A recessziónak vége, a válságnak nem

Magyarország esete nem egyedi, más országoknál is felfüggesztették a kifizetéséket különböző elosztási hibák miatt, mondta Andor László, az unió munkaügyekért felelős bizottsági tagja az Alapblognak.

„Alapvetően technikainak nevezhető hiányosságok adódtak a pályázatok beadásánál, a pénzek felhasználásánál, amelyeket lehet és kell is korrigálni. Egyes esetekben újra kell pályázni. Addig pedig áthidaló megoldásokat kell találni. Miért? Azért, mert az Unió kormánya, a Bizottság egyszerűen nem engedélyezhet kifizetéseket ilyen esetekben. Minden lépéséről szigorúan ellenőrzött beszámolási és elszámolási kötelezettsége van például az Európai Parlamenttel és a minden egyéb illetékes európai felügyelettel szemben” – mondta a magyar biztos.

Elmondta, hogy „a források nem vesztek el, a hibák és a pályázatok megfelelő korrigálása után kifizetik a támogatásokat az eredetileg kért összegben. Addig viszont kétségtelenül átmeneti, áthidaló megoldásokat kell találnia minden olyan tagállamnak, amellyel szemben felfüggesztettek kifizetéseket.” Szerinte nagyon rövid időn belül orvosolni lehet a jelenleg fennálló problémákat.

A válság strukturális megoldást kíván

Az unió foglalkoztatását illetően abban látja a legnagyobb problémát, hogy különvált a központ és a periféria. A központi országokban éppenséggel munkaerőhiány van jó néhány szakmai területen, nem szenvedték meg annyira a válságot. „Velük ellentétben a periféria országaiban, Írországtól Portugálián, Olaszországon, Görögországon át a Baltikumig bezárólag az utóbbi négy-öt évben munkanélkülivé lett a felnőtt lakosság tizenöt-húsz százaléka, a fiatalok esetében néhol ez az arány felkúszott harminc- és még több százalékosra.”

Közös vonásuk, „hogy mindannyian tőkeimportra épülő nemzetgazdaságok, korábbi növekedésük szinte kizárólag a külföldről beáramlott tőke nagyságától és folyamatosságától függött. A nagy összeurópai visszaesés nyomán azonban gyakorlatilag teljesen befagytak az ezen országok gazdaságát meghatározó mértékben húzó szektorokba, például az ingatlanpiacra vagy a turizmusba addig beáramló tőkebefektetések. Így hirtelen milliók kerültek az utcára, a válság egészében véve sokkal mélyebben és hosszasabban sújtja a valójában nem a fenntartható növekedésre alapozódott nemzetgazdaságokat.”

Nincs vége a válságnak

Szerinte a recessziónak ugyan vége, de a válság „roppant felelőtlen dolog lenne beszélni, már csak azért is, mert például a munkanélküliségi helyzet néhol tartósnak mutatkozó drámaisága, a beszélgetésünkben már érintett többi bizonytalanság, a dél-európai országok társadalmi helyzetének képlékenysége miatt bekövetkezhet egy újabb recessziós periódus is."

Elmondta még, hogy a kulturális különbségek is számítanak, például ahol az embereknél megszokott, hogy bérlik a lakásukat, ott nem adósodtak el azért, hogy mindenáron saját tulajdonú lakáshoz jussanak. Emellett ahol nagyobb volt az egyenlőtlenség, ott a válság ezt még inkább kiélezte.

A következő hónapok leglényegesebb feladata, szerinte,„hogy dűlőre kell vinni a görög kérdést: egyértelművé kell váljon, hogy működőképessé teszik-e, fellendülést generálnak-e az Athénnak nyújtott eddigi hitelcsomagok vagy sem”.

„Hosszabb időtávon egyelőre csak abba kapaszkodhatunk, hogy Németország jól teljesít, Franciaország pedig lélegzethez jutott. Ugyanis lassított ütemben kell csak leépítenie a deficitjeit, közben pedig az egész övezet élvezi az Európai Központi Bank rugalmasabb politikájának áldásait. De – ismétlem – Spanyolország, Portugália, főként Görögország alapvető problémái továbbra is fennállnak.”