Sokat köszönhetünk a multiknak

A multik teszik tönkre a magyar gazdaságot: nem elég, hogy kizsákmányolják a magyar munkásokat, és kiszorítják a becsületes, hazai cégeket, még a pénzt is kiviszik az országból. Szinte mindegy kivel beszélünk, merre járunk – parlamentben, boltban, buszon vagy punkkoncerten –, gyakran hallunk hasonlókat. Rengetegen tekintenek sötét gyűlölettel vagy legalábbis némi megvetéssel a Magyarországra települt óriáscégekre.

Mindeközben dugig vannak a külföldi gyorséttermek, sorok állnak a nagy nemzetközi márkák boltjaiban, ha pedig arról kell dönteni, hogy a Coca Colához vagy egy szörpgyártó kis magyar Bt.-hez menjünk pályakezdőként, többen döntenek az első mellett. Egy műszaki cikkből is szívesebben veszünk németet, mint magyart, és gyakran emlegetik a multik tulajdonosai, mennyi tőkét és tudást hoztak nekünk, hány magyarnak adnak munkát.

Gyűlölök és szeretek

Ez a kettősség nem most kezdődött: száz évvel ezelőtti hirdetéseket böngészve is jól látszik, a gyanakvás és a rajongás egyszerre élt már akkor is a nyugati cégekkel és termékekkel szemben. A mángorlónál az „amerikai” már egyenesen minőséget jelöl, míg a pécsi órát nemzeti érzéseinkre hivatkozva kínálják az 1905-ös újsághirdetésben.

Koren Miklós, a CEU és a KRTK kutatója most végre a számok nyelvén is megvizsgálta, mit adtak nekünk a multik a rendszerváltás óta, mennyire jogos az a sok kritika, amit a nyugati óriáscégek nyakába zúdítunk.

Nem konkrét eseteket és cégeket vizsgált, hanem tendenciákat, vagyis túlzás lenne azt mondani, hogy minden iparágra érvényes megállapítások vonhatók le a megfigyeléseiből, vagy hogy minden részletre kiterjed az elemzés. Az adatokból azonban kiderül, pár dolgot azért biztosan köszönhetünk a multiknak.

Minden negyedik

Koren három kérdést próbált meg körbejárni. Egyrészt, hogy mekkora a multik szerepe a magyar gazdaságban, másrészt, hogy mi történik egy-egy vállalattal, ha külföldi kézbe kerül. Harmadrészt azt vizsgálta, mi történik egy régióval, ha megjelenik ott egy multinacionális vállalat.

A Magyar Tudományos Akadémia adatbankjának adataiból látszik, minden negyedik magyar munkás külföldi vállalatnál dolgozik. Érdekes módon a külföldi kézben lévő cégek aránya az összes cég között 1994-ben volt a csúcson, 12 százalék körül, azóta folyamatosan csökken, a multiknál dolgozók azonban egyre többen vannak.

A kétezres évek elejére már elérte a 25 százalékot, azóta kisebb-nagyobb ingadozással ezen a szinten van. (A grafikonon nemcsak a multik, hanem minden külföldi cég fenn van, ez azonban érdemben nem torzítja a képet.)

A nagy külföldi cégek tehát már a munkahelyteremtés szempontjából is fontosak, de súlyuk a foglalkoztatásban kevésbé jelentős a kis és közepes cégekhez képest. Hatásuk azonban a kisebb cégekre is nagy, legalábbis ott, ahol nem szigetként, hanem a környezetükkel összhangban működnek. Egy-egy nagy multi beszállítóin keresztül az egész régiót húzza, távozása pedig megrendíti az egész környéket.

Egyszerre, vagy együtt

Hogy a betelepülő multi saját környékén megöl minden más vállalkozást, biztosan nem igaz. Ha megvizsgáljuk, hogyan fejlődtek azok a régiók, amelyekbe külföldi vállalat települt, jól látszik, a multik régiójában folyamatosan nőtt a gazdasági aktivitás.

Azokban a régiókban, ahová multi települt, négy év elteltével már több mint 150 százalékkal több volt a bejegyzett vállalkozás, és 100 százalékkal több a kiskereskedelmi üzlet, mint azokban a régiókban, ahová nem települt ilyen nagyvállalat.

Persze nem feltétlenül jelenthető ki, hogy a multiknak köszönhető a fejlődés, hiszen a cégek már a megjelenésükkor a fejlettebb régiókat választották, lehet, hogy a régió erősödése tőlük függetlenül zajlott le. De hogy fejlődés volt a megjelenésük után, nem visszafejlődés, az pontosan kimutatható.

Többen dolgoznak többért

Ezzel nyilván összefügg, hogy több lett a munkahely is. Azokban a régiókban, ahová multi települt, majdnem 4 százalékponttal lett kevesebb a munkanélküli négy év alatt. Ebben persze számos más hatás is közrejátszhat, a statisztika mégis beszédes.

Koren Miklós ábrái alapján úgy tűnik, általánosságban nem igaz, hogy a felvásárolt cégekben leépítenek és béreket csökkentenek. Inkább az eladás előtt álló vállalatok próbálnak meg először elbocsátásokkal, bércsökkentéssel úrrá lenni a problémáikon. A felvásárlás utáni években a foglalkoztatottak száma és a bér is meredeken nőni kezdett a vállalatokban.

Jobban megy a munka

A multiknak eladott állami vállalatok termelékenysége is nőtt, vagyis a dolgozók ugyanannyi idő alatt több terméket vagy szolgáltatást tudtak előállítani.

Megdöbbentő, hogy a külföldi vállalatok háromszor olyan termelékenyek, mint a belföldi vállalatok. Ráadásul miközben a multik a fejlett technológiának és a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően évről évre jobbak, a belföldi vállalatok a kilencvenes évek közepe óta alig jutottak előrébb.

Míg egy multinál dolgozó egy év alatt nagyjából 15 millió forint hozzáadott értéket termel, addig egy belföldi cég munkatársa 5 milliót sem. A GDP szempontjából tehát a multinacionális cégek szerepe alapvető, a bruttó össztermék nagyjából 60 százalékát ők termelik meg.

Sok adót fizetnek

És ha az utóbbi hetekben forró téma is lett az áfacsalások ügye, amelyben egyes vádak szerint a multik is nagy haszonélvezők, továbbra is kétségtelen, a multik fizetik talán a legtöbb adót. Például a befizetett nyereségadó nagyjából fele tőlük jön, arról nem is beszélve, hogy jellemzően az szja-val is jóval kevesebb a stikli, mint a kicsiknél.

Az MTA adataira épülő grafikon ráadásul az utóbbi évek adóváltozásait még nem is mutatja – a bankadó, energetikai különadó, kiskereskedőket érintő adó mind zömmel multinacionális vállalatokat érintett.

Hogy hogyan viszonyulunk az óriáscégekhez, számos más dologtól is függhet, ellenérzéseinket sok más, akár a gazdaságtól teljesen független tényező is befolyásolhatja. Annyi azonban Koren Miklós összeállításából mindenképpen kiderül, a multinacionális cégek termelékenyebbek, gyorsabban nőnek, náluk nő a foglalkoztatás és a munkabér, ők a legnagyobb adófizetők, és a régiók is mind fejlődnek, amibe érkeznek.

Jelentőségüket egyébként a kormány is felismerte, és bár a retorikában gyakran visszaköszönnek a multiellenes szólamok, valójában próbálnák ösztönözni a külföldiek beruházásait. Itt azonban szintén van egy furcsa kettősség: csak azokat támogatnák, akik termelnek, a szolgáltató szektorból inkább kiszorítanák a külföldieket.

Koren Miklós, a CEU és az MTA kutatója előadását a Rajk László Szakkollégium Szexi Közgazdaságtan című konferenciáján adta elő.