Valér
2 °C
8 °C

Segítség, megőrjít a mázoló

2013.10.25. 10:26 Módosítva: 2013-10-25 10:28:18
Nem veszi fel a telefont. Felveszi, megígéri, nem jön el. Eljön, késik fél napot, nem tud segíteni. Nem késik, de annyira részeg, hogy nem tud feljönni a lépcsőn. Megvágja az áram. Megjavít valamit, elront másik kettőt. Mindent elront. Lelakkozza a padlót, rádobja a csikket, felgyújtja a lakást. Randira hívja anyádat. Összeverekszik a házmesterrel, cipővel rááll a fehér kanapéra, eltűnik a pénzzel. Ritka a jó mesterember, kollégáink vallanak.

Egy olyan világban, ahol az ember már szinte természetesnek veszi, hogy mosolyognak rá a pincérek az étteremben, húszféle mosóporból választhat a polcon, lesik minden óhaját a fodrásznál, készségesen ugranak oda a jó mérettel a ruhaüzletben, sok mesterember rendszeridegen ellenállónak tűnhet.

Ön is tud egy történetet? Írjon!

Mielőtt tisztességes és szakmailag kiváló kőműves olvasóink felháborodnának, nekünk is vannak mester barátaink, sok kitűnő szakembert ismerünk közöttük.

Mégis túl keveset ahhoz, hogy ne feltételezzük, baj van a rendszerrel, túl sok kókler jut munkához. Mik lehetnek az okok? A feketegazdaság, a szerződések hiánya, a kevés információ? Hogy nincsenek megbízható minősítőrendszerek, kiszolgáltatottak a fogyasztók? Talán ezek mindegyike.

Ha önnek is vannak negatív, vagy pozitív tapasztalatai, esetleg ötlete arra, hogyan lehetne jobbá tenni a rendszert, írja meg nekünk a tema@mail.index.hu címre. Közzétesszük cikkünkben, vagy az erre a témára szakosodott mekkmester indexes blogon.

Hiába a nehéz gazdasági helyzet, a munkanélküliség, a haldokló építőipar, ha nagyvárosban lakásfelújításba kezdünk, mindennek nyomát sem találjuk. Ha sok mesterrel találkozunk, rájövünk: nem kell állandó megalkuvással lesni a fogyasztók kegyeit a napi betevőért.

Megy az üzlet anélkül is

A szolgáltatószektor utolsó, a fogyasztói társadalom által még érintetlen szigetén megtelepedett öntörvényű szakemberek az internet repedéseiből, összeeszkábált honlapokról, falragaszokról jutnak el nagy sikerrel gyanútlan magyarok tízezreinek otthonába. És ott aztán egy megszállott művész érzékenységével és műgondjával végeznek háborús pusztítást.

Levente két éve, lakásuk felújításnál szembesült először a jelenséggel. Nulláról kellett mindent megcsinálni: kábelezés, festés, falhibák javítása, parkettázás, csempézés, fürdőszoba, ablakcsere. Találtak is egy kivitelezőt, akinek mindenre volt embere, és jófiúnak tűnt. Az egy hónaposra ígért felújítás végül mégis két és fél hónapig tartott, mert „közbejöttek más munkák”.

Sokkot kaptam

A vége felé az egyik munkás gondolt egyet és lefestette Levente erkélyén a falat a maradék festékkel.

Emiatt az én lakásom az egyetlen másszínű lakás a harmincas években épült társasház homlokzatán. Mikor megláttam, konkrétan sokkot kaptam.

– írta. Végül elkészült a munka, aztán pár hónapra rá jöttek a problémák: a fürdőszoba lefolyóját elméretezték, és a túl kicsi lyuk állandóan eldugult, szivárogni kezdett valamelyik cső a falban, eláztatta a fal egy részét.

Képtelenség volt őket elérni a munka után, a két kivitelező egymásra mutogatott, hogy a másiknak kéne kijönni megcsinálni. Addig mutogattak, míg egy idő után megszűnt a cégük, akivel Leventéék szerződtek, és eltűntek mindketten.

Tökéletest ne várjon!

Az egymásra mutogatás alapvető technika az iparágban, egy komplett felújításnál jól nyomon követhető, ahogy körbeér az áthárított felelősség. Az asztalos nem tudja megcsinálni a festők miatt, a festő a kőművesre panaszkodik, a kőműves a burkolóra, a burkoló a vizesre, a vizes a gázosra, a gázos villanyszerelőkre, a villanyszerelők az asztalosra.

Milyen szerződés, főnökúr?

A csúszás, a közbe jövő munkák, nem várt költségek egyébként is gyakoriak. Ritka, hogy a garancia bevasalható a kivitelezőn. A felújítások világa Magyarországon a szürke és feketegazdaság igazi fellegvára.

Szinte meghökkentő, ha valaki nem kérdi meg, hogy lesz-e róla számla, de az is üdítő kivétel, ha a biztosítékként adott papír – ami például azt igazolná, hogy a mester átvett az ügyféltől százezer forintot – nem egy kitépett papírfecnit jelent, amivel ceruzával felfirkantottak néhány alig olvasható mondatot .

Persze tudatos megrendelőként mi is követelhetnénk tisztességes szerződést, számlát, de nem mindenki kezd szívesen vitát a mesterrel, aki ráadásul egyébként is legtöbbször másra mutogat: náluk ezt így szokták, meg hogy ezt a főnökével kell megbeszélni.

Pedig sokszor érdemes vállalni a konfliktust, problémák ugyanis gyakran adódnak a munka után. Stelláéknál a padlószegély például rögtön azután dobta le magát, hogy a vállalkozó eltűnt a pénzzel, Sándorék családjában pedig a megbízott munkások ugyan a szigetelést felrakták a tetőre, de aztán bejött valami jobb meló, úgyhogy több hétre elvonultak. Aztán a tetőt végül más fejezte be.

A kocsmában megtalál

A hidegburkoló – akit az a kőműves ajánlott, aki pár nap után egyszer csak nem jött többet a rommá vert lakás felújítását folyatni, mert éppen az alagi lóversenypályán baszta el a pénzemet csutorarészegen –, szóval a hidegburkoló addig tűnt szimpatikus öregembernek, amíg azt nem felelte az elérhetőségére vonatkozó kérdésemre, hogy hát végül is meg tudja adni a József utcai kocsma telefonszámát, az a legbiztosabb, ott bármikor megtalálom

– írta Dani. Aztán még aznap azon kapta a mestert, hogy gondosan összekészítve és álcázás céljából egy rongyos pokróccal finoman betakargatva a pincelejáró mellé rejtette a burkolóelemek mintegy hatvan százalékát, miközben kijelentette: kevés lesz a csempe.

Elhajtottam, és magam fejeztem be a munkát. Akkor jöttem rá végleg, hogy a derékszög és a sík csak absztrakt matematikai fogalmak, amelyek a valóságban nem létezhetnek.

Bokán rúgta a házmestert

Bár a világ szerelő és – a saját használati tárgyaitól elidegenedett – nem szerelő része között a viszony hagyományosan a bizalomra épül, olykor azonban előfordul, hogy a mesterek kihasználják a két embercsoport között tátongó információs szakadékot. Ha nem vagyunk tisztában az árakkal, műszaki paraméterekkel, legtöbbször esélyünk sincs, a szakember személyes jóindulatán múlik, hogy mennyit számláz. Érdemes ezért mindent már az elején tisztázni.

A bizalom törékeny jelenség, és az első repedések már akkor megjelennek, amikor a mester annyira részeg, hogy nem tud feljönni a lépcsőn, sáros lábbal áll rá a hófehér kanapéra, megrázza az áram, vagy még fel sem ért, de már zeng tőle a lépcsőház, mert a földszinten ismeretlen okból már bokán rúgta a házmestert.

Meg sem nézte, cserélte

Bálintnál az elöltöltős mosógép ragadt be.

Először azt mondta telefonon a mosógépszerelő, hogy vigyem be, amin még csak felnevettem. Majd elkezdte magyarázni, hogy hogyan: ha lecsavaroztam az oldalát, akkor mit nézzek meg, de szóltam neki, hogy ha én akarnám megszerelni, akkor nem hívtam volna.

Végül kijött, de visszatekintve gyanús lehetett volna, hogy a fickó egyből egy új dobbal jön, mert bizony a diagnózis is az lett, hogy ki kell cserélni az egész dobot 28 ezer forintért. „Igazából a mosógép nagyjából 15 ezret ért, de belementem, mert estére kellett volna a gépben lévő ruháimból néhány” – emlékszik vissza. Bálint aligha adja majd meg másnak a szerelő telefonszámát.

Vidéken jobb a helyzet

Bár rossz szakemberek nem kizárólag a fővárosban dolgoznak, a probléma mégis elsősorban a nagyvárosokhoz kötődik. Kisebb településeken hamarabb elterjed egy-egy csapnivaló, megbízhatatlan munkás híre, ha valaki rosszul dolgozik, vége, mesélte az Indexnek Csaba, asztalos, aki egyaránt vállal munkát Budapesten és vidéken.

De nemcsak mert nem volt megelégedve, hanem mert nem is emlékszik rá. Példája tipikus: sokan meg sem jegyzik, honnan van a szám, ha amúgy utána jól működik a berendezés, néhány ezer forint miatt nem mozgat meg minden követ a pórul járt fogyasztó, hogy panaszt tegyen. Gyakran így még saját főnökei sem tudják meg valakiről, ha rosszul dolgozik.

Állandó időzavarban

A diszpécserek gyakran csak hetekkel későbbre tudnak időpontot adni, de az már önmagában is nagyszerű érzés, ha a szakember megjelenik a megbeszélt időben. Teljesen megszokott, hogy fél, vagy akár egynapos intervallumokat adnak meg, természetesnek véve, hogy „valaki biztosan otthon lesz”, és nem ritka, hogy az ügyfél, aki emiatt még szabadságot is kivett, hiába vár a sötét, hideg, üres lakásban.

Például amikor a harmadik gázszerelő – mert a többi egyszerűen nem jött el – negyedszerre szeretné lemondani a konvektor beszerelését, mert ugyan már itt van az utcában, de nem talál neki tetsző parkolóhelyet, az ember kissé ideges lesz. Hasonlóba futott bele Attila is, csak ők délelőtt fél nyolcat beszéltek meg.

Dehogy baj a fél nyolc, szeretem egyből munkával kezdeni a napot, meg a fél nyolcban az a jó, hogy akkor aznap még két-három helyet be tudok vállalni simán. Megérkezett délelőtt 11-kor, a telefont egyébként véletlenül se vette fel.

Kezdődött a szabadkozás: el kellett vigye a gyerekeket óvodába, iskolába, utána meg elugrott bevásárolni gyorsan, ha már ott volt, aztán meg vissza haza, nehogy megromoljon amit vett. És diszkréten célzott rá, hogy jól esne neki egy kávé a cigi mellé, amit most el fog szívni, mert ebben a nagy rohanásban még arra se volt ideje.

Mikor aggódásom fejeztem ki, hogy akkor mégis mikor fog odaérni a második, harmadik melóhoz, megnyugtatott, hogy a másodikat lemondták, még jó is, hogy így alakult, és el tudott intézni mindent, különben mekkora üresjárata lett volna. Itt már fontolgattam némi testi sértést.

Kicsit hallgatott, majd bevallotta

Katiék kálváriája külön regényt érdemelne, a cirkójuk romlott el pár éve novemberben. Három cégnél többszöri próbálkozásra a diszpécserig sem jutottak el, a negyediknél azt mondták, kipucolják, ami 15 ezer, de ha nem tudják, mi a baja, akkor 5500-at kérnek a kiszállásért. Nem tudták megszerelni, a helyszínen egyből mondták, hogy ez nem megy, de már 10 ezret kértek csak a kiszállásért.

Utána reklamáltam a központnál, és elismerték, hogy többet kértek, de - kérdezte idegesen a diszpécser - utólag mit tudnának csinálni? A végén egy öreg bácsit találtunk a neten, aki kijött. Azt mondta ő is, ki kell pucolni, be is hozta a miniporszívóját az autójából, majd ötezer forint feletti összeget kért, mondta, hívjuk, ha újra gond lenne. Pár órás melegedés után ismét leállt a cirkó, felhívtuk az öreget, rákérdeztünk: ha újra kijön, meg tudja-e javítani. Mire az öreg kicsit hallgatott, aztán bevallotta, hogy nem. A végén egy harmadik szerelő szerelte meg.

Lelakkozta, felgyújtotta

És akadnak ennél még hajmeresztőbb történetek is. Vera egyik ismerősénél például a munkás lelakkozta a padlót, rádobta a csikket, leégett a ház. Andráséknál a mester annyit ivott, hogy meghalt, és egyesek szerint az sem ritka, hogy a szakemberek rituálisan a fürdőkád mögé szarnak – bár ez inkább építkezéseken, és mindenkinek csak az ismerősével fordult elő. Péteréknél viszont egyenesen az édesanyát próbálta meghódítani a bódult burkoló.

Pár éve felújítottuk a fürdőszobát, a csempelerakó fickó minden nap több sörrel jött, mint foggal, pár nap után meg elhívta anyámat randira, aki ezt finoman, de egyértelműen visszautasította. A fickó aznap lelépett három órával korábban, mert ilyen rossz hangulatban nem tud dolgozni. A kéthetesre ígért felújítás másfél hónap után lett kész teljesen.

Mindig jobb több lábon

Hogy a legjobb történeteket az élet írja, köztudott, de hogy még a sablonos pornófilmes forgatókönyveket is, arra Borbála sztorija a legjobb példa.

Az öcsém csaja kihívott egy villanyszerelőt, hogy szerelje fel a hálószobai olvasólámpákat, közben kiderült, hogy a csávó chippendale-fiú, és lelkesen ajánlgatta a másik bizniszét is szegény sógornőmnek, aki udvariasan szabadkozott. A lámpákat nem sikerült egy magasságba szerelni, de nem merte újból kihívni a fickót .

Kollégáink beszámolóiból egyébként az is kiderül, számos esetben akit kihívtak, valójában végzettsége szerint nem is szerelő. Találkoztak hegedűtanártól gazdasági szakemberen át történelemtanárig mindenkivel. „Ez most jobban fizet” – hangzik általában a visszatérő válasz a miértre.

A szakmunkások piacán most Budapesten nincs akkora verseny, hogy ne jusson munka szinte mindenkinek. Minőségtől függetlenül.