Ki a Dunakanyar rejtélyes ura?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Gazdaság cikkek
-
Jelentősen megváltozhat a budapesti lomtalanítási rendszer - Különös indokkal szünteti meg a kormány a paksi különleges gazdasági övezetet
- Több mint 7,7 milliárd forintot ad a kormány a budapesti egészségügy fejlesztésére
- Autót venne a munkáshitelből? Mutatjuk, hogy miért nem érdemes
- Több napra leállt az ügyintézés az MVM online oldalán és alkalmazásában
Nyolcezerötszáz négyzetméter, öt szint - csaknem egyedül vagyunk a hipermodern szentendrei sportközpontban. Az uszodában páran lézengenek, a wellness rész és a napfényterasz tökéletesen üres, a kabinos nő ásítozva nyújtja a háromezer forintos belépőjegyet. Pedig nyár van, kinn tombol a hőség, mégsincs senki. A medencék mellől, a hatalmas üvegfelületeken keresztül rálátni a kertváros házaira, amelyek körbeveszik a gigantikus épületet: az utca néptelen, még autós forgalom sincs igazán. Szentendrének ez a része még vidéki léptékkel sem tekinthető városközpontnak.
A megnyitásig volt érdekes
A szentendrei Vizes Nyolcas uszoda üzemi vesztesége durván 100 millió forint évente, a számlát a város önkormányzata, végső soron az adófizetők állják.
Hogy egy ekkora uszoda ezen a helyen biztos pénznyelő, nem lett volna nehéz megjósolni, Simon Péter, vállalkozó azonban ezt nézte ki magának. Simon, aki az uszodától alig két utcányira lakik a várostól annak idején mindössze a telket kérte, cserébe uszodát ígért, és 30 százalékot a cégben. 3 milliárd hitelt vett fel a Raiffeisentől, a város készfizető kezességet vállalt. Az építkezés magánberuházásként zajlott, mindent Simonék intéztek, közbeszerzés sem volt.
Az átadó ünnepségen Schmitt Pál és Dietz Ferenc polgármester is részt vett, ünnepélyesen átvágták a szalagot. Aztán röviddel az átadás után Simon közölte, elcserélné a várossal a tulajdoni arányokat, megelégedne 30 százalékkal, a városé lenne 70 százalék. Szentendre belement. Pedig tudták - hogy a lízing és a működési veszteségeket a tulajdonosi arányban kell majd kipótolni. Később Simon nagyvonalúan jelezte - ekkor már milliókat követeltek tőle - 1 forintért megválna 30 százalékos részétől is.
A város belement ebbe is, így lett Szentendrének hatalmas uszodája, és kiszámítható vesztesége évente. Simon cége pedig - a város kalkulációi szerint - a mai napig 445 millióval tartozik. Hogy megpróbálják-e behajtani rajta valaha, kérdéses. Bár az önkormányzat jogi bizottsága már felkérte a város ügyvédjét, hogy adjon szakvéleményt, induljon-e per, nincs előrelépés az ügyben.
Szentendrei kockakövek
A főtér megújult, a felújítással megbízott Épkar - a cég panelos ügyeiről itt olvashat részletesen - igazi európai értelemben vett teret húzott fel Szentendrén. A korábbi kockaköveket felszedték, 6000 négyzetméteren csináltak új burkolatot, lecserélték a köveket az Apor-hídnál, a Jókai utca egy részén, a Dumtsa Jenő utcában, a Péter-Pál utca egy részén és a teljes Fő téren, valamint a Bogdányi utcától a Lázár cár térig és a Malom utca is megújult.
Pontosabban nem cserélték le a köveket, csak papíron számolták el újként. Valójában elvitték Monorra a régit, feldarabolták és lerakták újból, állítja Filó András önkormányzati képviselő, aki feljelentést is tett az ügyben, a vizsgálat jelenleg is tart. A felújítást a száz százalékos önkormányzati tulajdonban lévő, a fejlesztéseket koordináló Pro Szentendre Városfejlesztési Kft. intézte, amelynek egyik vezetője Simon.
Drága gázmotor, trafik
Szentendre gázmotort vásárolt. Noha elvileg lett volna lehetősége közvetlenül a Budapesti Erőműtől megvenni, nem ez történt. Feltűnt a színen a QualiTeam Consult nevű cég, amelyik megvette, majd két évre rá eladta a városnak nagyjából másfélszer annyiért, mint amennyiért a gázmotort a könyvekben nyilvántartották. A város 323 milliót fizetett, a motor nagyjából 191 millió forintot érhetett. A céget megint csak Simon vezette.
Hosszasan lehetne sorolni a történeteket, a szálak számtalan esetben Simonhoz vezetnek, ügyei kapcsán már a Transparency International korrupcióellenes jogsegélyszolgálatához is érkezett bejelentés. A városi projektek jórésze mögött ott állt, akkor is, amikor a tervezett 770 millió helyett 1,6 milliárdból épült meg a rendelőintézet, akkor is, amikor magánkézben lévő médiacégeknek adott pénzt a város, amikor kézilabdaközpontot terveztek előbb Szentendrén, majd Pomázon (egyik sem valósult meg végül), akkor is, amikor hűtőművet. Sőt, neve legutóbb még a trafikok kapcsán is előkerült, lánya, Rédai-Simon Ágnes - aki mellesleg egy tahitótfalui fideszes önkormányzati képviselő felesége - több dohánybolt koncesszióját is elnyerte a környéken, Budakalászon, Leányfalun, Tahitótfalun és Szentendrén, egyet egyébként éppen a Vizes Nyolcas uszodával szemben.
Mindezek tetejébe Simon tavaly óta már hivatalosan is felel a városi projektekért, dacára cége korábbi tartozásának, a város vezetése úgy döntött, ő az az ember, aki a legalkalmasabb arra, hogy Szentendre fejlesztési és projekt menedzsment irodáját vezesse. Helyi pletykák szerint Simonnak egyébként erre részben azért van szüksége, mert kell az önkormányzati hivatali tapasztalat ahhoz, hogy később magasabb - akár minisztériumi - szintekre lépjen. Hogy így van-e, nem tudni, annyi viszont biztosnak tűnik, karrierje pártoktól függetlenül ívelt fel az utóbbi évtizedekben.
Tornatanárból vállalkozó
Bár sokat Simonról nem lehet tudni, állítólag testnevelő tanárként végzett, és Győrből költözött a Dunakanyarba a nyolcvanas évek elején, felesége óvónő. Szervezőkézségével, határozott fellépésével már a rendszerváltás előtt bedolgozta magát a város életébe, sportversenyeket szervezett és kapcsolatokat épített, a tanács sportosztályán dolgozott. Jóba lett az akkori visegrádi polgármesterrel, Hadházy Sándorral, de a környező településeken is sikerrel mozgolódott, hamarosan meghatározó ember lett nem csak Visegrádon és Szentendrén, de szerte a Dunakanyarban: Dunakeszin, Pomázon, Leányfalun, Budakalászon is fontos kapcsolatokat szerzett.
Simon a Castrum nevű cégén keresztül először a Papp-szigeti strand, a leányfalui strand és a lepencei strand átvételével kavart botrányt, mindenhol fejlesztést ígért a tulajdonért, ezek azonban nem, vagy csak részben valósultak meg. A leányfalui strandot azóta már vissza is vette az önkormányzat, a Papp-szigeti úgy ahogy üzemel, a lepencei évek óta egy romhalmaz. Civilek ugyan pert indítottak, hogy az önkormányzat visszaszerezze a telket, de elvesztették, a terület a Castrumé maradt. A cég 2010-ben csődöt jelentett, felszámolás indult ellene, 100 millió forintos adósságot halmozott fel.
Simon már az uszodaépítéskor az önkormányzat kéréseikor pénzügyi nehézségeire hivatkozott, amely cégeinek hivatalos beszámolói is megerősítenek, papíron erős mínuszban van évek óta lényegében mindegyik vállalkozásával.
Ha a lepencei strandfürdő nem is, megvalósult egy másik fejlesztés Visegrádon: Simon Péter volt a szakmai irányítója a Thermal Hotel Visegrád gyógyszálló beruházásnak. A végeredmény sikeresebb ugyan, mint a strandoknál, de a történetnek itt is számos érdekes szála van. Feltűnik benne Dárdai Pál futballista, de a brókerbotrányban érintett Kulcsár Attila és Kerék Csaba neve is, mind befektetőként vettek részt a Simon vezette építkezésben. A Kulcsárhoz kötődő Britton Kft. nagyjából 2-300 millió forintot tett bele a projektbe, és hasonló összeggel szállt be a Betonút Rt. is. Az állam a Széchenyi-tervből a fürdőre egymilliárd, a hozzá kapcsolódó szállodára pedig félmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást adott.
A rejtélyes háttérember
Simonról sokféle pletyka terjeng a városban, többen hallották már a nevét, igazán jól azonban csak kevesen ismerik. Azt mondják, kerüli a nyilvánosságot, tudatosan a háttérben marad, nem feltűnősködik. Az interneten is mindössze két képet találni róla, mindkettő az ominózus uszoda átadáskor készült.
Informális kapcsolataival viszont behálózza az egész Dunakanyart, sokak tartanak tőle, és rajta is tartja a szemét a történéseken. “Simon keményen tárgyal. Tudja, hogy hol van a szerepe a gépezetben, hogy kivel mikor meddig mehet el. Nem köt kompromisszumot, nem próbál meg diplomatikus lenni. Megmondja, hogy kitől mit szeretne, nem tűr ellentmondást” - meséli egyik forrásunk.
Bár egyértelműen a Fideszhez sorolják, kapcsolatrendszere átnyúlik a párton. Beszédes, hogy a városi fejlesztéseket koordináló, önkormányzati tulajdonú Pro Szentendre már a szocialisták alatt is Simontól bérelt irodát, másik vezetője pedig az MSZP-hez közeli Bornemissza Miklós volt.
Simon vagyonáról csak találgatások vannak, hivatalosan egy szentendrei panelben él. Érdekes adalék: amikor bejött az a törvény, amely szerint az önkormányzati tulajdonú cégek vezetőinek is vagyonbevallást kell készítenie, Simon lemondott pozíciójáról a Pro Szentendrénél.
De nem kell számot adnia vagyonáról most sem, hogy a projektiroda élére került, a városi jegyző legalábbis visszautasította az ellenzéki képviselők erre irányuló kérését.
"A Fidesz Hagyó Miklósa"
"Simon az a típusú vállalkozó, akinek a karrierje és üzletei a kezdetektől összeforrnak a város életével, cégei mindig kéz a kézben jártak az önkormányzat cégeivel, olykor maga is önkormányzati szerepet vállalt, máskor kívülről segítette a hatalmas beruházásokat, intézett hitelt, befektetőt, talált megfelelő alvállalkozókat" - mesélték az Indexnek. Nem csoda, hogy a helyi képviselők is hallgatásba burkolóznak, ha Simon neve szóba kerül.
"Én ebbe nem akarok belefolyni" - mondta például Kun Csaba fideszes önkormányzati képviselő, amikor Simon és a város kapcsolatáról kérdeztük, azt mondta, szerinte Simon ügye eleve lerágott csont.
Kérdeztük, hogy lerágott csontnak tartja-e a Simon cég csaknem félmilliárdos tartozását is, amellyel a város szerint az időközben hivatalba emelt Simon még mindig tartozik, mire Kun azt mondta, a lényeg, hogy az uszoda helyzete most már rendeződött.
Nem volt különösebben segítőkész Filó András volt jobbikos képviselő és Dietz Ferenc fideszes polgármester sem. Előbbi nem akart az Indexnek semmit se mondani, utóbbi Simonnal kapcsolatos kérdéseinkre egyáltalán nem válaszolt. Pedig érdekelt volna többek közt az, hogy miért döntöttek a város szerint százmilliókkal tartozó vállalkozó kinevezése mellett, mit gondol a főtér felújításáról, a gázmotorról, uszodaépítésről.
Nem kívánt beszélni Simon és a város kapcsolatáról a korábban lemondott városüzemeltetési tanácsnok, Hidegkuti Gergely, fideszes képviselő sem, noha regnálása alatt számos Simon-projektre lehetett rálátása. Hidegkuti azt mondta, ő megfogadta, hogy szakít a közélettel, és ehhez tartja magát. Bár szívesen beszélne, “nem tudna a tükörbe nézni” ha megszegné magának tett ígéretét, magyarázta Hidegkuti.
Bármennyire is beágyazott azonban Simon a Fideszben, a szentendrei párttal felemás a viszony. Ismert történet a városban, hogy amikor felvételét kérte a pártba, Légrádi Tibor, a szentendrei Fidesz egykori elnöke állítólag azt mondta: “Azt tudjátok, hogy ha most őt felvesszük, a Fidesz Hagyó Miklósát vesszük fel?” Nem is lett a párttagságból semmi, legalábbis Szentendrén.
Simon és a helyi lapok
A helyi médiát mindenesetre nagyrészt Simon tartja kézben, így ha a város polgárai őt nem is nagyon ismerik, információkkal a helyi ügyekről főleg az ő cégei látják el őket. Az övé a szentendrei tévé, rádió és újság is, de a környező városokban is vannak médiaérdekeltségei.
A korábbi kisebb médiavállalkozásoknál egy idő után elapadtak az önkormányzati támogatások, miután azonban Simon megvette őket, az önkormányzat pénztárcája újból megnyílt. A város évente tízmilliókkal támogatja Simon médiavállalkozásait, a cég munkatársai pedig benn ülnek a város kommunikációs testületében, ahol átbeszélik, hogy a város milyen témában hogyan szeretne kommunikálni.
Az Indexszel, a saját ügyében például, úgy tűnik, sehogy. Nem telt el tíz perc azután, hogy a két idézett fideszessel beszéltünk, felhívtuk Simon Pétert is. Azt sem mondtuk, honnan hívjuk és miért, már tudott mindenről. Szikár, tárgyilagos hangon közölte: semmiről nem hajlandó velünk “megbeszélést folytatni”, majd letette a telefont.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
