Még mindig van lejjebb a kamatban

A forint 2013 vége felé volt legutóbb ilyen erős, az infláció még soha nem volt ilyen alacsony (mínuszos), úgyhogy kicsit sem meglepő, hogy a jegybank egy második lépéssel is folytatta a márciusban újrakezdett kamatcsökkentő ciklusát.

A jegybankárok célja, hogy a forint lehetőleg ne nagyon erősödjön tovább. A magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének nem árt, ha a forint nem túl erős – mondjuk tartós növekedés devizagyengítésből nem lesz, de azért az exportnak, ha egyébként a minőséggel nincs különösebb baj, segíthet egy gyengébb árfolyam.  

Az MNB monetáris tanácsa ezért is döntött a 0,15 százalékos kamatvágás mellett. Van hová csökkenteni, az európai kamatok ugyanis nagyon alacsonyak. A magyar kamatszint viszont a mostani vágással is még mindig 1,8 százalékon áll.

Ilyen alacsony kamatszintünk ugyan még sosem volt, de ez ugye relatíve még így is magas a környezetünkben fizetett alapkamatokhoz képest. Ez az oka annak is, hogy az utóbbi időben igencsak jó erőben van a forintunk, a magas hozam ugyanis csábítja a megtakarításokat. 

Amikre nyugaton egyébként eléggé rájár a rúd. Aki például öt évre német kötvényt venne, nemhogy kamatot nem kap a befektetése után, neki kell fizetnie. De a nemrég még csődközelben lévő dél-európai hozamok is irtó alacsonyak, nincs is a déliek csoportjában olyan kormány, amelyik a rövidebb (pár éves) távokon egy százaléknál nagyobb hozamot adna. Ebben a helyzetben tehát az 1,8 százalékos magyar kamatszint egyelőre vonzó tud lenni. 

Az Equilor elemzése szerint egyébként a piacok a májusi és a június 0,15-ös csökkentéseket is beárazták, de még olyan várakozás is van, hogy a következő két vágásból adódó 1,5 százalékos szint alá is benézhetünk. Ezt támogatja a – rövidebb távon – mindenképpen stabilnak tűnő gazdasági környezet: a folyó fizetési mérleg többlete, az alacsony költségvetési hiány, az impozáns növekedés, a devizakockázatok fokozatos csökkenése (és a bőségesebb devizatartalék).