expanzív monetáris politika és az egyre erősödő export folytán 2013 második félévére némiképp stabilizálódnak a magánszektor beruházásai, ezenkívül az export erőteljes pozitív lökést ad a gazdaságnak, ezért az év során az euróövezetben a növekedés valamelyest gyorsul, bár továbbra is alacsony szinten marad.

Valentinyi Ákos a tanulmány bemutatóján elmondta, Európában három egymással összefüggő válság van: fizetési mérleg válság, szuverén válság és bankválság. Bár az elmúlt néhány évben történt előrelépés a szuverén és a bankválság megoldása érdekében, a politikai döntéshozók kevés figyelmet fordítottak a fizetési mérleg problémájára. 2000 óta a folyó fizetési mérleg hiányok és többletek formájában jelentős egyensúlytalanság alakult ki az euróövezetben. Az euróövezet perifériájához tartozó Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban és különösen Írországban hitelbuborék alakult ki, ami folyó fizetési mérleg hiányhoz és ennek megfelelő többletbehozatalhoz vezetett.

Az euróövezet északi centrumának folyó fizetési mérlege ezzel szemben rendre többletet ért el. Emiatt a perifériénak jelentős nettó külső kötelezettsége, a centrumnak pedig nettó külső követelése halmozódott fel.A válság előtt a folyó fizetési mérleg egyensúlyi hiányait a magántőke beáramlása finanszírozta. Csakhogy amikor a válság kitört, a kiáramló magántőkét egyre inkább állami pénzek váltották fel, közülük elsősorban az EKB úgynevezett target egyenlegei, valamint valamivel kisebb mértékben az Európai Unió, az EKB és az IMF különféle segélycsomagjai.

A periféria országainak a centrumhoz képest le kell értékelnie, hogy a fogyasztóik és a vállalataik az importról a hazai termékekre váltsanak, és ezáltal csökkenjen az egyensúlytalanság. Ezt eddig egyedül Írországnak sikerült elérnie a bérek csökkentésével, amely révén az euróövezethez képest esett az árszínvonala. Az alapvető kérdés az, hogy a periférián a válságba került többi ország közül melyik alkalmazza ugyanezt a módszert, vagy lesz olyan ország, amely inkább az euróövezetből kilépve a külső leértékeléssel próbálkozik.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!