Rövid távon egyre jobban, hosszabb távon egyre rosszabbul állunk

Rövid távon az átmeneti hatásoknak köszönhetően még jobban állunk, de sajnos hosszú távon kevesebbet ér a gazdaságunk, áll a Világgazdaság Gyorsulási Irányadó Indexében (GYIA).

Miközben az MNB a kastélyvásárlásai mellett iszonyatos mennyiségű pénz költ el egy nagyon gyenge hatékonyságú növekedési programmal, az NHP-val. A nullára vitt inflációval pedig a reálkeresetek bővülnek, amit majd elkölthet a lakosság. A munkakeresés átlagos időtartamának kismértékű csökkenése (19,2 hónapról 18,9-re), valamint az ipari termelés volumenindexének emelkedése hatott kedvezően a mutatóra, ahogy a BUX emelkedése is.

A külső hatások azonban sokkal erősebben hatnak most a kormányzati intézkedéseknél: ömlik a pénz az EU-tól, zuhan az olajár is, ami a mesterséges rezsicsökkentés helyett természetes rezsicsökkentést jelent. 

A fogyasztási hitelek állománya ugyanakkor visszaesett, és az ipari rendelésállomány gyenge teljesítménye sem segítette a GYIA-t. A hosszú távon többet jelző adat viszont, hogy a rövid távú és a hosszú távú kötvényeink kamatkülönbsége még jobban elválik egymástól, ami azt jelzi, hogy a rövid távú pozitív sokkok ellenére hosszú távon a piac keveset vár tőlünk.