Ötvenhárom munkást küldött el a SZEFO

Decemberben Csongrád megyében 53 embert küldött el a Szegedi SZEFO Zrt. – tudta meg a Délmagyar.hu a Csongrád Megyei Kormányhivataltól. Az elsősorban felső divatkötöttáru gyártására és exportra szakosodott, állami tulajdonú cég mintegy 800 munkavállalójának 60 százaléka megváltozott munkaképességű. A vállalat tavaly októberben Hódmezővásárhelyen bővített.

A Délmagyar beszélt egy cipőgyári munkással, aki tüdőbeteg, mégis szabadsága alatt bocsátották el. Korábban 11 évig nem talált munkát Kővári János, a SZEFO-nál viszont már a második próbaidejét töltötte.

Egyre meghatározóbb, hogy a próbaidő lejártával újabb próbaidős szerződést kötünk a munkavállalókkal – mondta a Délmagyarnak Kiss Sándor, a Szegedi SZEFO Zrt. vezérigazgatója. Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran mondják fel szabadság alatt a próbaidős munkaszerződéseket, a munka törvénykönyvét idézte:

Nem akadályozza a munkaviszony próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetését a munkavállaló táppénzes betegállománya, keresőképtelensége, terhessége stb.

Hozzátette, a szabadság alatti elbocsátás „minden bizonnyal eseti".

Dr. Kovács Béla Sándor ügyvéd ugyanakkor az Indexnek azt mondta, az Mt. valójában korlátozza a próbaidő hosszát, és tiltja az ismétlését. A 45. § (5) csak az egy alkalommal való hosszabbítást – tehát nem az új szerződés kötését – engedi meg, de a próbaidő összesen semmiképpen nem haladhatja meg a 3 hónapot. Az a gyakorlat pedig, hogy a munkaviszonyt a próbaidő alatt a munkáltató megszünteti, majd ugyanazzal a munkavállalóval „új” szerződést köt, ismét próbaidővel, visszaélésszerű. Ezt pedig az Mt. 7. §-a alapelvi szinten tiltja. Az ilyen szerződés tulajdonképpen nem hoz létre új munkaviszonyt, a korábban létrejött jogviszony folyamatos, így az újabb próbaidő kikötése érvénytelen.

Szerinte a munkáltató vezérigazgatója által gyakorlatilag elismert jogellenes gyakorlattal szemben a munkavállalók eredményesen érvényesíthetik az igényüket. A felmondás közlésétől számított 30 napon belül az illetékes munkaügyi bíróságtól kérhetik a volt munkáltató kártérítésre (azon belül a jövedelemkiesés megfizetésére) kötelezését. Ha a munkavállaló átlagkeresete nem volt nagyon magas, akkor számára a per költségmentes. Vagyis még pervesztesség esetén is csak az elllenérdekelt fél ügyvédi, jogtanácsosi költségeit kell megtérítenie.