Kommunizmusba mutat a húsötletelés

Sokan keserűen csalódtak, igazán meglepő mégsem volt, amikor kiderült, az előzetes nyilatkozatok ellenére a pénteki adócsomag mégsem számol a húsáfa csökkentésével. Az igazi meglepetés ezután következett, Rogán Antal azt mondta, jöhet kisebb húsáfa, de csak akkor, ha egyben hatósági árassá teszik a húst. A Fidesz frakcióvezetője ötletét azzal védte, hiába csökkentenék az áfát, attól még nem lenne olcsóbb a hús a boltokban, a kereskedők ugyanis zsebre tennék a különbséget.

A hatósági ár azonban egy piacgazdaságban kizárólag ott lehet megoldás, ahol a szabályozó tehetetlen, és fizikai korlátai vannak annak, hogy verseny alakuljon ki. Ha például a vágóállatokat nem tenyésztenék, hanem egyetlen hatalmas bányából bányásznák, a húsbánya tulajdonosa visszaélhetne azzal, hogy nincsenek versenytársai, és nagyon magas árat szabhatna. Ebben az esetben jogos felvetés lenne, hogy számoljuk ki, mennyibe kerül egy kiló hús előállítása, vessük össze más, nemzetközi bányák áraival, hagyjunk valamennyi profitot a bánya tulajdonosánál, stb.

A húst azonban nem egyetlen hatalmas bányából bányásszák, a húspiac alapvetően versenyző, ilyenkor pedig hosszú távon az jó mindenkinek, ha hagyjuk, hogy az árakat a piac alakítsa. Néhány kommunista példát leszámítva nem is igazán találni példát a világban hatósági húsárra.

Az már nagyobb probléma, hogy ebben a versenyben - ami az unióhoz való csatlakozással ráadásul még erősebb lett - a magyar húsipar jelentős része egyre nehezebben tud helytállni. Az elmaradott technológiák, a nem optimális üzemméretek, a bürokratikus akadályok, a szabályozás piactorzító hatásai, a tőkehiány, a hitelezési nehézségek válságok sorát idézték elő a húsosok között, szép számmal láthattunk ezekre példát az elmúlt években.

Nem a magyar húsevőkkel van a baj

A fogyasztói szokások ugyan változtak az évtizedek alatt - több csirkét eszünk, kevesebb disznót - alapvetően nem lehet azt mondani, hogy az utóbbi néhány évtizedben drámaian visszaesett volna a magyar húsfogyasztás. A 80-as évek nagy húsmámora talán már nem jön vissza, de tíz, vagy húsz éve sem ettünk jóval több húst, nagyjából 60-70 kilót eszünk meg évente.

A magyar húsosok egyik gondja inkább az, hogy nem mindig tudják felvenni a kesztyűt a külföldiekkel szemben, nem termelnek elég olcsón, a belföldi piac egy részét elvesztették. Az állatok etetése egyre drágább, miközben ugyan a felvásárlási árak és a bolti árak is nőnek, de a húsipar szereplői szerint nem hoz már elég pénzt a hús.

Hogy oldaná meg ezt a sok problémát az áfacsökkentés?

Az iparág szereplői az áfacsökkentésre egyfajta támogatásként szeretnének tekinteni, ha a mostani 27 százalékról 5 százalékra csökkenne a baromfi és a sertéshús áfája, az összesen kb. 50 milliárd forintot hagyna a rendszerben, terveik szerint ebből lehetne korszerűsíteni a feldolgozóipart, növelni a versenyképességet. És bár az előző kormány alatt valóban láttunk már példát olyan áfacsökkentésre, amely nem hozott érdemi árcsökkenést, a verseny miatt várhatóan azért az 50 milliárd egy része szükségszerűen átszűrődne a fogyasztói árakba is, ezzel egyébként szintén segítve az ágazatot. (A kormány minél jobban segíti a versenyt, annál inkább lecsapódik a végtermék árában.)

Erre persze lehet azt mondani, hogy miért kapjanak 50 milliárd forint burkolt támogatást éppen a húsosok, számos más bajban lévő ágazat is örülne ennyi pénznek, indokolatlan kivételezés lenne ez éppen a húsiparral. Csakhogy a szakmai szervezeteknek más érvük is van az áfacsökkentés mellett, és ez már erősebbnek tűnik. Azzal, hogy a kormány 27 százalékra emelte az áfát, és a húsokat is ez a kulcs terheli, elképesztő vonzóvá tették az áfacsalást.

Tombol a húsbűnözés

A szakmában két fő csalási típusról beszélnek. Az egyik lényege, hogy az áru sok kézen átmegy, és a lánc több pontján is visszaigénylik a be sem fizetett áfát. Az adóhatóság meg futhat a pénze után, a csaló cég legtöbbször eltűnik. Ez ellen jó megoldás lehetett volna a fordított ára, de uniós akadályok miatt ezt hosszú távon nem lehet a rendszerbe építeni. A másik nagy trükk, hogy csak az áru egy részét számlázzák le, az árukészlet gyorsan forog, így alacsony a lebukás esélye.

Nehéz pontos becslést adni a csalók arányáról, az Ernst & Young egyik tanulmánya szerint az alapvető élelmiszerek piacán a feketézők 128 milliárd forinttal károsítják meg a költségvetést, 10 százalékos áfaszint mellett már nem érné meg a csalás. A sertéságazatot életét különösen megkeserítik a csalók, itt a feketézők aránya a 40 százalékot is elérheti.

Az uniós szabályok szerint egyébként az általános áfakulcs mellé bizonyos termékekre kivethető alacsonyabb kulcs is, a legtöbb európai országban az általánosnál alacsonyabb kulccsal adóznak bizonyos alapvető élelmiszerek, nálunk ez 18 százalék. Csakhogy ez uniós összevetésben még mindig nagyon magas, arról nem is beszélve, hogy a hús nem is tartozik a kedvezményes kulcsba, arra a 27 százalékos áfakulcs vonatkozik.

Jó ötlet, de milyen áron?

A Vidékfejlesztési Minisztériumot az ágazat szakmai és lobbiszervezetei egy ideje már meggyőzték arról, hogy az áfacsökkentés elkerülhetetlen, a Nemzetgazdasági Minisztériumról azonban mindeddig visszapattant az ötlet. 50 milliárdos kiesés ugyanis nem kicsi, a költségvetési mozgástér elég szűk, a jólétet növelő eddig bejelentett intézkedések miatt már így is eléggé kicentizett.

Abban bízni, hogy a kieső pénz majd visszajön az áfaoldalon erősen kockázatos, hiszen ez a hatás csak nagyon pontatlanul becsülhető. Megnyugtató megoldás az lenne, ha az áfacsökkentéssel párhuzamosan valahol máshol adót emelnének. Kérdés azonban melyik szektort, melyik társadalmi réteget kérné most a választások előtt nagyobb áldozatvállalásra a kormány csak azért, hogy a húsosoknak jó legyen.

Nagyobb meglepetést így végül nem okozott, hogy a kormány minden előzetes támogató és a szakmát biztató bejelentés ellenére végül mégsem kezdeményezte a húsáfa csökkentését a benyújtott adócsomagban.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!