Tízmilliárdos disznóvágásra készül Csányi?

Az egész ország arról beszélt a héten, hogy miért adta el szinte az összes OTP-részvényét Csányi Sándor, a legnagyobb magyar bank vezérigazgatója és a magyar kormányfő futballszurkolótársa, nagyjából 250 milliárd forintos értékvesztést okozva bankja tulajdonosainak. A piacot jól ismerő elemzőkkel és brókerekkel beszéltünk, akik a téma kényessége miatt nem szívesen vállalták nevüket, és kiderült: hozzánk hasonlóan csak spekulálnak az ügy hátteréről.

Mit tudunk?

Csányi nem borította ki a bilit szerdai sajtótájékoztatóján. Lényegében kiállt egy olyan hivatalos történet mellett, ami így egyben nem tűnik túl valószerűnek – de legalább megfűszerezte néhány viccesebb, fideszes vezetőknek és háttérembereknek címzett kiszólással.

Azért hozott néhány újdonságot az újságírók tájékoztatása. A legfontosabb, ami kiderült, hogy Csányi szándékosan, a kormány tervei miatt adta el a részvényeket. Az első kiszüremlő hírek szerint ugyan arról beszélt, hogy gyakorlatilag véletlenül adta el teljes OTP-vagyonát, mivel az árfolyam átment egy olyan szinten, ahová automatikus eladási megbízásokat tett. Ezt hívják tőzsdei szlengben stop lossnak, és azért tűnt furcsának ez a magyarázat elsőre, mert azt az árfolyamot, ahol Csányi brókere megkezdte az eladásokat (4800 forint környékén), nagyjából ötször keresztezte az OTP május óta.

Csányi nyilván nem olyan amatőr a tőkepiaci műveletekben, hogy véletlenül bent felejtsen egy megbízást a rendszerben, és aztán a számláját kezelő üzletkötő ráborítsa a részvény átlagos napi forgalmát meghaladó csomagot a piacra – mondta az Indexnek egy bróker. Az OTP-vezér nyilvánvalóan nem "jóval régebben", hanem a közelmúltban helyezte el ezt a megbízást, és mint a sajtótájékoztatón elismerte, az eladási sávot lefelé kiszélesítette, miután értesült a kormány legújabb devizahiteles-mentőcsomagjáról.

És, mint mondta, egyébként is eladta volna az egészet, legkésőbb ősszel, és „intenzívebb portfólió-menedzsmentbe kezdett”. Szóval ebben sokat tisztult a kép: eladta, mert el akarta adni.

Hol a pénz?

Ezt nem tudni még, arról ugyanis nem érkezett hivatalos bejelentés, hogy az OTP-vezér mit tett a számlájára beérkező, közel 11 milliárd forinttal. De az biztos, hogy a történet kereksége szempontjából jó lenne tudni, hogy tényleg mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásaiba tolja bele a tőkét a bankvezér, ahogy azt az OTP sajtóosztálya az eladások napján állította, vagy ez inkább valamiféle PR-trükkel kevert fedőmagyarázat.

A sajtótájékoztatón Csányi gyakorlatilag megismételte, amit egy nappal korábban már kiszivárogtattak, tehát, hogy egy 50 milliárd forintos élelmiszeripari fejlesztés önrészéhez kellett a készpénz.

Remek dolog lehet a húshegemónia, csak hát ma Magyarországon hárommillió sertés van, a vágóhídi kapacitások viszont hatmillió feldolgozására is elegendőek lennének. Persze ezek a vágóhidak a szakértők szerint nem képesek túl jó minőség előállítására, és Csányi beruházását is ez motiválhatja: mint mondta, egy olyan üzemet szeretne a Bonafarm-birodalom részének tudni, amely elég hatékony ahhoz a darabolt sertés gyártásában, hogy megállja a helyét a nemzetközi versenyben, és a nagy kiskereskedelmi láncok beszállítójává válhat.

Rendben, fogadjuk el, óriási nagy vágóhídra és egyéb telepfejlesztésekre kell a pénz. De nem túlzás azt állítani, hogy Csányi Sándornál talán ma nincs hitelképesebb személy Magyarországon. Akkor viszont miért nem talált valami más fedezetet a tervezett hatalmas beruházására? Azt kellene gondolnunk, hogy nem tudna bárhonnan remek finanszírozáshoz jutni, és hogy a szimbolikus, húsz éven keresztül érintetlen OTP-tulajdonán kívül nincs semmi más értékesíthető érdekeltsége? – hallottuk.

Azért annak csak van valami jelentősége, hogy Csányi a hivatalosan felvállalt részesedését sem akarja a magyar bankrendszerben tartani. Ráadásul ott van az a – talán a most eladott hivatalos tulajdonánál is nagyobb – OTP-részesedése, amit egyesek szerint nem saját nevén, hanem nemzetközi céghálózatokban elrejtőző strómanokon keresztül birtokol. Ennek létezését sok iparági szereplő tényként kezeli, de Csányi dühösen tagadja (akár igaz, akár nem, érthető módon). Mindenesetre, ha van neki ilyen tulajdona, akkor érthetetlen, miért nem abból, vagy bármilyen más eszközből adott volna el, hiszen azzal nem okozott volna ekkora feltűnést és felfordulást.

Kinek áll ez érdekében?

A Nagy Részvényeladás nem túl jó üzenet az érintettek felé. Leginkább talán a kisrészvényesek felé, akik egyébként elvileg többségben vannak az OTP tulajdonosi struktúrájában. Miért akarná bárki is megtartani tulajdonát egy olyan vállalkozásban, amelynek nála jobban informált vezetője szinte minden részvényétől megválik?

Egy befektető alapesetben akkor ad el, ha a befektetése értékének csökkenésére számít, vagy ha tud jobb befektetést. De ha Csányi tud, akkor miért akarna egyáltalán bankvezető maradni? Mit kezdjünk azzal a magyarázattal, hogy „ettől azonban nem kell megijedniük a kisbefektetőknek, az OTP-t továbbra is nagyon jó befektetésnek tartom, és fogok még vásárolni”? Akkor miért adta el?

A másik oldalról a sajtótájékoztató adott arra érveket, hogy a pozíciók likvidálása mögött valójában az OTP-vezér állammal szembeni csalódottsága és gyanakvása áll – vélte szinte az összes elemző, akivel beszéltünk. A bankvezető éles megállapításokat tett a trafikügy kezelése (Lázár János) és a Magyar Nemzet mögött álló tulajdonos (talán Simicska Lajos?) egészségügyi állapota felől, bár elmondása szerint hiszi, hogy a támadások nem a kormányfőtől indulnak. De lehet, hogy ez csak udvariasság, és nem akart feleslegesen keményen fogalmazni.

Csányi és bankja hiába tájékozódott az állam felé, az utóbbi évek nagy bulijaiból kihagyták, sőt, egyre fájóbb pofonokat kapott. Nagyot csattant az OTP-n az elsőre átmenetiként bevezetett bankadó, majd annak véglegesítése, majd a magánnyugdíjpénztár, majd a végtörlesztés, majd a csekkadó. A kormány Csányi eladásaival párhuzamosan új devizahiteles-mentőcsomagon gondolkodott (az elképzelés azóta nagyrészt felhígult, talán azért, mert a kormány is belátta, hogy nem maradt semmi a bankrendszer tulajdonosainak türelméből).

Amit viszont elvesznek az OTP-től és a külföldi bankoktól, azt odaadják az „igazán magyar” bankrendszernek: a takarékszövetkezetek állam által kierőszakolt integrációjából létrejövő fiókhálózatnak. Csányi a sajtótájékoztatón jelezte, hogy nem tart a formálódó banktól, de nyilván jobban örülne, ha őt és bankját is inkább magyar tulajdonú bankrendszer részeként képzelnék el a kormánypártnál.

Nincs itt valami ellentmondás?

Az egész történet egy nagy ellentmondás. A mezőgazdaságos magyarázat önmagában nem kerek. Az üzenetküldéses sztori nyúlósan krimiízű. A háttérben biztos, hogy harcolnak valakik valakikkel, de azt kívülről is lehet látni, hogy rengeteg olyan elem van, ami nemcsak a szélesebb nyilvánosság, de a történet szereplői előtt is ismeretlen.

Talán a magyar kapitalizmusról is sokat elmond, hogy a gazdaság és a politika leghatalmasabb szereplőinek a közvetlen környezetében is ennyire torz félinformációk alapján kibicelnek. A tiszta viszonyok hiányában érthető is, hogy miért érzi mindenki sérülékenynek a saját pozícióját.