Úgy éreztük magunkat, mint a hajléktalanok

„A panaszok zöme szerintem valótlan vagy erősen eltúlzott, én élveztem minden kinn töltött napot. Rengeteg rétegből tevődnek össze a turnusok résztvevői, sok a tanulatlan értetlen ember is, de vannak kicsit elkényeztetettebb gyerekek is, sokan először vannak távol a családtól. Nyilván mindenütt vannak kisebb szervezési nehézségek,de ezt a turnusokon résztvevők nem verhetik a CEURra,mert az lehet a kinti cég sara is ” – írta például a veterán Rita, aki több turnussal volt kint, és még idén újra megy a CEUR-ral angliai fesztiválokra takarítani.

„ A munka szinte semmi volt, virágszirmokat sepregettem egész nap vagy éppen poharakat gyűjtöttem kis kosárkákba, vagy ha bevállaltam az éjszakai műszakot, akkor a luxusboxokat porszívóztam és az erkélyről figyeltem a napfelkeltét   ”   –  tette hozzá Kata. A CEUR-ról először tavaly   írtunk , a mostani levelek az idei turnusokról szóló cikkünkre érkeztek .

Pénzügyek

Kovács Péter, a cég egyik vezetője az Indexnek elmondta: teljesen transzparens módon, negyedórára visszakereshető rendszerben vezetik a résztvevők eldolgozott óráit, ezért szerinte nem fordulhat elő, hogy valaki kevesebb pénzt kap, mint amennyiért megdolgozott.

Idén három turnusuk ment le eddig, tette hozzá, és „mindhárom turnus átlagkeresete megugrotta ” a meghirdetett minimálisan megkereshető összegeket: az 1-es turnusban 160-180 ezer helyett 205 ezer forintot kerestek átlagosan a résztvevők,a 2-esben 180-200 helyett az átlag 207 ezer volt,a 3-asban 130 ezer helyett 145 ezer.

Akik a külföldi munkáltató előzetes megrendelése alapján becsült összegnél kevesebbet kaptak, vagy idő előtt hazamentek, vagy nem dolgozták le a megfelelő óraszámot, magyarázta Kovács. Mint mondta, a kimutatást bármelyik résztvevőjüknek meg tudják mutatni.

Szerinte előfordulhat, hogy egyes résztvevőket megzavart, hogy például a harmadik turnus elején a Forma 1-en sok munkaórát dolgoztak rövid idő alatt, így az első fizetési periódusban arányaiban többet kerestek. A turnus második felében egy-egy hosszabb fizetési periódusban előfordulhatott, hogy kevesebb munkaóra és arányosan több költség jutott a periódusra (a költségeket levonják a résztvevőktől, mielőtt a béreket kifizetik). De szerinte mindenki megkapta a pénzt, ami jár.

Ennek ellenére újabb kritikákat hallottunk cikkünk megjelenése óta: „Goodwoodban körülbelül 3-4 napot dolgoztunk azért sem kaptunk fejenként 30-40 fontnál többet, a levonások miatt. Egyik társunk, aki 1 hétre hazament ügyeket intézni, és pont ezt a hetet hagyta ki, végül több pénzzel ment haza, mint néhányan, hiszen itt szinte nem lehetett pénzt keresni. A fizetésünkből levonták azt a 10 fontnyi ruhapénzt is, amiből a munkához szükséges ruhát biztosították. Fehér ing, fekete nadrág, ünnepi cipő. Nem igazán volt rá szükség, hiszen első nap rögtön a csapat felét (30-40 ember) hazaküldték, mert nem volt képesítésünk arra, hogy bárban, vagy felszolgálóként dolgozzunk, de szerintük még arra sem, hogy ide-oda cipeljünk dolgokat” – írta egy résztvevő.

A CEUR nem válaszolt a kérdéseimre a fizetéssel kapcsolatban, főleg, mikor szembesítettem őket az én illetve a társaim fizetése közötti különbséggel.

– magyarázta egy másik diák.

Szervezés

Kovács elismerte, hogy a harmadik turnus kiutazása 11 óra várakozással indult a Hősök terén, de mint mondta, nem ők tehetnek arról, hogy aznap derült ki, sztrájk van a calais-i kompnál. Két munkatársa végig kint volt a Hősök terén a csoporttal, pizzát rendeltek mindenkinek vacsorára, és felajánlották, hogy aki nem vállalja a várakozást, hazamehet, és az utazási iroda visszatéríti az utazási előleget. Egyvalaki volt, aki elment várost nézni, de nem tért vissza, a többiek vállalták.

Előző cikkünk megszólalói olyan esetről is meséltek, „ a laza 12 órás éjszakai műszak után például nem jött értünk egy kocsi sem, gyalog meg nem indulhattunk el a szállás felé, két órát álltunk még a napon, étlen-szomjan”. Kovács elmondta, ilyen esetről nem hallott cikkünk megjelenése előtt. Bizonyos helyszíneken egy külsős kisbuszos cég szállítja a résztvevőket, amiről „ el tudja képzelni, hogy egy órát késhetett egy reggeli csúcsforgalomban”, de nem kaptak ilyen panaszt.

Több másik résztvevő felidézett még egy hasonló esetet idénről: „Későn indult el a buszunk, így lekéstünk a kemping becsekkolásáról. Mivel a buszsofőröknek pihenni kellett, kitettek minket egy parkolóba az utazóinkkal együtt, hogy ők el tudjanak menni egy hostelbe pihenni. ”

Az egész éjszakát, szakadó esőben, fedett hely nélkül, hidegben töltöttük. Az összes holmink elázott. Úgy éreztük magunkat, mint a hajléktalanok. Borzasztó volt minden pillanat. Úgy volt, hogy reggel jönnek értünk, de nem jöttek csak délután.

– írta például egyikük.

Ellátás

Alapjáraton reggel és délben hideg, este meleg étel jár a résztvevőknek, kivéve Londonban, ahol a kezdetektől tudják a kiutazók, hogy maguknak kell az étkezést megoldaniuk. „ Kaja néha volt, de nem tudom egy szendviccsel meg egy chipsszel ki lakik jól” – panaszolta egy megszólaló előző cikkünkben. Kovács szerint "ebédre egy szendvics standard dolog kint, a főnök is azt eszi".

Rita például elégedett volt az étkeztetéssel: „Nyilván nem elvárható, hogy egy ételt mindenki szeressen, és igen, a kinti cégek mindig szendvicset, chipset, gyümölcsöt adnak ebédre, de minden nap volt főtt étel, és bőséges étel” – írta.

Dániel viszont a panaszkodók táborához csatlakozott: „Túl lehetett élni, de ez csak a kidobásra szánt méregdrága ételek és italok kikukázása és elfogyasztása miatt történt is így. Persze szóltak előre, hogy ételt nem kapunk, vigyünk, de időnk sem lett volna megenni (a wc-n vagy eldugott helyeken ettünk), illetve ilyen hajtás mellett vagy 2 óránként kellett volna ennünk. 10-14 órás műszakok voltak, jómagam 4-5 napot túlóráztam (ez 14 órás műszakot jelent), melyekért nem kaptam pénzt” – írta.

„Az első hét után már kaptunk egy >>szakácsot<<, akinek elvileg az lett volna a dolga, hogy főzzön ránk. Egy 19 éves srácról beszélünk, akinek persze fontosabb volt a buli és az ivás, mint hogy időben elkészuljenek az ételek. Többször volt az, hogy nem jutott már több embernek vacsora, és azt is egy vallrándítással elintézték” – tette hozzá egy másik diák, aki azt is szóvá tette, hogy a magyar supervisorok kikezdtek vele.

Bánásmód

„Háromszor égtem le a napon, ülni nem lehetett sose, mert akkor külön elbeszélgettek velünk a supervisorok, hogy ezt mégis hogy képzelted” – mesélte egy idei résztvevő az Indexnek. „Az ottani supervisorünk elég harapós hangon beszélt, üvöltözött szinte mindenkivel. Sokan inkább semmit nem kérdezünk tőle, még a végén leüt. A másik két csaj supervisor meg semmire sem tudott érdemben válaszolni” – mondta egy másik visszatért diák.

„Mindenhol vannak ilyen munkák ahol nem szabad ülni, másrészt ez az éjszakásokra nem vonatkozott, mivel közülük választott magyar supervisor volt velük éjszaka és őt akkor nem is ellenőrizte senki, úgyhogy bátran állíthatom, hogy az éjszakásoknak még pár óra alvás is megengedett volt” – írta ellenben Bálint, aki mindennel elégedett volt, szerinte előző cikkünk megszólalói ferdítettek, vagy egyszerűen nem készültek fel Angliára kellően, ami az ő hibájuk.

Kovács elmondta: nem titkolják a kiutazás előtt sem, hogy a takarítás kemény munka, van, hogy több száz embernek kell egy sorban mozognia. Leülni tényleg csak akkor szabad, ha a műszakvezetők erre engedélyt adnak, erre van a pihenőidő. „Én magam öt nyarat lehúztam, ez nem személyeskedés, arról van szó, hogy mögötted állnak, hangosan mondják, hogy gyertek, menjetek, ne állj meg. A magyar vezetők próbálják a külföldiektől eljuttatni az információt a magyarokhoz. Visszautasítom azt, hogy úgy bánnak az emberekkel, mint egy kutyával” – mondta a cégvezető.

Az „ embereknek dedikált felügyelőcsapat ” 6-8 százaléka a kiutazóknak. Ők segítenek gyógyszert szerezni, konzulátuson papírokat intézni, ügyes-bajos dolgokat szervezni az embereknek.

„Őszintén szólva a magyar supervisor jobban hajtott minket mint a külföldi. És a szája is mocskosabb volt. Amikor a táborban kérdeztünk tőlük valamit, ők filmeket néztek és jókat nevetgéltek a gépük előtt, miközben volt, hogy nekünk kaja se volt, mert még nem érkeztek meg a szalagok, amivel kaját adnak” – emlékezett vissza rájuk egy csalódott olvasónk.

Persze itt is voltak az elkényeztetett, újgazdag gyerekek, akik egy eldobott csipszeszacskót is fujjogva fogtak meg kesztyűben is és állítom, ilyenek próbálják ezt az egészet rossz színben feltüntetni.

„Érdekes, hogy amikor Facebookra feltöltik a sok cápázott sörről vagy iPhoneról a képet, akkor minden szép és jó, utána lehet panaszkodni, de azt nem vállalják fel, hogy többen úgy jönnek haza, hogy már szervezik is az útjukat a következő turnusra. Kicsit álszent dolognak érzem” – kontrázott a mindennel elégedett Kata, aki azzal egészítette ki a fizetését, hogy megtartotta a pénzt, elektronikai eszközöket és sátrakat, amiket cápázott. Egy másik olvasónk jelezte, azért mondta le a kiutazást, mert leesett az álla, amikor a telefonos interjún a cég egyik munkatársa ecsetelni kezdte neki, hogy megtarthat minden elhagyott tárgyat, pénzt, amit talál.

Kata egyébként a felügyelőkkel is elégedett volt: „ A supervisoraink szerintem megtettek mindent, volt aki sátor, hálózsák és minden nélkül jött ki és ott háborogtak a srácoknak, hogy nekik nincs mibe aludniuk, ők így jöttek el. A következő pillanatban már az autóban ültek a supervisorök és hozták nekik a sátrat. ”

Kovács összességében úgy látja, nagyot sikerült tavaly előre lépni a cégnek „abban, hogy mennyire ki tudják szolgálni az embereket információval”, például mindenkinek megmutatják az Index tavalyi cikkeit. Kovács elmondta: az ott leírtakat felhasználva fejlődtek, ezért vannak csak egy céggel szerződésben idén, így jobban átlátják az egész folyamatot. Hozzátette: Magyarországon is verbuválnak ők is, ahogy más cégek is fesztiváltakarítókat, és a munka itthon is ugyanolyan, mint Angliában. „Az angliai turnusok pikantériája az, hogy külföldi, izgalmas rendezvényekre lehet eljutni”, mondta, hozzátéve, hogy bármilyen transzparensen végzik a munkájukat, „ mindig lesznek emberek, akik azt fogják fájlalni, hogy takarításra mentek ki, és végül tényleg takarítaniuk kellett”.

Konklúzió?

Félig üres verzió:

Soha nem mennék velük többet, állatnak éreztem magam mellettünk, ahogy bántak velünk. Én azt mondom, olyan emberek ne csináljanak céget, akik nem tudnak emberként bánni embertársaikkal.

Félig tele:

Én köszönöm a CEUR-nak, hogy ott lehettem, és amikor tehetem megyek is vissza!!!