Saját foglalkoztatási mutatót dolgoz ki a kormány

Évente jönnek majd a foglalkoztatási akciótervek, és a kormány saját foglalkoztatási mutatószámot dolgozna ki, mert a jelenlegiek sokszor ellentmondásos képet mutatnak, és nem eléggé alkalmasak a kormányzati intézkedések hatásainak mérésére, derül ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pénteken beadott javaslatából.

A kormány az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához igazodóan évente foglalkoztatási akciótervet készít, ebben új mutatószámot dolgoz ki, hogy „a munkaerő-piaci folyamatokat naprakész megfigyelhesse”. Az indoklás szerint a foglalkoztatási folyamatok értékeléséhez eddig rendelkezésre álló rendszer többmutatós, széttagolt, és ennek helyébe kell olyan foglalkoztatási mutatóról javaslatot tenni, ami alkalmas a kormány foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseinek nyomon követésére.

Nem látják jól a fehéredést

Az indoklásban azt írják, a jelenleg rendelkezésre álló mutatók esetenként meglehetősen ellentétes képet mutatnak a foglalkoztatottság alakulásáról. Jelenleg két rendszeresen publikált adatforrás áll rendelkezésre, a javaslat szerint szükség van kiegészítő információra a foglalkoztatásról, ami alkalmasabb lehet a foglalkoztatási célkitűzések elérésének mérésére.

A javaslat szerint erre kizárólag azok az adminisztratív hatósági nyilvántartások alkalmasak, amelyek információtartalmát az elmúlt húsz évben nem dolgozták fel, bár a fejlett európai országok használják őket. A javaslat indoklásából még az derül ki, hogy például a legális foglalkoztatást szeretnék mérni, mivel úgy gondolják, hogy a fehérítő intézkedések hatásáról jelenleg nem rendelkezünk elég információval.

Ez van most

A Portfolio.hu a törvényjavaslatot idézve azt írja, a KSH valóban két munkaerő-piaci statisztikát publikál rendszeresen. Az egyik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által előírtnak megfelelő munkaerő-felmérés statisztika, ami az egyetlen a népességre teljes körűen kiterjedő adatforrás. Ebből tudjuk meg az aktuális foglalkoztatottsági és munkanélküliségi adatokat.

Az adatok nem adminisztratív, hanem megkérdezésalapúak: foglalkoztatottnak számít az, aki a megkérdezést megelőző héten legalább egy óra jövedelmet hozó tevékenységet végzett, vagy nem végzett, de a munkájától csak ideiglenesen volt távol. Munkanélküli pedig az, aki nem dolgozik, de a megelőző két hétben aktívan keresett munkát, és rendelkezésre is áll munkavégzésre. Az ebben a rendszerben megjelenő adatok egyik fő előnye, hogy nemzetközileg összehasonlíthatók.

A KSH másik publikált statisztikája az intézményi adatgyűjtés, ami a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, közszféra és nonprofit szektort méri. Ennek célja elsődlegesen a bérfolyamatok felmérése, de kapcsolódnak hozzá létszámadatok is. Ez a statisztika a megfigyelések szerint jobban követi a gazdaság ciklikus folyamatait, ezért ez is fontos indikátor.

Közmunka és külföldiek

„Eltérés a kettő között valóban van, egyrészt eleve azért, mivel eltérő módszertannal és eltérő körben mérnek. Azonban az utóbbi években az eltérés jelentősen kitágult. A munkaerő-piaci szakértők egy ideig értetlenül álltak a jelenség előtt. A fő foglalkoztatási adatok ugyanis számottevő növekedést mutattak, míg az intézményi adatok inkább némi visszaesést, stagnálást. Ez még úgy is furcsa volt, hogy tudjuk, az öt fő alatti cégeket utóbbi nem méri” – írta a Portfolio.hu.

Tavaly azonban a KSH tisztázó jelentése kapcsán kiderült, többet magyaráz a közfoglalkoztatás az adatokból, mint azt korábban sejtettük, és jelentős szerepet kezd játszani az adatokban a külföldön dolgozó magyarok növekvő száma. Egy részük ugyanis, aki még hátrahagyott háztartással rendelkezik Magyarországon, beszámít a foglalkoztatási adatokba. Ha ezeket leszámítjuk, a foglalkoztatás bővülése igen szerény, a válság utáni időszakban a helyreállási periódusban a növekedés természetesen le is zajlik, bár úgy tűnik, a piac nem állt vissza a válság előtti szintre.