Mi lesz veled, WU2?

"Samponnak nevezett förmedvény" - a hatvanas években állítólag így írta le egy amerikai újság a mindenki által jól ismert, akkor szinte egyeduralkodó WU2 sampont. A kritika nem szegte a magyarok kedvét, a sárga, ormótlan féltégla doboz azóta is elmaradhatatlan kelléke sok magyar fürdőszobának.

Nemrég még úgy tűnhetett, végleg elbúcsúzhatunk a WU2-től, a sampont gyártó, botrányoktól hangos Egyesült Vegyiművek (EVM) lehúzta a redőnyt, a menedzsment felszívódott, a Cinkotai úti üzemet pedig széthordták.

Az EVM kálváriája azonban nem jelentette a több évtizede ismert kozmetikai és háztartási szerek halálát, sem a WU2, sem a cég többi terméke (Ultra, Bip, Szavó, Komfort) nem tűntek el a polcokról. A márkákat ugyanis eladták, a gyártás pedig egyes hírek szerint Szegeden folytatódott, de hogy hol, arról nem jelent meg információ.

Így találomra felhívtuk a Florin nevű szegedi kozmetikai céget, termékeik alapján - Stylish, Bébé, Alex, Beuty 4 - elképzelhetőnek tartottuk, hogy náluk talált otthonra a gyártás. Kapcsolataik, tudásuk, kapacitásuk is adott, hogy a főleg a fogyasztók alsóbb szegmenseit célzó márkáik közé felvegyék például a WU2 sampont.

Barta Attila, a cég tulajdonosa megerősítette, jó nyomon járunk, már egy hónapja náluk gyártják a WU2 különböző típusait, maradt a régi recept és nem változtak a beszállítók sem.

A titokzatos márkatulajdonos

Az EVM régi forgalmazója is megmaradt, a boltok polcaira továbbra is a DunaPro nevű cégen keresztül jutnak el a termékek, ők szólnak arról is, hogy éppen mikor mennyi WU2-re van szükség. Egyébként egyre többre, legalábbis Barta szerint.

Pontos számokat nem árult el, de azt mondta, folyamatosan bővíteniük kell az állományt, hogy lépést tudjanak tartani a megrendelésekkel, ráadásul az EVM többi egykori termékét is az ő gyártósoraikon készítik, így többek közt az Ultrát, Komfortot, Bipet is Szegeden állítják majd elő, ahogy kifogynak a nagy áruházláncok raktáraiból a régi gyártmányok.

Maguk a márkák egyébként nem kerültek a Florin tulajdonába. Barta Attila elmondta, ők csak bérgyártási szerződést kötöttek, de azt eredetileg az EVM-mel. Idő közben aztán változott a helyzet, úgy tudja, a jogi folyamat még nem zárult le, de a márkák azóta már nem az Egyesült Vegyi Művek tulajdonában vannak, új tulajdonoshoz kerültek. Ő mindemellett bízik abban, hogy magát a gyártást hosszú távon is ők végezhetik majd.

Ablakra, hajra: WU2

Van is mire építeni: a Nielsen felmérése szerint nálunk még bankot is hamarabb váltanak a fogyasztók, mint samponmárkát, a WU2 nevét pedig volt idő elültetni a magyar fejekbe. Az 1955-ben megalkotott, akkoriban szinte egyeduralkodó sampon erős zsíroldó hatásával hamar elterjedt a kor háziasszonyainak körében, legalább annyit mostak vele ablakot és padlót, mint hajat.

A féltégla méretű és alakú 1000 millis WU2 Miraculum valóságos népsamponná vált, a hatvanas években több mint hatszáz tonnát gyártottak belőle évente. A formáján pedig a változástól rettegő idősebb célközönség kedvéért a rendszerváltás után sem igazán változtattak. Inkább kiegészítették a palettát egy fiatalosnak szánt Next utótagú termékkel.

A WU2 név eredete egyébként a történelem homályába vész, egyes verziók szerint a Waschmittel Universal rövidítése, ami németül általános mosószert jelent. Története egyébként egybeforr a Caoláéval, egészen a kétezres évekig ugyanis náluk volt a márka, olyan más ismert márkák mellett, mint például az Amodent, vagy az Ultra.

WU2 és Caola

A gyár jogelődjét Hutter József szappanfőző mester alapította még 1831-ben a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, a gyorsan fejlődő családi vállalkozás 1906-ra részvénytársasággá alakult. 1917-ben pedig a Hutter Rt. megalapította az Elida Magyar Illatszer és Pipereszappan Rt-t. A Caola név létrejötte érdekesebb, mint a WU2-név születése: Baeder Hermann illatszerész lányát hívták Carolának, de a kislány még nem tudta helyesen kiejteni a saját nevét, az apa pedig róla nevezte el az új termékcsaládot.

A második világháború után létrejött az Illatszer és Kozmetikai Vállalat, amelybe számos vegyipari céget olvasztottak, többek között a Hutter Rt. alapította Elida Szappangyárat és a BIP gyárát. A létrehozott nagyvállalat pedig a hajdani Baeder Rt. jogait is birtokolta, így 1981-ben felvehette a továbbra is rendkívül sikeres hazai márkát jelképező Caola nevet. Létrejött a szocialista Magyarország mára nosztalgikus emlékeket idéző vegyipari mamutvállalata, amelynek legendás termékei közt volt például a Baba- és a Gabi termékcsalád, illetve licensz alapján szintén itt gyártották a Nivea- és az Axe termékeket is.

Bedarálták a féltéglát

A rendszerváltás előtt szinte monopolhelyzetben lévő Caola piaci részesedése látványosan visszaesett a tőkeerős multinacionális vállalatok megjelenésével. Az olyan nagy cégek, mint az Unilever, a Henkel, a PG vagy a Beyersdorf először csak a legfelső piaci szegmensben hódítottak, majd haladtak lefelé, ezzel korábban kikezdhetetlennek tűnő márkák pozícióját is meggyengítve.

A WU2 ezzel együtt is egészen kitartott, a kilencvenes években állítólag még simán vitte a samponpiac ötödét. Hogy most mekkora a piaci részesedés, szerettük volna megtudni, erről azonban a forgalmazó DunaPro egyelőre nem küldött adatokat.

Önmagában a sampongyártás egyébként jó üzletnek tűnik, a kozmetikai termékeknek durván húsz százalékát adják a különböző hajápoló szerek, a samponok forgalma a válsággal sem esett vissza drasztikusan.

1999-ben az EVM Rt. vásárolta meg a Caola márkanevet, míg a Caola-Alfa Zrt. vitte tovább a kozmetikai portfólió többi márkáját. 2011-ben aztán a Caola-Alfa Kozmetikai Zrt. az EVM Zrt.-től visszavásárolta a Caola márkanevet és a Caola termékcsaládot. A WU2 azonban az EVM-nél maradt, ahogyan az Ultra is.

Nehéz idők

A HVG korábban már írt arról, hogy az EVM, amely egy cseh kézben levő, majd egy volt magyar reklámügynökség tulajdonába került cég jelentős veszteséget halmozott fel.

Míg 2002-ben még 7 milliárd forint volt az árbevétele, tíz évre rá már csak 3 milliárdot, az eredménysoron pedig már 2011-ben százmillió fölött volt a mínusz, 2012-ben pedig már 360 millió forintos mérleg szerinti vesztesége volt. Most hivatalosan már közel egy éve szünetel a gyártás az EVM Zrt.-ben, a dolgozók bérét nem fizette ki senki.

A cég telephelyéről még év elején minden mozdíthatót elvittek, amit meg a sztrájkbizottságnak sikerült a gyár területén tartani, azt a NAV foglalta le. A dolgozók legfeljebb az Országos Bérgarancia-alapból remélhetnének kompenzációt, ebből a keretből azonban egyelőre felszámolási eljárás hiányában nem részesülhetnek.

Hogy mi lesz a dolgozók sorsa, egyelőre bizonytalan, ahogyan egyelőre a márkák hosszú távú jövőjéről is nehéz jósolni. Tud-e még bárki jövedelmező üzletet építeni a közel 60 éves samponmárkára, meddig tart a megszokás és nosztalgia, és meddig lesz közönsége a sárga félkockába töltött népsamponnak mind megválaszolatlan kérdések. Ahogyan valójában azt sem tudni, ki a márkák új tulajdonosa.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!