Ha Skócia elszakad, szegényebbek lesznek

A skót függetlenségi törekvések a célegyenesbe érkeztek: ma népszavazást tartanak a kérdésről. A politikai dimenziók mellett azonban érdemes végignézni, hogy milyen gazdasági következményekkel járna a függetlenség.

Skócia gazdaságának az elszakadás után elsősorban három fő témára kellene megnyugtató választ adnia rövid távon. Az egyik, hogy milyen pénzt óhajtanak használni, ha kiválnak az Egyesült Királyság és Észak-Írország társulásából. 

Jöhet a skót fitying

A skót többség számára sokáig alapvetőnek tűnt, hogy megtartanák az erős és kiszámítható fontot. Csakhogy ezt a brit pénzügyminisztérium és a Bank of England is elutasította, persze elképzelhető, hogy ez csak fenyegetés, és később tető alá tudnának hozni valamiféle egyezséget. Ez érthető is, az euróválságban mindenki jól láthatta, hogy milyen gondokat okozhat, ha többféle költségvetési fegyelmű ország ugyanazt a pénzt használja, az angolok pedig nem akarnak maguknak hasonlót.

Ha a skótok saját pénzt akarnának, akkor mondjuk a saját skót fitying vagy pengő viszonylag tiszta sor lenne, de valószínűleg sokáig elég kevéssé lenne kiszámítható az új ország pénze, sokat ugrálna az árfolyam, amíg kialakul az új ország. Ez pedig komoly károkkal járna önmagában is.

Elvileg megpróbálhatják például az eurót is, de mi tudjuk a legjobban, hogy az euróövezetbe nem lehet bekerülni bemondás alapján. Előtte két évig stabilan kell tartani a költségvetést mellett a saját pénzüket is, szóval valamiféle saját fizetőeszközre mindenképp szükség lesz.

A legtöbben ezért a sterlingizációt tartják valószínűnek, azaz a skótok csinálnak majd egy saját pénzt, de azt szigorúan a fonthoz kötik, megszüntetve az önálló monetáris politikájukat. Persze azt is csinálhatják, hogy tesznek az angolokra, és egyoldalúan bevezetik a fontot, mint Montenegró az eurót, de azzal szintén csökkentik a saját mozgásterüket. 

Ha megegyeznek az angolokkal, és megtarthatják a fontot, akkor viszont kell, hogy legyen beleszólásuk a monetáris politikába is – így elképzelhető, hogy akkor delegálhatnak majd egy-két tagot a brit monetáris tanácsba.

Az államadóssággal mi lesz?

A második fontos téma, hogy mennyit gondoltak átvenni az Egyesült Királyság államadósságából. Ha átvesznek valamilyen alapon számolt államadósságot, akkor az új állam egyből tetemes adóssággal indíthatja legújabb kori működését. 

Ha pedig nem, vagy túl keveset, akkor az Egyesült Királysággal szemben nem törlesztő, gyakorlatilag csődben lévő adósnak minősülnek alapból. Ez akár azt is jelentené, hogy egyből bóvliként indíthatnák az ország államkötvényeit, azaz irtózatosan drágán kapnának csak hitelt, mivel nagyon kockázatosnak minősülnének. De persze ha a leendő skót állam és London között lesz államközi megállapodás erről a kérdésről – ahogyan voltak ilyenek az 1990 után szétváló kelet-európai államok között –, akkor Skócia nulláról indulhat, mint indulhatott például az önállóvá lett Szlovénia, Szlovákia is.

A hivatalos skót álláspont szerint Skócia nem vállalja át az Egyesült Királyság teljes államadósságának rájutó részét, ha függetlenné válása esetén nem használhatja tovább a fontot. Skóciára a szuverén brit államadósságból nagyjából 100 milliárd font (csaknem 40 ezer milliárd forint, majdnem másfél magyar gazdaságnyi érték) jutna az Egyesült Királyságon belüli GDP-arányához viszonyítva, hivatkozott korábban a Capital Economicsra az MTI.

Kik mennének a biztonságosabb szomszédba?

A harmadik, szinte azonnali választ igénylő kérdés, hogy milyen egyéb pénzmozgások várhatók, ha igazán komolyra fordul a függetlenedési ötlet.  Az Egyesült Királyság már bemondta: biztos, hogy nem fogja kisegíteni azokat a bankokat, amelyek Skóciában maradnak, hiszen külföldi bankokká válnának. 

A két legnagyobb skóciai székhelyű bank, a Royal Bank of Scotland (RBS) és a Lloyds a válság közben csak a brit kormány óriási tőkeinjekciói segítségével menekült meg a csődtől. Nem túlzás azt mondani, hogy a „skót bank” kifejezés elég sok negatív sztereotípiát szedett magára a válságban, a legtöbb pénzügyi szakembernek az elképesztő méretű veszteségek ugranak be róla az elmúlt évekből.  Ennek nyomán a brit államnak az RBS-ben 80, a Lloydsban 24,9 százalékos részesedése van jelenleg. 

A két skót nagybank és több kisebb társuk is jelezte már: terveket készített arra, hogy áttelepítse székhelyét Skóciából Londonba, ha Skócia netán elszakadna. De például a Standard Life biztosító is jelezte már a kivonulási szándékát az elszakadás esetén, velük egyből ötezer munkahely is távozna az országból.

A skót bankoknak elsősorban azért kellene angliai központtal bejegyzett jogi személyként is megjelenniük Skócia függetlenné válása esetén, hogy ne veszítsék el a Bank of England likviditási garanciáit. Ha maradnának Skóciában, és hasonló hatékonysággal dolgoznának, akkor a legközelebbi összeomlástól már a skót adófizetőknek kellene egyedül megmenteniük őket.  

A nyugdíj is gond

Az önálló Skóciának sokkal  súlyosabbprobléma lesz a nyugdíjkérdés, mint az Egyesült Királyságnak. Skócia lakossága ugyanis sokkal öregebb, így mostani és jövendőbeli nyugdíjasait már nem finanszírozná a fiatalabb Egyesült Királyság többi része, a kérdést egyedül kellene megoldaniuk. 

Ezért jó eséllyel 2060-ra a mostani szinthez képest 10 százalékkal fog esni az egy főre eső kibocsátásuk, az állami kiadások összege a GDP 4 százalékát is elérné, amihez meg kellene emelni a munkát terhelő effektív adókulcsot 13 százalékról 20 százalék fölé. Skóciába a bevándorlás is kevesebb, ezért a munkaerő-kínálat is nagyjából csak szinten maradna. 

Így összességében – egy friss tanulmány szerint – Skócia reál GDP-je 2060-re 4 százalékot nőne, míg az Egyesült Királyság többi részéé négyszeresét, 16 százalékot.

Egyedül elég nímandok lehetnek

Hosszabb távon a skót gazdaság hiába szeretné azt mutatni magáról, hogy innovatív, tőkeerős és több lábon álló, valójában nagyon erősen függenek az északi-tengeri olajkincsüktől. Az összes exportjuk 25-30 százalékát adja az olaj- és gázszektor, de korántsem egyértelmű, hogy mitől maradnának gazdagok, ha elfogy a 24 milliárd hordósra saccolt olajkincsük. Miközben az olajkincs kitermelésének értékét is nagyon nehéz megjósolni, de mindenesetre a skót függetlenségpárti képviselők elképesztően optimista forgatókönyvekkel számolnak.  Ez egyébként a konfliktus egyik kiemelkedő forrása is, ugyanis több pénzt akarnak az olaj- és gázbevételekből, amiknek a drága infrastruktúráját legalább is közösen építettek fel a britekkel.

Más természeti erőforrásuk mondjuk nem nagyon van. Az innovativitiás pedig nem abból fakad, hogy skót találta fel a penicillint vagy az esőkabátot. Ha a múlt találmányai bármit is jelentenének a jelenlegi sikeres új vállalkozásokra, Magyarország is sokkal jobban állna. 

Mostanáig az Egyesült Királyság igen erősen támogatta a skótokat egyénileg és állami szinten is, ez most megszűnhet. Ha pedig a nagyjából 3 milliárd fontos (1100 milliárd forintos) whiskyipart nem számoljuk, akkor semmiben sem kimondottan erősek. Sokat fúj még arrafelé a szél, és az energiaszükségletük 30 százalékát megújuló erőművek adják, de a versenyképességnek ez önmagában elhanyagolható szeletét jelenti.

A gazdaságnak ezernyi összefonódását lehetne még ezenkívül vizsgálni az Egyesült Királysággal és az EU-val, de mivel az sem egyértelmű, hogy maradnak-e az EU-ban , nagyon nehéz bármiféle számítást végezni arról, hogy a skótok mennyivel lesznek ténylegesen szegényebbek az elszakadással. Az viszont biztos, hogy irtózatosan megnő a bizonytalanság körülöttük, ami önmagában is szegényedést hoz. A Forbes skót szerzője az új Szlovákiát látta a függetlenedő országban, amely le akar válni a gazdagabb és versenyképesebb szomszédról, hogy aztán jól hasra essen.

Komoly gazdasági érvet a skótok sem szoktak felhozni a függetlenné válás mellett, inkább azt erőltetik, hogy vannak annyira gazdagok, hogy megengedjék maguknak a függetlenséget. És Igazából az, hogy úgy szavaznak, hogy a fenti kérdésekre sem tudják a választ a legerősebb bizonyíték arra, hogy ezt inkább csak bemondták, mintsem végiggondolták.