Ármin, Pálma
9 °C
28 °C

Holnap izgulhatunk az olaszokért

2013.10.01. 09:51

Szerda reggel mondja majd el Enrico Letta, Olaszország miniszterelnöke, mihez kezd, miután lemondott kormányának öt jobboldali tagja. A PDL miniszterei a párt tényleges vezetője, Silvio Berlusconi felhívására jelezték a balközép kormányfőnek, hogy nem maradnak tovább a nagykoalíciós kormányban. A várakozások szerint Letta bizalmi szavazást kezdeményez majd magával szemben, és addig is megpróbál annyi jobboldali képviselőt megpuhítani, amennyit csak tud.

Csak egy újabb botrány

A háromszoros miniszterelnök és sokszoros botrányhős Berlusconi névleg egy adópolitikai gesztus miatt rendelte ki minisztereit a kormányból: mivel nem döntöttek az egyszázalékos áfaemelés elhalasztásáról, ezért szerinte megszegték a koalíciós szerződést.

Azt viszont mindenki tudni véli, hogy valójában az ellene zajló bírósági ügyek miatt szeretné megbuktatni a kormányt Berlusconi. Szinte kilátástalan helyzetben van, miután augusztusban elítélték adócsalás miatt, és így elveszti mentelmi jogát. A magát nem kevés alkalommal lejárató politikus támogatói szerint nem kellene elvenni Berlusconi mandátumát, mivel a korrupcióellenes törvényt csak azt követően fogadták el, hogy ő elkövette volna a szóban forgó csalást.

Az olasz politikusok tehát semmiségekkel vannak elfoglalva, miközben országuk magabiztosan araszol a szakadék felé.

Adósság- és megszorításcsapda egyszerre

Az olaszok nagy erőfeszítések árán visszajutottak a 3 százalékos költségvetési hiányig tavaly, aminek köszönhetően ki is kerültek a túlzottdeficit-eljárás alól. Az államháztartás rendbetételére és a munkaerő-piaci szabályozás fellazítására még Mario Monti ez év elejéig működő technokrata kormánya tett néhány bátortalan lépést.

Az államadósság azonban továbbra is emelkedő pályán van, leginkább azért, mert régi adósságokat lecserélő újakat csak magasabb kamatszinten tudják eladni, növekedés viszont nincs. Az olasz államadósság már most kétezermilliárd eurót tesz ki (tehát mindegy 600 ezermilliárd forintot, a magyar GDP közel harmincszorosát), ezzel az USA és Japán után a világ harmadik legnagyobb adóssághegye.

 

Kritikusabb közgazdászok szerint viszont éppen ez a baj. Az olasz gazdaság gyakorlatilag ugyanott van, mint tíz éve, azóta alig volt GDP-növekedés, a válságban elvesztett értéket pedig azóta sem tudták visszahozni – sőt, a tavalyi év nagy részét is recesszióban töltötték, leginkább a megszorítások miatt. A munkanélküliség emelkedik, a lakosság sokkal kevesebbet fogyaszt, viszont nem is lettek versenyképesebbek, mivel a bérek alig estek vissza.

A 2011. decemberi uniós paktum óta viszont nincs más választása az olasz kormánynak sem, mint a nadrágszíjak behúzása. A megszorítások viszont ártanak a növekedésnek, és egy ilyen recessziós környezetben akkor is nő az államadósság a GDP arányában, ha a költségvetésnek egy fillér hiánya nem lenne. Félő, hogy előbb-utóbb el fog fogyni a befektetők türelme.

Visszatér az euróválság?

Az olasz politika mindig is kaotikus volt, de most ennek a korábbiaknál jóval nagyobb tétje van. Közvetlen veszélyről ennek ellenére nincs szó. Az erre az évre tervezett pénz 80 százalékát már bevonta Olaszország. A 2011-ben bőven 7 százalék fölé ugró tízéves kötvényhozamnál most sokkal kedvezőbb, 5 százalék alatt szinten jutottak forráshoz.

Olaszországban az államadósság nagy része – közel háromnegyede – egyébként is belső megtakarítók kezében van, akik nem szoktak úgy elmenekülni egyik pillanatról a másikra, mint a külföldiek. Ők már eddig is együtt tudtak élni a kaotikus politikai helyzettel. Sőt, bizonyos szempontból örülhetnek is nekik, hiszen így magasabb kamatot kapnak az olasz államkötvényekre.

A probléma inkább hosszú távú. Letta kormányának éppen az lett volna az egyik fő feladata, hogy összehozzon egy új választási törvényt. Ami lehetőleg egy olyan új választási rendszer modellt hozna létre, amivel elkerülhetővé válik az a politikai patthelyzet, ami után csak a most felbomló nagykoalíció jöhetett létre. Két olyan párttal, amelyeknek tagjai talán a Fidesz–MSZP-viszonynál is jobban gyűlölik egymást.

Ha a mostani feltételek mellett tartanának választásokat – várhatóan legkorábban fél év múlva, akkor is, ha szerdán megbukik a kormány –, félő, hogy újra patthelyzet állna elő. Ebben az esetben semmilyen reformot nem tudnának véghezvinni, ami az ország lehangoló hosszú távú pályáját figyelembe véve elég ijesztő.