Károly, Karola
-2 °C
4 °C
Index - In English In English Eng

Ennyiféleképpen menthetnek devizaadóst

2013.08.27. 07:45
Az elmúlt hetekben számos helyről, megnyilatkozásból próbálta a szakmai sajtó kikövetkeztetni, merre, milyen irányba tarthat a devizaadósok véglegesnek beállított mentőcsomagja. A Napi Gazdaság és a portfolio.hu áttekintette az alternatívákat.

Rengeteg ötlet volt eddig a devizahitelesek kimentésére – írja közös cikkében a Napi Gazdaság és portfolio.hu. Az összevetésből kiderül, hogy egyes népszerű ötletek társadalmi és gazdasági katasztrófával fenyegetnek, más megoldások pedig − hiába felelnek meg a megfogalmazott céloknak − azért nem lehetnek ésszerűek, mert a hiteladósoknak jelenleg nem jelentenek érdemi segítséget a törlesztőrészletek csökkentésében.

Szakmai alapon csak olyan megoldás javasolható jó szívvel a lap szerint, amelyik érdemi és azonnali törlesztőrészlet-csökkenést ötvöz egy viszonylag visszafogott banki és költségvetési tehernövekedéssel. E tekintetben megfelelő alapot adhat a korábbi anyagainkban már szereplő és most az MNB által is javasolt gyűjtőszámla nélküli árfolyamgát megoldás, ezt azonban ki kell egészíteni az árfolyamkockázatot kezelő megoldással (állami árfolyam-garancia), valamint ésszerű tehermegosztással a bankok és a költségvetés között.

I. A törlesztőrészlet csökkentését célzó csomagok

I.1. Árfolyamgát a futamidő végéig gyűjtőszámla nélkül

Előnyök: az adós megszabadul az árfolyamkockázatoktól, hiszen a futamidő végéig fix árfolyamon törleszt. A törlesztőrészlet a mostaninál közel 25 százalékkal alacsonyabb, mivel továbbra is az adott deviza nemében történik a kamatozás és a rögzített árfolyam ennyivel alacsonyabb a piacinál. A jelenlegi árfolyamgáttal ellentétben nincs gyűjtőszámla, amit az adósnak később törlesztenie kellene. A program költségei nem egy összegben, hanem több éven keresztül elosztva jelentkeznek. Stabilizálódhat a bankszektor hitelportfóliójának minősége, így kisebb céltartalékképzésre kerülhet sor a bankszektorban, mint a program nélkül.

Hátrányok: a rögzített és a piaci árfolyam közötti különbséget az államnak és/vagy a bankszektornak kell állnia, ami az MNB szerint évi 30-40 milliárd forintos költséget jelentene, a Portfolio.hu számításai szerint pedig a már az árfolyamgátba belépőket is beleszámítva összesen 50−130 milliárd forintot. Emellett az államnak − egy, az MFB számára nyújtott árfolyamgaranciához hasonló megoldással − át kellene vállalnia az árfolyamkockázatot, a bankrendszer ugyanis nem futhat nyitott devizapozíciót. Ezen túlmenően − mivel az árfolyamrögzítés a tőkét is érintheti − a bankszektor számára "fejnehezek" lehetnek a költségek, ha az értékvesztést előre el kell számolniuk.

I.2. Kamatplafon és/vagy árfolyamplafon fix árfolyamon

Előnyök: csökken a törlesztőrészlet. Kamatmaximálás esetén megszűnik a szerződések egyoldalú módosításának lehetősége is (legalábbis a kamatplafon erejéig). A csökkenés mértéke 10 éves hátralévő futamidejű, 8 százalékos költségű hitel esetében 1 százalékpontos kamatcsökkenés révén 4 százalékos, míg például 4 százalékpontos kamatcsökkenés révén 17 százalékos lehet. Árfolyamplafon esetén a törlesztőrészlet csökkenése átlátható, az árfolyamcsökkenéssel arányos. Kamat- és árfolyamplafon esetében a bankszektor vagy a kamattámogatást nyújtó állam számára kedvező, hogy a megoldás költsége nem egyszerre, hanem időben elnyújtva jelentkezik. Az alacsonyabb törlesztőrészlet hatására szintén stabilizálódhat a banki hitelportfólió minősége, ami részben kompenzálhatja a bankszektort a kieső bevételért.

Hátrányok: kamatplafon esetében hosszú időre csökken a bankszektor bevétele vagy nőnek az állam kamattámogatási kiadásai. Árfolyamplafon esetében a piaci és a maximális árfolyam közötti különbséget az államnak és/vagy a bankszektornak viselnie kell, emellett az előző megoldáshoz hasonlóan az árfolyamkockázatot is át kell vállalnia valamelyik szereplőnek. Az adósok tartozása kamatplafon mellett nem csökken, árfolyamplafon mellett pedig kérdéses, hogy a tőketartozás egy részének elengedése azonnal vagy időben elosztva oldható-e meg.

II. A devizahitelek forintosítását célzó csomagok

II.1. Azonnali forintosítás piaci árfolyamon

Előnyök: megszűnik az árfolyammozgásból eredő bizonytalanság az ügyfeleknél, olcsó megoldás a bankszektor és az állam számára is. Ha a forintgyengülés elkerülése érdekében a Magyar Nemzeti Bank részt vesz az akcióban, a kéthetes kötvényállomány és a devizatartalék együttes csökkenése javíthatja a jegybanki kamateredményt. Ha az MNB a bekerülési árfolyamnál magasabb árfolyamon bocsátja a devizát a bankok rendelkezésére, egyszeri nyeresége is keletkezhet.

Hátrányok: nem csökken a hitelesek törlesztőrészlete, sőt a magasabb piaci forinthitel-kamatszint miatt még nőhet is. Az adósok realizálják az eddig még nem realizált árfolyamveszteségüket, a Magyar Nemzeti Bank pedig elveszítheti devizatartalékainak egy részét. A lakáscélú devizahitel-állomány teljes forintosítása esetén ez akár 5 milliárd euró is lehet.

II.2. Piaci forintosítás némi törlesztési kedvezménnyel

Előnyök: jelentkeznek a forintosítás fent említett előnyei azzal a további pozitívummal, hogy amennyiben a bankok és/vagy az állam valamiféle törlesztési kedvezményt adnak a hiteleseknek, az csökkenti a háztartások törlesztőterhét. A költségek ennél a megoldásnál sem azonnal jelentkeznek, hanem a forintosítás nélküli kamatplafonhoz hasonlóan a futamidő hátralévő részére szétosztva.

Hátrányok: a forintosítás csak akkor vonzó megoldás az ügyfelek döntő része számára, ha egyúttal a törlesztőrészlet csökkenésével is együtt jár. Ezért valószínűleg nem elégséges, ha mindössze a forint- és devizakamatok különbségét fizetik számukra. Emiatt vagy kötelező jellegű forintosításról lehet csak szó, vagy a törlesztési kedvezménynek olyan mértékűnek kell lennie, hogy megérje forintra váltani. Utóbbi költsége évi több tíz milliárd forint is lehet, amit szintén hosszú éveken keresztül a bankoknak és/vagy az államnak kell megfizetnie.

II.3. Forintosítás felvételkori árfolyamon

Előnyök: a hitelesek számára első gondolatra a legkedvesebb megoldás, hiszen a törlesztőrészlet azonnali jelentős csökkenésével és az árfolyamkockázat megszüntetésével jár.

Hátrányok: bizonyos szempontból a legkevésbé igazságos: a 2008 augusztusában hitelt felvevőnek közel 20 százalékkal alacsonyabb törlesztőrészleten váltanák át a hitelét, mint a 2008. március elején hitelt igénylőét. Komoly dilemma emellett, hogy a felvételkori árfolyamon történő forintosítás visszamenőleg a forint- és a devizakamat közötti különbség érvényesítését is jelenti-e. Az ügyfeleknek nyújtott előnyök mindazonáltal a bankok és a nemzetgazdaság szempontjából közgazdasági és jogi tragédiával fenyegetnek, ugyanis a bankszektornak eközben piaci árfolyamon kell zárnia devizaforrásait, a hitelek értékvesztése pedig azonnali tőkevesztést jelent.

II.4. A deviza-futamidő rövidítésével egy gyűjtőszámlán keresztül történő fokozatos forintosítás

Előnyök: a futamidő teljes egészében jelentkező árfolyamkockázat néhány esztendőre rövidül, néhány éven belül "eltűnnek" a devizahitelek. Amennyiben piaci árfolyamon történik, kevésbé költséges megoldás az állam és/vagy a bankszektor számára.

Hátrányok: rendkívül speciális, nehezen érthető, épp ezért nehezen elmagyarázható megoldás, ráadásul nincs vagy nem feltétlenül van benne kedvezmény. Az árfolyamgát esetében jelenleg is van egy szabály: eszerint a gyűjtőszámlán felhalmozódó hitelnek 60 hónap után elkezdődő törlesztése maximum az eredeti (gyűjtőszámla előtti) törlesztőrészlet 15 százalékos emelkedését jelentheti. A megoldás ezért a futamidő kitolásával is járhat. Bizonytalan időre tolódhat a törlesztés, emiatt nem alkalmas a politikai célok teljesítésére sem. Rögzített árfolyam mellett (az árfolyamgátnál akár még nagyobb mértékben) komoly mértékű kamat- vagy akár tőketartozás-átvállalást követelhet meg a bankoktól és az államtól.

A 90 napon túl késedelmes hitelek kezelése

A devizahitel-adósok megmentését célzó programok kapcsán nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a javaslatok − szülessen bármilyen széles kör számára alkalmazandó megoldás is − az adósok egy részének nem jelentenek majd megoldást.

Egyrészt a kormányzat egyértelműsítette: a befektetési, spekulációs céllal vásárlóknak nem akar segítséget nyújtani. A Napi Gazdaság korábbi cikke jelezte: a NAV illetéknyilvántartása viszonylag naprakészen ki tudja mutatni, ha második, harmadik, sokadik ingatlan van a család tulajdonában.

Másrészt ennél is fontosabb kérdés, hogy mi lesz azon ügyfelek sorsa, akik azért halmoztak fel 90 napnál régebbi tartozást, mert nekik vélhetően − bármilyen új megoldás születik is − még a mentőöv is elérhetetlen lesz. Számukra tehát fontos lenne kínálni valamit, ezen is dolgoznak a bankok és a kormányzat.

III.1. "Normál" adósvédelem

A határon billegők számára megoldást jelenthet a tartozás átstrukturálása oly módon, amelynek révén visszatérhetnek a "normál" adósvédelem megoldásaihoz.

III.2. Családi csődvédelem

Azok többségének, akiknek még a csökkentett törlesztőrészlet is túl magas, vélhetően csak a részletek megismeréséig lesz reális alternatíva a magáncsőd. Az MNB által korábban javasolt megoldás (Napi Gazdaság, 2013. augusztus 21.) a fedezett hiteleknél a maximális megtérülést célozza és a programba történő belépéskor még nem tudható, hogy összesen mennyit törlesztenek majd az érintettek.

III.3. Nemzeti Eszközkezelő kiterjesztése

Természetes megoldásnak tűnik a Nemzeti Eszközkezelő (NET) programjának kiterjesztése. E tekintetben a visszavásárlás feltételeinek átgondolása hozhat új elemet. Megoldandó feladat lenne, hogy az immár bérlakásnak minősülő ingatlanokat a NET-től az önkormányzatok átvegyék, épp azért, hogy aktív ügykezelést tudjanak megvalósítani. Csak nekik lenne ugyanis módjuk arra, hogy a bérletidíj- mellett sokszor komoly közműtartozást is felhalmozó lakóknak adott esetben egy elérhetőbb költségű lakást ajánljanak, a felszabadult lakás pedig visszatérhessen az ingatlanpiacra.