Egy lépésre az összeomlástól Ukrajna

Sztepan Kubiv, a frissen megválasztott ukrán jegybankelnök bejelentette szerda délután, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz fordul Ukrajna egy pénzügyi mentőcsomagért – írja a Reuters.

Arról is beszélt az új jegybankelnök, hogy a hamarosan felálló új egységkormány is elő kell álljon válságkezelő programjával. Kubiv elmondta, egyeztettek az IMF Kijevbe érkező illetékeseivel, akiket az ukrán vezetés arra kért, hogy térjenek vissza Ukrajnába egy új támogató programmal. A hrivnya védelme érdekében nem terveznek beavatkozást – mondta Kubiv.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Christine Lagarde kedden még azt mondta, hogy hamarosan valószínűleg szakértőket küldenek az országba, de a pénzügyi támogatásról az IMF csak akkor dönthet, ha azt az ország törvényes hatóságai kérik. (Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök is fegyveres zendülésnek nevezte az ellenzéki erők hatalomra jutását, és ő is arról beszélt hétfőn, hogy nincs kivel tárgyalniuk.)

Ukrajna esetében is először ki kell jelölni az új kormányzatot ahhoz, hogy tárgyalásba lehessen bocsátkozni az országgal a tényleges anyagi segítségről.

Jacenyukot javasolják kormányfőnek

Szombaton a várakozások még arról szóltak, hogy akár már másnapra megalakulhat az új kormány és megválasztják a kormányfőt, ehhez képest vasárnap csak az ideiglenes elnököt nevezték ki Olakszandr Turcsinov volt Komszomol-főnök személyében.

A kormányalakítást keddre tolták, miközben Julija Timosenko a hétvégén már jelezte, hogy nem vállalná el a feladatot, így továbbra is Arszenyij Jacenyuk, a Timosenko mögött álló Batykivscsina egyik vezetője tűnt a legesélyesebbnek. Kedden újabb halasztást jelentettek be, ezúttal csütörtökig, hivatalosan azért, hogy több idő legyen az egyeztetésekre.

Szerdán délután mégis úgy tűnt, hogy akár órákon belül kiderülhet az új kormánykoalíció összetétele, miközben a Krímben oroszbarát tüntetők és az új kijevi vezetés támogatói feszülnek egymásnak. A Majdanon tüntetőknek bemutatták a javasolt kormánytagokat, a miniszterelnök majd Jacenyuk lehet, de a tüntetők több vezetője is helyet kaphat a kabinetben, amiről hivatalosan csak csütörtökön szavaznak a képviselők.

A parlament választotta meg viszont kedden Kubivot, a Lvov-központú VAT Kredobank volt vezetőjét jegybankelnöknek. Kubiv már akkor jelezte, hogy minél előbb tárgyalásokat kezdeményez az IMF-fel. Kubiv azt is jelezte, hogy az új kormánynak már csütörtökön vagy pénteken meglesz a válságkezelő programja.

Bár az új kormány még nem állt fel, az új jegybankelnök kinevezése az ukrán törvényeknek megfelelően zajlott. A később megalakuló kormány elvileg indítványozhat új nevezést, de ez nem valószínű. A legitim kinevezéstül függetlenül erősen kérdéses, hogy a jegybank elnöke egyedül, legitim kormányzati felhatalmazás nélkül dönthet az IMF (Washington) felé történő sok milliárd eurós eladósodásról.

Az EU-val is újrakezdenék

Hrihorij Nyemirja, az ukrán parlament európai integrációs bizottságának vezetője azt mondta, hogy az új ukrán kormány mihamarabb, már a következő hónapokban aláírná az EU-társulási szerződést. Szerinte a május 25-i, előre hozott elnökválasztás előtt Olekszandr Turcsinov ideiglenes elnök írná alá.

Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter az Unian ukrán hírportál jelentése szerint azonban azt mondta egy interjúban, hogy a szerződést csak az előre hozott választások után lehet aláírni, „ahogy Ukrajnának demokratikus kormánya és demokratikus úton megerősített vezetői lesznek".

Mi van? 

Ukrajnának már alig van pénze, és ezt mindenki tudja. Valahonnan külföldről sürgősen pénzhez kell jutniuk, különben napokon belül jön az államcsőd. A piacok már-már biztos államcsődöt áraznak: a cds-felárak és a tízéves kötvényhozamok is bőven tíz százalék felett járnak, de nyílt titok, hogy az állam hamarosan feladja a küzdelmet, ha nem kap sürgősen külső forrást.

A cégek és a betétesek nem akarnak semmit a véletlenre bízni, ezért rohamozzák a bankokat, kivegyék a hriványájukat és dollárra vagy euróra váltsák. A pánikszerű hangulat pedig önmagát generálja, és a sok hrvinyaeladás miatt tovább értéktelenedik az ukránok pénze, éppen ezért soha nem látott mélységben van. Ma már átlépett a dollárral szemben a 10-es szinten, pedig egy fél éve még 8,2-nél járt.

Az ukrán jegybank pedig tehetetlen: már nem tudja kordában tartani a pénzt, mivel a devizatartalék tarthatatlanul alacsony szintre apadt. A hrivnya esése viszont mind közelebb hozza az államcsődöt, mivel az állam is jelentős részben devizában adósodott el.

Az utcai forradalom győzelme miatt pedig már az oroszok következő hitelrészletére sem számíthatnak. Az IMF pedig nem tud kivel tárgyalni Ukrajnában.

Mennyi pénz kell Ukrajnának? 

Az ukrán gazdaság finanszírozási igénye 2015 végéig az ukrán kormány becslése szerint 25 milliárd euró, feltételezve, hogy az orosz kormány elzárja a pénzcsapot. Ennek a pénznek a jelentős részére ráadásul nagyon gyorsan, heteken belül - vagy ha az események felgyorsulnak, még előbb - szüksége lenne az ukrán államkasszának.

Ebből Elmar Brok, az EP külügyi bizottságának német elnöke szerint az EU 20 milliárd eurót folyósíthat, a többit az országot jelenleg is hitelező IMF adná. (Ezek természetesen csak elvi ígéretek, ezek készpénzre váltása nagyon döcögős lehet, ami egy felgyorsult pánikhelyzetben csődöt is hozhat.)

A 20 milliárd eurós összeg egyébként az éves uniós büdzsé egyhetede, bár ez az összehasonlítás csak az arányok miatt érdekes, a pénzt ugyanis szinte biztosan kormányközi alapon nyújtanák az európai országok Ukrajnának.

Segítséget persze nemcsak az Uniótól, az USA-tól vagy a Valutaalaptól érkező utalás jelenthetne, hanem a tavaly novemberben kútba esett Szabadkereskedelmi és Társulási Megállapodás aláírása, vagy a Janukovics-család 12 milliárd dollárra (2600 milliárd forint!!!) becsült vagyonának feltárása és elkobzása.

Az EU-nak mielőbb meg kell állapodnia Ukrajnával a hitelről, de ez nem jelenti azt, hogy a feltételeken sokat lehet, vagy kell lazítani. Ukrajna hosszú távon csak akkor állhat meg a saját lábán, és csak akkor lesz képes jól működő nyugati gazdasági kapcsolatok kiépítésére, ha még a forradalom lázában lefolytatják a gazdasági és politikai reformok nagy részét.

Az ukrán EU tagság ára

Arról, hogy milyen árcédulát lehetne ragasztani egy későbbi ukrán EU-csatlakozásra, egyelőre még igazán komoly becsléseket sem lehet alkotni. Mindez függ attól, milyen gyorsan integrálná Ukrajnát az EU, mennyire esne vissza rövid távon az ukrán gazdaság a magasabb gázár, az orosz pénzügyi segítség megvonása és a várható belső instabilitás miatt. Az biztos, hogy az EU 2000-06-os költségvetéséből Magyarország és a vele együtt 2004-ben csatlakozó 9 másik tagállam kb. 80 milliárd eurót kapott. Összehasonlításképpen: Ukrajna jelenlegi egy főre jutó GDP-je alig több mint fele annak, mint amennyivel Lengyelország a csatlakozáskor rendelkezett, lakossága pedig csaknem annyi, mint Lengyelország és Magyarország lakossága együttvéve.

Az EU tagság tehát az unió számára drága mulatság, az árcédulán több tízmilliárd eurós összeg szerepel. A csatlakozás lehetőségének mégis szóba kell kerülnie. Az EU Keleti Partnerség politikájával eddig éppen az volt a legnagyobb probléma, hogy világos elvárások és célok helyett csak ködösített. Olyan úton próbálta vezetgetni a célországokat, amiről azt sem tudta, hogy hova vezet. Ennek az lett a következménye, hogy Ukrajnában egyesek kiábrándultak az integrációból, mások pedig irreális elvárásokat támasztottak az EU-val szemben.

Az EU-nak van keresnivalója keleti szomszédainál. Vlagyimir Putyin az ukrajnai fiaskó következtében igen kényelmetlen helyzetbe került: ha túl gyengén reagál az ukrajnai eseményekre a következő hónapokban, azt az orosz elit vereségként fogja értékelni. Ha túl keményen lép fel, ha akár területek elszakításával fenyegetőzik, azt nemcsak a Moszkva által integrálni kívánt többi volt szovjet tagállam fogja intő jelként venni, hanem – a VCIOM közvélemény-kutató intézet hétfőn publikált felmérése szerint – az orosz választópolgárok 73 százaléka sem fogja támogatni. Bármilyen atletikusnak is mutatja magát sokszor az orosz államfő, kényszerzubbonyban, árral szemben ő sem tud úszni. Ha az EU és az új ukrán kormány gyorsan, bátran és együttműködve tesz lépéseket, Oroszország fenyegetőzése, legalábbis rövid távon, alig több egyszerű blöffnél.

Persze ne higgyük azt sem, hogy Oroszország ölbe tett kézzel nézi majd az ukrán fejleményeket. 2004 után hat évre, két „gázháborúra” és trükkök százaira volt szüksége az orosz kormánynak ahhoz, hogy hatalomhoz segítse Viktor Janukovicsot. Ehhez az Európai Unió akkor csendben asszisztált. Kérdés, hogy az EU tanult-e saját hibáiból, és készen áll-e egy valódi nagypolitikai játszmára. A labda most a mi térfelünkön pattog.

Miért fontos Ukrajna? 

Ukrajna jelentősége az Európai Unió számára nyilvánvaló. Ha Oroszországot nem számoljuk, Ukrajna Európa legnagyobb területű és egyik legnépesebb országa, amelynek ráadásul földrajzi helyzete is stratégiai jelentőségű: Oroszország és Közép-Európa között helyezkedik el, hosszú fekete-tengeri partvonala és hosszú határa van Oroszországgal, valamint ellenőrzi a volt keleti blokk országaiba tartó gázvezetékek nagy részét (bár fontossága a gáztranzitban az elmúlt években csökkent).

Az európai integráció, az uniós tagságra való törekvés Ukrajna külpolitikájában hivatalosan már 1994 óta kiemelt helyet foglal el. Más kérdés, hogy ennek realitását mind Ukrajnában, mind Oroszországban, de, ami a legfontosabb, az Európai Unióban is sokan kétségbe vonták. Fordulópont 2004-ben következett be.

Oroszország 9/11-e

2004-ben Viktor Janukovics csalással megszerzett választási győzelmét annulálta a Narancsos Forradalom. Az ukrán társadalom ekkor adta először igazán hangsúlyos jelét annak, hogy Ukrajna Oroszország helyett az EU-hoz kíván közeledni. Az orosz vezetésben az esemény sokkot váltott ki, az akkori orosz politikai közbeszéd a forradalmat „Oroszország 9/11-ének” nevezte.

Másrészt ebben az évben, az Unió keleti bővítésével Ukrajna az EU közvetlen szomszédjává vált, és ekkor került be az Ukrajnával szorosabb kapcsolatok kiépítését szorgalmazó Lengyelország is. Napirendre került az ukrán EU-csatlakozás kérdése, de az EU tétovázása és a forradalom által hatalomra segített Viktor Juscsenko hibát hibára halmozó kormányzása miatt ez hamar el is felejtődött. Ehelyett a szabadkereskedelmi és társulási megállapodásról, majd az ukrán állampolgárok számára biztosított schengeni vízummentességről indultak meg a tárgyalások. A tárgyalások 2012-re lezárultak, az EU-ukrán megállapodás aláírásra várt.

Az időközben ismét hatalomra került Viktor Janukovics sikeresen ringatta az Uniót abba az illúzióba, hogy komolyan gondolja Ukrajna európai integrációját.  A megtévesztés olyan erős volt hogy az EU boldogan szemet hunyt az ukrán igazságügyre helyezett politikai nyomás, a demokratikus intézményrendszer módszeres lebontása felett, miközben továbbra sem vette észre a sarokban ólálkodó Oroszországot. Az uniós tétovázás még akkor is javában tartott, amikor Kijevben már égtek a barikádok, és valójában a mai napig nem lehet tudni, hogy az EU a szép szavakon kívül pontosan mit is kínál Ukrajnának.

Gyorsítani kellene

Uniós berkekben is egyre többen úgy gondolják, hogy a bővítési politikát és az azzal járó pénzt eddig szigorúan és kimérten adagoló EU-nak Ukrajnával kivételt kellene tenni. Sőt, vannak akik szerint az egész bővítési politikát át kellene alakítani, különben a gengsztertaktikát alkalmazó Oroszország a földbe döngöli az EU-t. Ha nem épp Ukrajnában, akkor Grúziában, Moldovában, vagy – ahol már sikerült is – Örményországban.

Az ukrajnai válság ébresztőt fújt: ha az EU nem akar saját régiójában is eljelentékteledni, be kell piszkolnia a kezét: politikusként kell viselkednie, nem pedig bürokrataként. És ne legyenek kétségeink: itt nemcsak a közös szomszédságról van szó, hanem a Balkánról, és utána a Baltikumról, Csehországról, Szlovákiáról vagy éppen Magyarországról.

Ha Oroszország ágyúgolyókat lő ki, az EU nem állhat oda egy teniszütővel - a keményebb uniós fellépést Lengyelország és Svédország szorgalmazza a leghangosabban. A két ország külügyminiszterei, Radek Sikorski és Carl Bildt által februárban bemutatott terv lényege, hogy az eddig többnyire üres frázisokkal operáló Brüsszelnek egyenként kell „megvennie” az érdekeltségi körébe bevonni kívánt országokat, és elmagyarázni, de főként konkrét projektekkel megmutatni az országok vezetése és lakossága számára, miért jobb az EU mint az orosz vezetésű Eurázsiai Unió.