Aladár, Álmos
-1 °C
1 °C

Teljesen elengedték magukat a kórházak

2014.12.18. 09:15

Idén ősszel katasztrofálisan romlott a fizetési hajlandóság, másfél hónapja, mióta kiderült, hogy jövőre 60 milliárdos konszolidációt terveztek a költségvetésbe, a kórházak gyakorlatilag leálltak a beszállítók kifizetésével - mondta a Napi.hu-nak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára.

Havi 3-4 milliárddal nő a tartozásuk

Van olyan orvostechnikai beszállító, amelyiknek egy hónap alatt megduplázódott a kintlévősége, másnak a 40 milliós követeléséből 23 ezer forintot fizettek ki. Bár az év végi pénzosztás reményében az év utolsó hónapjaiban korábban is jellemző volt a fizetési készség romlása, ilyen mértékűre azonban eddig nem volt példa. A jelenlegi követelések 60 százaléka lejárt, a beszállítók zömét a közelgő járulékfizetés egyre nehezebb helyzetbe hozza, a kórházigazgatók pedig érdemben nem is foglalkoznak a kérdéssel - fejtegeti Rásky.

A 2015 áprilisára ígért, a költségvetési intézmények tartozásaira elkülönített, miniszterelnökségi céltartalékba helyezett 60 milliárd forintról egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy biztosan nem lesz elég az állami szervek, jövő tavaszra egyes becslések szerint akár 150 milliárdra duzzadó tartozásaira. De még összes kórházi beszállító kifizetésére sem, hiszen ez az összeg már novemberben elérte a 65 milliárd forintot, s havonta 3-4 milliárddal növekszik.

Mennyire fog fájni?

Egyértelmű, hogy ez a konszolidáció sokaknak fog fájni, noha a kórházfenntartó Gyemszi - januártól Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) - vezetője, Ónodi-Szűcs Zoltán szerdán a Népszabadságban és Medicalonline szakportálon is megjelent interjúiban alaptalannak nevezte azokat a híresztelések, melyek szerint a tőketartozás egy részének, vagy a késedelmi kamatok egészének elengedésére kényszerítik majd a számlák egy részének kifizetése fejében a beszállítókat.

Ráadásul a 60 milliárdos céltartalék teljes egészében az egészségügynek juttatására sem vesznek mérget a szakértők, bár konferenciákon, háttérbeszélgetéseken erre kvázi ígéretet kapott az ágazat, csakhogy más aspiránsok - köztük az oktatási intézmények, vagy a jelentős extra szociális feladatokkal megterhelt önkormányzatok - is bíznak ebben a keretben, egyéb, világosan látható költségvetési tartalék híján. A kaposvári polgármester, Szita Károly keddi, HírTV-beli megszólalásában is valamiféle vis major alapra utalt, amelyből a forráshiányos önkormányzatok esetleg finanszírozhatják a márciustól rájuk háruló plusz szociális ellátási feladataikat.

Emellett a legújabb adónemek jelzik, a költségvetésnek minden fillérre szüksége van, így olyan véleményt is lehet hallani, hogy a 60 milliárdnak csak egy részét használhatják majd fel az intézmények adósságrendezésre, vagy hogy akár jövő év végéig is elhúzódhat a kifizetés. És most, már túl december közepén, még a szokásos, év végi, e alapbeli maradvány kiosztásában sem lehet egyértelműen biztos az ágazat, a hírek szerint az egészségügyi vezetésnek is meg kell még ezért küzdenie.

A konszolidáció önmagában nem megoldás és rossz ösztönző is

Természetesen egy akár teljes adósságkonszolidáció sem képes a rendszer átalakítása nélkül megoldani az adósság újratermelődésének problémáját. Emellett borzasztó ösztönző az önkormányzatoknak, kórházi vezetőknek, ha simán csődbe lehet vinni kórházakat, majd az adófizetők pénzéből az állam úgyis megmenti.

A Gyemszi vezető szavai szerint nem terveznek kórházbezárásokat, de a szolgáltatási tartalom változhat.

A kórházi büdzsé 60 százalékát ma a bérek emésztik fel, csupán 40 százalék a dologi kiadások részaránya. A dologi kiadások ki nem fizetéséből fakadó adósság folyamatos újratermelődése egyértelmű jele annak, hogy mennyire kevés az ezekre, a gyógyításra magára megmaradó forrás. Így a sokat emlegetett rendszerbeli tartalék legfontosabb eleme a létszámcsökkentési opció, összekapcsolva a "felesleges" kapacitások leépítésével, a személyzet nélküli infrastruktúra felszámolásával. Az átalakítást viszont nem lehet tovább odázni, hiszen az az utóbbi évek minden szakmai rendezvényén, előadásán és háttérbeszélgetésén elhangzott, ez a rendszer, ennyiből nem tartható fenn.

Egy újabb rizikófaktor a rendszerben

Komoly problémák forrása lehet az is, hogy a 2015. évi költségvetésben megbúvó új előírások alapvető változást hoznak az eddigi szociális támogatási gyakorlatban. Megszűnik több, eddig központi finanszírozású segély és támogatás (a rendszeres szociális segély, az adósságkezelési, az óvodáztatási és a lakásfenntartási támogatás, a méltányossági közgyógyellátás pénzügyi támogatása és a méltányossági ápolási díj). Önkormányzati hatáskörbe kerül a szociális krízishelyzetű személyek támogatása, amelyre viszont az önkormányzatok nem kaptak központi forrásokat, csupán új pénzbeszedési lehetőséget. Ennek a korlátait a helyi lakók fizetőképessége szabja meg, s jelentősen szűkülhet a szociális támogatásban részesülők köre, beleértve a méltányossági alapon közgyógyellátottakét is.

2013-ban az OEP adatai szerint a gyógyszertárakban kiváltott vények több, mint 13 százalékát közgyógyellátási igazolvánnyal váltották ki.

Méltányossági alapon 2012-ben több, mint 50 ezer ember kapott közgyógyellátást Magyarországon, ez a jogosultak majdnem 17 százaléka. A területi eltérések azonban jelentősek, s az 500 főnél kisebb, hátrányos helyzetű zónák településein élők kerülnek különösen nehéz helyzetbe.

Szinte bizonyos, hogy jó néhány rászorulónak a jelenleginél is kevésbé fog majd gyógyszerre telni. A szükséges gyógyszerek nélkül destabilizálódó állapotú betegek újra és újra megterhelik majd az amúgy is kapacitáshiánnyal küzdő intézményeket. Következményként hosszabb távon, egyes járásokban tovább rövidülhet a várható átlagos élettartam, növekedhet a fertőzésveszély. És várhatóan jó néhány térségben szinte naponta súlyos etikai kérdésekkel kell majd szembenéznie a védőnőknek, háziorvosoknak, kórházaknak, de az egész ellátó-rendszernek is.