Mindenüket elvitte az Új Esély

A történet lényege röviden:

• Az építési vállalkozó Istvánnak kellett ötmillió forint, hogy be tudja fejezni a társasházprojektjét.
• Volt már 16 milliós jelzálog a 40 milliós házán, ezért nem bankhoz akart fordulni, hanem a New Chance nevű hitelcéget kereste meg, amit egy barátja ajánlott neki.
• A New Chance István rokonával, a nyugdíjas Gézával vetette fel a hitelt, mondván, úgy egyszerűbb.
• De soha nem kaptak egy fillért se.
• Részben töltették csak ki velük a szerződést, és azt utána valaki látványosan meghamisította. 
• A szerződést ellenjegyző közjegyzőhelyettes a New Chance vezetőinek személyes ismerőse volt.
• A New Chance-t megbüntette a PSZÁF, a céget elkezdte felszámolni a NAV, de előtte még kimenekíthették az értékesebb hiteleket.
• Erre alapozva egyszer csak elfoglalták István házát, az összes személyes holmijával és a perhez szükséges papírokkal együtt.
• Az új cég most Géza házát is elvenné, és viszi a 90 ezres nyugdíja harmadát.

Szinte szokványos történetnek indult, István építési vállalkozóként 8-10 lakásos társasházakat épített, ezeket folyamatosan értékesítette. Jól is ment neki, a haszonból felépített egy 40 milliós házat a fővárostól nem messze.

Igen ám, de 2008 tavaszán kissé megszorult, az egyik építkezés befejezéséhez még szüksége lett volna nagyjából ötmillióra. Mivel a házán már volt egy tizenhatmilliós jelzáloghitele egy takaréknál, kapóra jött, hogy ügyvéd ismerőse ajánlott egy megbízható ügynököt, egy egyetemi tanárt. Ő a New Chance Zrt. pénzügyi szolgáltatót ajánlotta, akik direkt hasonló helyzetekre specializálódtak.

Minden további nélkül

Amikor elment a New Chance-hez, nagyon készségesen fogadták, megértették a helyzetet, és elmondták, hogy „minden további nélkül” adnak neki hitelt, akár még többet is, ha kell. Két feltétel volt csak a gyors ügyintézéshez. Az egyik, hogy a takarék nem maradhat a hitelezők közt, ezért azt a hitelt ők ki akarják váltani.

A másikat már közvetlenül a szerződés aláírása előtt jelentették be, és abból állt, hogy hiába lesz a ház a fedezet, a banki ügyekben „bonyodalmakat szülhet”, ha nincs még egy szereplő a hitelfelvételben. Egészen pontosan hozzon valami ismerőst, aki névleg felveszi a hitelt, de nem kell csinálnia semmit. István marad a fedezetnyújtó, úgyis ő kapja meg a hitelt, neki kell visszafizetnie is. Felvesznek tőlük 21 milliót , 16-ot a hitelkiváltásra, 5-öt a szükséges építkezéshez, és a 40 milliós ház marad a szuperbiztos fedezet, az új ember csak a nevét adja.

Kell még egy név a bürokrácia miatt

István erre gyorsan megkereste nyugdíjas autóműszerész rokonát, Gézát, hogy sürgősen be kéne ugrania egy ilyen szerepbe, nem lehet semmi baj, hiszen ő lesz a valódi hitelfelvevő, az ő ingatlana is marad a fedezet, nincs kockázat. Géza pedig tudta, hogy ha nem segít, akkor sokat bukik István, ezért belement.

Hamar vissza is mentek, Géza pedig egy kölcsönszerződésen megadta a személyi adatait. Észrevette, hogy nem is a New Chance-szel köt szerződést, hanem egy Zee Capital nevű céggel, de megnyugtatták, hogy az a tulajdonosuk, így mindenkinek egyszerűbb lesz az adminisztráció egy 20 évre szóló frankhitelnél.

Az külön furcsa volt, hogy megkérték, hogy nyugdíjasként nehogy kitöltse a munkáltató rubrikáját, azt ilyenkor üresen kell hagyni. Végül pedig 21 millió forint helyett 24-ről szólt a szerződés, mert a New Chance szakemberei szerint az csak a 3 milliós a kezelési költség és a „kaució” egyben. A fedezet István 40 milliós ingatlana volt. 

Gézának szokatlannak tűnt ez a megoldás, de mivel már nagyon szorított az idő, neki nem lehetett ebből semmi baja, és egyébként sem értett a finanszírozási kérdésekhez, ezért aláírta. Még elmondták, hogy István csináltasson egy új bankszámlát, ahová majd érkezik a pénz, és kész is voltak, közjegyzőhöz nem kellett menni. Gézáék hazafelé még tanakodtak, hogy miért nem a hitelt szerződés szerint felvevő Géza számlájára utalják majd a pénzt, de ez végül is nekik mindegy volt, ha gyorsan küldik.

A személyes adatokat részben ki kell takarnunk, de talán még így is jól látszik, hogy teljesen más írással töltötték a ki a munkáltató nevét, címét, a betöltött munkakört és a havi nettó jövedelmet. Még az egyes számot is másképp húzták, mint fent.

Soha nem jött meg a pénz

Ezek után hiába vártak egy hónapig, csak nem jött se ötmillió, se nyolc, se semennyi. Kiváltották István hitelét a takaréknál, de csak ennyi történt. Először még azzal nyugtatgatták őket, hogy „havonta csak kétszer tud utalni bankjuk", legyenek türelemmel. Amikor másfél hónap múlva újra elérték a New Chance-t, elég nyers modorban azt a választ kapták, hogy sajnos másfél hónap alatt nagyon megváltozott a világ, „olyan rosszul váltották át a svájci frankot, elment az egész”, elvitte mind az ötmilliót, alig tudták a hitelt kiváltani. Ez már csak azért is furcsa volt, mert 2008 májusáról júliusára 10 százalékot erősödött a forint a frankhoz képest.

Arról nem is beszélve, hogy ez az érvelés nehezen értelmezhető, amikor arra kötöttek szerződést, hogy adott pillanatban adjanak nekik 8 millió forintot a hitelük kiváltásával együtt, és annyi svájci frankot fognak később visszaadni forintban.

Mindenesetre a New Chance/Zee Capitaltól erélyesen felszólították Istvánt, hogy kezdje el fizetni a 250 ezres részleteket. István viszont erre azt mondta, hogy a New Chance nevetséges indokkal szerződést szegett, és ő nem fizet egy vasat sem. Ebben maradtak, Géza még meg is sajnálta a rokonát, amiért ilyen felesleges kalamajkába keveredett.

Két hónapra rá viszont Géza kapott egy levelet a New Chance-től, hogy ő szegte meg  a szerződést, és 8 napon belül van még lehetősége kifizetnie a 24 milliót. Erre István fogta magát, és elment PSZÁF-hoz panaszt tenni. Ott megtudta, hogy száznál is több hasonló bejelentés érkezett már, közérdekű pert fognak indítani a New Chance és a Zee Capital ellen, és meg is fogják nyerni, mivel nagyon úgy tűnik, hogy ezek a cégek becsapják az embereket.  Ő is megtette a bejelentését, és azt hitte, hogy ezzel vége is lesz a balul sikerült hitelkérelemnek.  

Igen ám, de a New Chance és a Zee Capital is érezhette a vesztét, ugyanis a követeléseik jelentős részét továbbadták, mielőtt 2010-ben elkezdte volna felszámolni őket a NAV. Maga a felszámolás sem lehet egyszerű, hiszen még most is tart.

 Viszlát, iratok

Ami viszont a történet szempontjából legalább olyan érdekes, hogy 2012 őszén, István egyik este fennakadt a saját kertkapuján. Egészen pontosan hiába próbálgatta a kulcsát, nem fordult el, és amikor jobban megnézte, látta, hogy az egész zárat kicserélték. Az utcáról pedig megjelent két öltönyös figura – az egyikük az volt, akivel még a szerződést kötötték –, és elmagyarázták neki, hogy birtokba vették a házát, már egy másik cég nevében. A zárakat pedig ne erőltesse, mert gyorsan lecserélték. 

Amikor a felháborodott István elkezdte magyarázni, hogy fogkeféjét, a családi fényképalbumát, az orvosi leleteit, a könyvtárát vagy a papucsát semmilyen jogon nem sajátíthatják ki, azonnal megfenyegették: hogy dehogynem, és abban a pillanatban fogják szétperelni, amikor megpróbál erőszakosan betörni a volt házába.

István ettől eléggé megijedt, soha nem foglalták még le a házát, nem tudta, hogy ez teljesen szabálytalan eljárásnak számít.  A személyes holmijainak és a házban lévő vagyonának elvesztése mellett legalább akkora baj volt, hogy az üggyel kapcsolatos összes irata is a lefoglalt házban maradt.  

A nyugdíjas Gézát pedig közben feljelentették a rendőrségen 21 milliós csalás miatt. Ez pedig Gézát rémisztette meg, noha némileg komolytalanná tette a keresetet, hogy egyébként a hitelnek volt ingatlanfedezete, és egyébként is más kölcsönösszeggel jelentették fel, mint amire szerződtek.

De ezzel kapcsolatban Géza legalább a rendőrségen meg tudta nézni a kapcsolt anyagokat. Ebben látta, hogy az üresen hagyott munkáltatói rubrikát látványosan más kézírással kitöltötték helyette. Eszerint ő nyugdíjas helyett havi 150 ezer forintos nettó bérért építésvezető egy kft.-nél (lásd az első képet)

A hamisítás indoka érthető, irreális lett volna 24 milliós szabad felhasználású hitelt adni egy 90 ezres nyugdíjból élő, 70 éves korához közelítő embernek. A szerződést egyébként B. E. közjegyző helyettese ellenjegyezte, aki az iratok tanúsága szerint régebbről személyesen is ismerte a New Chance vezetőit. 

Géza is megtette a feljelentését, de a rendőrség hamar visszadobta azzal, hogy a 2008-as ügynél épp eltelt a 3 év elévülési idő, őket nem hatja meg, ha csak most jutott a károsult tudomására a bűncselekmény. Egy megértőbb rendőr még nem hivatalosan azt tanácsolta nekik, hogy még aznap törjenek be a lefoglalt házba visszaszerezni az iratokat, mert azok nélkül elég kevés esélyük marad.

Közben megjelent Gézánál is végrehajtó, akitől megtudta, hogy a nyugdíja harmadát innentől el fogják venni. Illetve hogy a soroksári házán is jelzálog van. Nem a New Chance-é, mert a hitelét az azóta NAV végrehajtás és felszámolás alatt álló New Chance továbbadta a szintén NAV végrehajtás alatt álló Refinance Kft.-nek. Ez hamar továbbpasszolta az azóta a NAV által adótartozás miatt törölt adószámú GGT Nyírinvest Kft.-nek, akiktől a szintén a NAV által zaklatott Magyar Intergrátor Kft. vette át, de innét is továbbpasszolták a Morgan Hitel és Faktor Zrt.-nek. A velük szerződést kötő New Chance-es ember minden felsorolt cégben érintett, az utolsót kivéve.

Géza azóta új perbe kezdett, de az eltűnő cégek miatt messze nem látszik még a vége, harmincezrenként már több százezret törlesztett a nem létező adósságából. Emellett most csak a moratórium mentette meg, hogy ne dobják ki a lakásából, mivel most ő is devizahitelesnek számít. Összesen a komoly büntetőkamattal és jutalékokkal együtt már nagyjából 35 milliót követelnek tőle.

Nem állnak túl jól

Istvánnak tönkrement a családja és a cége is, ma alkalmazottként dolgozik, de azóta se látta viszont a személyes holmijait, mert nem engedték belépni se a házába. Amin egyébként azóta ötszázmilliós jelzálogjog van. Pontosabban összecsomagolták húsz másik ingatlannal szerte az országból, és egyetemleges jelzálogjogot tett rá 115 millióért a Morgan Hitel, 407 millióért pedig egy Alkanas Tanácsadó Kft. nevű cég, ami szintén új szereplőként érkezett a képbe.  

István azóta megpróbált megállapodni a volt New Chance-esekkel, 15 milliót fizetett volna részletekben az ügy megnyugtató lezárásáért. Pontosabban, ha véget ér az egész tortúra és egy tiszta szerződéssel jó pár év után visszakaphatja a házát a holmijaival. Szóban meg is állapodtak, majd közvetlenül a szerződés aláírása előtt a másik fél meggondolta magát, és inkább a pereskedést választotta.

Most Gézáék pertársakat keresnek, de az se lesz egyszerű, mert úgy tűnik, hogy többféle problémával találkozhattak a New Chance ügyfelei. Mindenesetre eléggé szorítja őket az idő, hamar az utcára tehetik Gézát is, amint lejárt moratórium.

Nem mindenkinek lesz ereje

Az egész történetből az mindenképp tanulság, hogy a hitelszerződés nem tréfadolog, csak olyat szabad aláírni, aminek minden részletét tökéletesen értjük, és teljesen megbízunk a partner jóhiszeműségében is. Különösen mivel úgy tűnik, hogy nem egy cég áll rá arra, hogy a rendszerváltás előtti világban szocializálódott, a mai pénzügyi megoldásokban kevésbé járatos fogyasztókat rázza át.

A felügyelet alapesetben is némi késéssel tud reagálni, addig pedig a csalók simán továbbjátszhatják a követeléseket jogilag feddhetetlen cégeknek. Utána pedig, még ha a végrehajtókat sikerül is feltartóztatni, nem mindenkinek lesz pénze és ereje az évekig tartó pereskedésre.   

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!