Jó, de akkor nem lesz növekedés

Az elmúlt időszakban a lakosság túlvállalta magát, azaz túlzott mértékben eladósodott, írja Balatoni András, az ING Bank vezető elemzője. Ehhez persze szükség volt arra, hogy a hazai bankok egy kockázatalapú versenyben bő hitelkínálattal jelentek meg a piacon, azonban a döntést mégiscsak a háztartások hozták meg. Ezt a problémát csak fokozta a svájci frank felértékelődése (kisebb részben) és a CHF-kamatok emelkedése (nagyobb részben), ami a törlesztőrészletek megugrását, illetve a forintban kifejezett hitelállomány további bővülését eredményezte.

Az adósságleépítés mindenképp hosszú és fájdalmas

A felépített adósságállomány mérséklése fájdalmas folyamat: alacsony fogyasztást (inkább fogyasztási rátát), a lakáspiac pangását, és az ingatlanárak további esését eredményezi, igaz, kedvező külső egyensúlyi pozícióval jár.

A túlzott tőkeáttétel azonban előbb-utóbb leépül, és a folyamatok visszatérnek az egyensúlyi medrükbe, ez azonban évek, és nem hónapok kérdése, még akkor is, ha a kormány és a bankszövetség közös javaslata az állományt 10 vagy akár 20 százalékkal mérsékli. Az ilyen hitelezési ciklusok elkerülendőek, amit a viszonylag újnak tekinthető makroprudeciális, azaz a rendszerszintű kockázatokra is figyelő szabályozás tűzött zászlajára.

A vállalati hitelek leállása megfojtja  a növekedést

A vállalati hitelek a gazdaság jövője szempontjából azért fontosabbak, mint a lakosságiak, mivel sok esetben beruházásokat finanszíroznak, hangsúlyozza az elemző. Ebben a szegmensben szó sincs a hitelleépítés kényszeréről, ugyanakkor a hitelezés akadozása manapság a keresleti mellett kínálati korlátokkal is magyarázható, és ez óhatatlanul maga után vonja a beruházások visszaesését is.

Így míg a lakossági hitelleépítésnek „csak” a jelenlegi, a vállalati hitelszűkének emellett a jövőbeli növekedésre is hatása van. Mindez összefüggésben van a hazai bankszektor jövedelmezőségének a csökkenésével, mivel az érdemi hátrányt jelent a forrásokért folytatott versenyben. A bankok ezért a tevékenységük szűkítésével reagálnak az extra adóterhelésre, a végtörlesztési veszteségre. A vállalati hitelek viszonylag rövid futamidejűek, így azok leépítése a legegyszerűbb a bankok számára, emeli ki az elemző.

Egy lépés előre, két lépés hátra

„Ne legyen kétségünk afelől, hogy a devizamentő csomag újabb banki veszteségei további hitel-összehúzódást jelentenek majd a vállalati szférában” – hangsúlyozza Balatoni András. Ez pedig a beruházás további szűkülését eredményezheti. Egy több százmilliárd forintos banki veszteséggel járó csomag negatív hatásai bőven ellensúlyozhatják a jegybank által meghirdetett Növekedési Hitelprogramot (NHP), aminek a célja épp a vállalati hitelezés ösztönzése.

Miközben az MNB számításai szerint 0,5 százalékkal javítja a jövő évi növekedést az intézkedéscsomag, ehhez képest a végtörlesztés által indukált 260 milliárd forintos banki veszteség az ING vezető elemzőjének számításai szerint 0,8 százalékkal csökkentette a 2012-es GDP-növekedést. Nagyon könnyen eltüntetheti tehát az NHP vélt vagy valós kedvező hatását, ha a kormány nincs tekintettel a banki veszteségek reálgazdasági hatására.

Adócsökkentést kér a bankadóért

Az adóterhelés mérséklésével ezzel szemben eredményeket lehetne elérni. A banki különadó bevezetését 2010-ben egyértelműen a költségvetés egyensúlyi szempontjai motiválták. Az adónem azóta véglegessé vagy legalábbis hosszú távú forrássá vált a gazdaságpolitika számára. El kell tehát azon gondolkodni, hogy milyen céllal, milyen tevékenység finanszírozására vagy minek a kezelésére használja fel a kormányzat a befolyt több, közel 150 milliárd forintot, mondja Balatoni. Kétségtelen, hogy a banki tevékenység gazdasági hatásai messze túlmutatnak az intézmények bejáratán.

Olyan tovagyűrűző hatásokat fejtenek ki a gazdaságban, amit a kormányzatnak célszerű csillapítania: az egészséges pénzügyi közvetítőrendszer a gazdasági fellendülés szükséges, bár nem elégséges feltétele. Most a bankszektor nem tudja ellátni a feladatát, és ezt az egész gazdaság megérzi. Balatoni megismétli azt a régi elvárást, hogy érdemes lenne úgy használni a bankadót, mint egy, a pénzügyi szektor problémáinak kezelésére elkülönített alapot.

Bár a mértékével lehet vitatkozni, azonban hatékony eszköze lehet egy túlhitelezési időszakban a bankszektor hűtésének, a jelenlegi körülmények között viszont csökkentésével támogatható lenne a hitelezési tevékenység beindítása. Ráadásul könnyedén nullszaldós lehet az egész a költségvetés számára. Ha például a bankadóból leírhatóvá tenné a kormány az újonnan kihelyezett vállalati hitelek 20 százalékát, az addicionális gazdasági teljesítmény miatt a befolyó adóbevétel ellensúlyozná a kedvezmény mértékét, véli az ING vezető elemzője.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!