Egy kutatásban megtalálták az embereket, akiknek tényleg csak a pénz számít

Mikor régi ismerőssel futunk össze, általában mindig az az első kérdés, hogy „mit is dolgozol éppen?” Munkánk nagyban befolyásolja identitástudatunkat is, elég csak arra gondolni, hogy ha valaki orvos, ügyvéd, vagy nagyvállalati tisztségviselő, akkor egyből értékes, nagy tudású emberként gondolunk a személyre és a személy saját magára is. 

Egy frissen megjelent tanulmány szerint azonban van egy csoport, amely tagjainak semmi se fontos egy dolgon, a pénzen kívül. Ők pedig a befektetési bankárok.

Számukra semmi se számít, de tényleg, egyszerűen megszűntek egyéniségnek lenni.

− mondta Maxine Robertson a londoni Margit királynő Egyetem kutatója a Quartznak. 

Ez a fajta hozzáállás annyira új és ritka, hogy a jelenséget elnevezték „teflonikus személyiség-manőverezésnek”. Ez alatt azt értik, hogy a befektetési bankárok igyekeznek a lehető legjobban elkerülni, hogy bármiféle identitással azonosítani tudják a munkájukat. 

Az összefüggésre azután az interjúsorozat után jöttek rá, amelyet hat befektetési bankárral készítettek. Mint elmondták, teljesen hiányzik belőlük a saját maguk léte, csupán a munkáról tudnak beszélni. Értelmetlenség, érzelmek, személyi értékek sose számítottak ezeknek az embereknek a munkájuk során. Csak a pénz.

De a pénzt nem arra fordítják, hogy egyedi luxusdolgokat vegyenek, vagy kitűnjenek a tömegből. Éppen ellenkezőleg, ugyanazokat a dolgokat vásárolják meg mint a kollégáik, azzal a céllal, hogy beolvadjanak a közegbe, és eltereljék magukról a figyelmet. 

Ha esetleg nem lenne ismerős az érzés, ezután az lesz:

A tanulmány szerint ezt a nyájas álcát a munkán kívül sem tudják levetni magukról a bankárok. Több órányi beszélgetés alatt is ugyanazt a stílust hozták, mint amit a munkájuk megkövetel. Robertson szerint ezek az emberek egyszerűen képtelen kifejezni az érzelmeiket, munkájuk robottá változtatta őket. Viszont semmilyen kötődés nem alakul ki bennük a munkahelyük iránt, csupán az értékesítés sikere érdekli őket, a munkahelyi hűséget hülyeségnek tartják. 

A tanulmány megállapítása szerint inkább csak elfedik a személyiségüket, mintsem megtagadják azt. A banki élet utáni világról mindig csak homályosan, nagyvonalakban beszélnek, míg Robertson szerint sokan álomvilágban élnek. 

Bár a tanulmányt a módszertana miatt sok kritika érte, Robertson megállapítja, hogy a bankok célja bevonzani azokat az okos és értelmes embereket, akik a hasznukra lehetnek, míg a munka során az érzelmeiket kikapcsolva egyszerű robottá változtatni őket. Úgy véli, ez az eredménye a saját szaktudást kívánó szakma és a munkahelyek bizonytalanságának speciális keverékének.