További Gazdaság cikkek
- A Toyota növelte globális autóeladásait novemberben
- Karácsonyi csoda: van, amiben Magyarország kenterbe veri az európai mezőnyt
- Rohamléptekben ürülnek a gáztárolók, ebből még baj lehet
- Megtudtuk, mit iszik a magyar, ha igazán szomjas
- Nyolcvanéves a magyar történelem egyik legkockázatosabb vállalkozása
A magáncsőd − tartós törlesztési eljárás − akkor indulna meg, ha a bankkal kötött megállapodás nem jön létre vagy az adós a megállapodásban foglaltakat nem tudja teljesíteni − mindez már a hitelező beleegyezésétől nem függő, írja a Napi. Ennek során az adós vagyona, valamint jövedelme alapján törlesztési terv készülne, amely rendelkezne arról, hogy az adós értékesíthető vagyonának eladásából származó összeget és a jövedelmet milyen arányban kell létfenntartásra, lakhatásra és az adósság csökkentésére fordítani. Ha az adós ezt a feltételrendszert nem teljesíti, kikerül az eljárás alól, ha viszont a több évig tartó szigorú procedúrát végigcsinálja, mentesül a fennmaradó adósságtól.
A jegybanki javaslat a létfenntartási és rezsiköltségek után a jelzálogjog védelme érdekében prioritást javasol a jelzáloghitelek törlesztésére. Ugyanakkor a devizaárfolyam-mozgás miatt gyakori helyzet, hogy a jelzáloghitel-követelés gyakran meghaladja a fedezet ingatlan értékét. Ezt úgy orvosolnák, hogy a jelzáloghitelt fedezett és fedezetlen elemre bontanák. A 100 százalékos hitelfedezeti szintig (ez az LTV) fennálló tartozás lenne fedezett, s így a visszafizetési tervben prioritást élvező adósság, míg az e feletti, fedezetlen részt a csődeljárás alá vont személy többi fedezetlen tartozásával együtt kezelnék, amelyek törlesztését csak akkor és olyan mértékben kellene teljesíteni, amennyiben ezt az adós jövedelme − a létfenntartási, lakásfenntartási és egyéb kötelező költségek levonása és a jelzáloghitel törlesztése után − még lehetővé teszi.
A tartós törlesztési eljárás ideje alatt természetesen cél mind a fedezett, mind a fedezetlen adósság mind teljesebb részének törlesztése, így a fedezetlen adósságot (pontosabban az abból a minden szabad jövedelmet törlesztésre használó tartós törlesztési eljárás végén még fennálló részt) mindenképp csak az eljárás végén engednék el.
Ezzel szemben a fedezett tartozás esetében az MNB lehetővé tenné, hogy az ügyfél maga döntsön: vállalja a fedezett tőkerész teljes összegének visszafizetését és így megtartja lakását, vagy lemond a lakásról s így vállalja az árverezést (egyben az elszámolást). A javaslat tehát közel sem támogatja az elsétálás jogát, ám segítséget nyújt a tartozás leküzdésében és a megosztott tőketartozás révén kisebb lehet a lakás megtartásához szükséges törlesztőrészlet.
A magáncsőd hazai meghonosodásának alapvető kérdése, hogy az eljárásba bekerülők esetében mennyire lehet majd az eltitkolt (nem bejelentett, s így a közteherviselés révén kimutatható) jövedelmet is beszámolni a törlesztési tervbe. Ha ugyanis valóban csak a hivatalos jövedelmet számítanák be, a hitelezői igények minimális kielégítésére is alig lenne mód. Mindez az adósokra is visszaüthet, ugyanis ekkor sokkal több esetben fordulhat elő, hogy az eljárás során csak a legfőbb (egyetlen) vagyontárgy, a lakás értékesítése biztosítja majd megoldás alapját.