A választásra kellett a kormánynak a közmunka
További Gazdaság cikkek
- Jelentősen megváltozhat a budapesti lomtalanítási rendszer
- Különös indokkal szünteti meg a kormány a paksi különleges gazdasági övezetet
- Több mint 7,7 milliárd forintot ad a kormány a budapesti egészségügy fejlesztésére
- Autót venne a munkáshitelből? Mutatjuk, hogy miért nem érdemes
- Több napra leállt az ügyintézés az MVM online oldalán és alkalmazásában
A kormány a választások után csendben százezer embert leépített a közmunkaprogramokból – írja a Policy Agenda.
A KSH gyorsjelentésében jól eldugva (ebben a pdf-ben az utolsó oldalon) látszik, hogy áprilisról májusra 113 ezer fővel csökkent az alkalmazásban állók létszáma, amelynek lényegében egyetlen oka, hogy míg 2014. áprilisában 212 ezer ember dolgozhatott közmunkában, ez a szám májusra 99 ezerre csökkent. Azaz 113 ezer ember elveszítette munkáját.
Itt látható, ahogy az áprilisi választások után azonnal elfeleződött a közmunkások száma:
Ennek a létszámnak – a munkaügyi kirendeltségeken regisztrált munkanélküli statisztika alapján – 60 százaléka álláskeresési támogatást, vagy szociális ellátást sem kapott az államtól azután, hogy elveszítette közmunkáját, tehát 65-70 ezren ténylegesen segítség nélkül maradtak a Policy Agenda szerint.
Megint felpörgetik, most az önkormányzati választásokra
A kormány múlt heti döntése alapján 43 milliárd forinttal növelik a közfoglalkoztatásra fordítható pénzek nagyságát. Ezzel párhuzamosan júniusban már nyilvánvalóan elkezdték újraindítani a közfoglalkoztatási programokat, legalábbis erről árulkodik, hogy a májusi csúcs után júniusban már mérséklődött a nyilvántartott álláskeresők száma.
A kormány ígéretei szerint 2014-ben átlagosan havonta 200 ezer fő fog közmunkában dolgozni. A múlt héten meghirdetett tervek szerint augusztustól decemberig átlagosan 193 ezer fő kaphat közmunkát, amelynek csúcsidőszaka az önkormányzati választások előtt lesz (augusztus-szeptemberben átlagosan 230 ezer fő).
A meglévő tényadatok és a kormányzati tervek alapján akkor valósulhatna meg a 200 ezer fős létszám-foglalkoztatás, ha júniusban és júliusban havi átlagban 250 ezer fő dolgozhatna közmunkásként. Ez azonban a Policy Agenda szerint nyilvánvalóan lehetetlen, ekkora létszám júniusban a munkanélküli regisztráció adatai alapján biztosan nem került át a közfoglalkoztatási rendszerbe.
270 milliárdba kerülne
A másik oka annak, hogy nem lesz 200 ezer fő havi átlagos létszám egyszerűen az, hogy ennek nincs meg a fedezete. A KSH legfrissebb adatai alapján az látszik, hogy egy 8 órás közmunkás bérköltsége 99 ezer forintjába került az államnak egy hónapban. Ehhez hozzáadódik a rendszer működtetési költsége, amely korábbi adatok alapján a költségek további 15 százalékát teheti ki.
Amennyiben a kormány tartani szeretné ígéretét - azaz, hogy havi átlagban 200 ezer ember dolgozhat közmunkásként - akkor ez éves szinten 270 milliárd forintba kerülne. Erre pedig nem jelent fedezetet a múlt heti átcsoportosítás után rendelkezésre álló 231 milliárd forintos keret.
év | költségvetés kiadása | havi átlagos létszám(ebből teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya %-ban) |
2012. | 132 milliárd forint | 90,8 ezer fő (80%) |
2013. | 171 milliárd forint | 129,1 ezer fő (86%) |
2014. | 231 milliárd forint rendelkezésre álló forrás vs. Policy Agenda 270 milliárd forintos becslése | 200 ezer fő (99%)(terv) |
A Policy Agenda szerint reálisabb, hogy inkább havi átlagban 170 ezer főt dolgoztatnak közmunkában 2014-ben, amely jelentős különbség a kormányzati ígéretekhez képest.
Az adatok azt mutatják, hogy a kormány csak és kizárólag politikai naptára alapján mozgatja a közmunkásokat. Ebből adódhat, hogy története legnagyobb létszámleépítését hajtotta végre egyik hónapról a másikra a kabinet, amely tovább feszíti a társadalmi problémákat a nincstelenségben, vagy annak határán élők között.
A közmunkarendszer miatt a kormány ugyanakkor egy ígéretspirálba is került, aminek a folyamatos költségvetési források emelése, ezzel párhuzamosan más területeken megszorítások elrendelése áll. A teljes foglalkoztatás illúziója mögött csak a tovább feszített közmunka áll, ahogy a kormány ezt elismerte. Ugyanakkor ez egyre több pénzt igényel az adófizetőktől, amely növeli a társadalom azon tagjainak ellenszenvét, akik (még) nem kerültek a közmunkaprogramokba.