Veszteségversenyt hirdetett Moszkva Ankara ellen

„Ez a ti pilótátok? Ja bocsi, nem, ő már halott” – a szurkálódásért házhoz ment a londoni orosz nagykövetség, amikor twitteres oldalán posztolt egy karikatúrát az első világháborúról, bosszúból a Szu-24-es orosz gép lelövéséért. A mosolygó nagy orosz katona és a kis mitugrász török képe 1915-ből persze egyébként sem túl szerencsés választás, elvégre az I. világháborúba mind az orosz, mind az Oszmán Birodalom belebukott.

Commemorating WW1 centenary: spectacular Russian poster art from 1915 pic.twitter.com/k2WIf4G4BX

— Russian Embassy, UK (@RussianEmbassy) November 26, 2015

Úgy tűnik, ha nem is ekkora bukásba, de egy kölcsönösen veszteséges konfliktusba száz évvel később is sikerült belefutni: a Szíriában beavatkozott orosz légierő vadászbombázójának török megsemmisítése után a várható szankciók mindkét oldalon dollármilliárdos veszteséget hoznak.

A részletes szankciócsomagot Moszkva a hétvégére dolgozza ki, de az eddigi felívelő adatok alapján van honnan visszaesni.

Hiába tanultak a törökök oroszul

A törökök ugyan jóval kisebb szeletet hasítanak ki az áruforgalomból – a tavalyi 31,4 milliárd dollárból 24,8 esett az orosz exportra és csak 6,6 a törökre – ám ha ehhez hozzávesszük az orosz turisták által évente a török riviérán hagyott 10 milliárd dollárt, máris kiegyenlítettebb a viszony.

Tavaly 4,4 millió turista ment Törökországba és 2016-ra ez még több lehetett volna, miután a Sínai-félsziget felett terroristák által megsemmisített orosz utasszállító miatt Egyiptom is kiesett a kínálatból.

A Roszturizm azonban már javasolta az utazási irodáknak, hogy lehetőleg ne kínáljanak törökországi utakat, így tízmilliárd dollárnak máris búcsút mondhat a török gazdaság. Ráadásul egész szállodanegyedek épültek az oroszok kiszolgálására Törökország földközi-tengeri partvidékén, az itt foglalkoztatottak munkahelyei is közvetlen veszélybe kerülnek a döntéssel.

Főleg azután, hogy

mert a féloldalas viszony elfogadása nagyon nagy presztízsveszteséget jelentene.

Törökország az eddigiektől szokatlanul kiesett az oroszok 10 legkedveltebb külföldi úticéljából – Ukrajnával és Izraellel együtt. Az élre Thaiföld és Bulgária került, mögöttük Németország, és bizonyítékául annak, hogy a feszült politikai viszony nem dönt el mindent, a negyedik helyre Grúzia futott be, miközben 2013-ban még az oroszok legnépszerűbb úticélja volt.

A török tőzsde pénteken 2,9 százalékot esett, többek között a Türkcell 3,5 százalékos esése miatt. A török távközlési cég öt százaléka az orosz Alfa-Group tulajdona. Az Oroszországba is több járatot indító Pegasus légitársaság részvényeinek értéke 4,4 százalékkal csökkent.

A 6,6 milliárd dolláros Oroszországba irányuló török kivitel felét a zöldség, gyümölcs és a mogyoró teszi ki, további tizedét millió a hús, hal és tejtermék exportja – a december 1-jétől életbe lépő csirkehúsbehozatali tilalom egyelőre csak néhány török cégre vonatkozik, de azok adják a néhány százmillió dolláros csirkeexport javát. Egy 162 tonnás tétel beszállítását már szerdán megakadályozta az orosz fogyasztóvédelmi hatóság.

A ruha és textilipari termékek csaknem egymilliárd dollárral járulnak hozzá az áruforgalomhoz, majdnem ennyi, az autóipar exportja, beleértve az alkatrészek kivitelét is.

Milliárdos veszteség érheti a török építőipari cégeket, amelyek szerte Oroszországban szállodákat, szabadidő- és bevásárlóközpontokat, repülőtereket épít – jelenleg épp a Moszkvától délnyugatra fekvő Domogyedovót bővíti félmillió négyzetméterrel, a projektnek jövőre kell befejeződnie – vagy épp mecseteket építenek, mint például az idén megnyitott, 18 ezer négyzetméteres Moszkvai Nagymecsetet.

Sokba lesz a harag

Ám Oroszország hiába csap oda a török gazdaságnak, a piaczárással saját magát is jelentős bevételektől fosztaná meg. A legnagyobb veszteség a Gazpromot érné, amely tavaly 27 milliárd köbméter földgázt exportált Törökországba. Ezzel

Ráadásul ez nem mindig volt így: ahogy az ábrán is látszik, a Kék Áramlat vezeték 2005-ös átadásával a Gazprom nagyon jól járt, hiszen 2005-höz képest nagyjából harmadával nőtt meg a Törökországba irányuló gázexport nagysága.

Az orosz export majdnem 70 százalékát a kőolaj- és földgázexport teszi ki.

A cég ráadásul más piacokon sem tudná kompenzálni a kiesést, Ukrajnában például a tavalyi 14 milliárd után már csak 6 milliárd köbmétert adott el, és a tíz éve még egymagában 50 milliárd köbmétert importáló ország idén már nem is akar több földgázt vásárolni. Mindezt a Gazpromnak csökkenő olajárak mellett kénytelen elszenvedni, így bevételei még látványosabban csökkennek. 2013-ban még 67 milliárd dollárban exportált földgázt a tavalyi 62-vel szemben.

Ennek megfelelően az orosz gazdaság is zsugorodik, a GDP 2015-ben 3,6 százalékkal lesz alacsonyabb a tavalyinál.

Természetesen arról nincs is szó, hogy a Gazprom elzárná a gázcsapokat, de

Bárhogy is végződik a konfliktus, a történtek arra intik majd a törököket, hogy ne építsenek túlságosan az orosz forrásokra, amelyek tavaly már több mint ötven százalékát adták a török gázfogyasztásnak. Ha Törökország újabb forrásokat tud bevonni a Közel-Keletről az már komoly érvágás lenne Moszkvának. (Igaz, a szíriai polgárháború jó időre valószínűtlenné teszi, hogy rajta keresztül Katarból gázvezeték érje el Törökországot, noha ilyen elképzelések korábban léteztek.)

A Gazprom vesztesége inkább a nem megvalósuló beruházásokon keresztül jelentkezik. Igaz, ennek ellenére nem a törökök, hanem az orosz fél lengette be a héten a Török Áramlat tervének törlését. A vezeték egyrészt újabb területeket kapcsolt volna be a gázellátásba és alternatív útvonalat kínált volna az orosz gáznak Európába, jelentős tranzidíjbevételhez juttatva ezzel Törökországot. Az összeg 60 milliárd köbméter esetén évi másfél milliárd dollár tranzitdíjat is jelenthetne.

Ráadásul Moszkva ezzel végleg kiváltaná a még mindig jelentős, 60 milliárd köbméteres gáztranzitot lebonyolító Ukrajnát. Meglehet azonban, hogy épp a csökkenő energiaigény és az olcsóbbá váló földgáz miatt a

Gazpromnak nem éri meg a vezeték, ezért most kapóra jött, hogy a politikai feszültségre hivatkozva büntetésképp állhatnak el attól, amit már nem is érdekük megépíteni

– ez már csak azért is valószínű, mert a projektet a tervek szerint már júniusban el akarták kezdeni építeni, ám ez nem történt meg, noha nemhogy a Szu-24 lelövése nem történt meg, de még csak a Törökország által kifogásolt orosz beavatkozás sem indult el, és nem is volt napirenden.

Meglepőbb talán, hogy az orosz gazdaságfejlesztési miniszter már a Roszatom törökországi atomerőművének megépítését is kétségessé tette. Alekszej Uljukajev szerint ugyanis az orosz gazdasági intézkedések ezt a 20 milliárd dolláros – négy blokkal összesen 4800 megawattos teljesítményt ígérő – projektet is érinthetik.

Pedig az erőmű orosz tulajdonban épül, török részről áramfelvásárlási kötelezettségvállalással. Ám az akkuyui erőmű és a Török Áramlat is mély bizalmi viszonyt feltételez az orosz kormányfő szerint, ami a Szu-24-es lelövésével érthetően megbomlott. Dmitrij Medvegyev ezzel tehát arra utalt, hogy kiszolgáltatott helyzetbe is hozható a projekteket saját forrásból finanszírozó orosz fél, például az áramfelvásárlási kötelezettségre vonatkozó ígéret megszegésével.

Van azonban egy gazdasági érv az erőmű ellen: számítások szerint Törökország évi 14 milliárd dollárral csökkentené az energiahordozók importját, ami, ha az orosz gázimportot érintené, egyáltalán nem lenne jó az orosz gazdaságnak.

Arcvesztés nélkül kéne békülni

Szakértők szerint néhány évre mindenképp kihat a két ország gazdasági kapcsolataira a konfliktus, bár az a legindulatosabb elnöki nyilatkozatokból is kiderült, hogy a felek békülni szeretnének.

Vlagyimir Putyin bocsánatkérést, felelősségre vonást és kártérítést hiányolt, ami viszont jelezte, hogy ezzel rendezhetné Ankara a konfliktust.

Recep Tayyip Erdogan ugyan a CNN-nek nyilatkozva visszautasította, hogy bocsánatkéréssel tartozna, de szabadkozott, hogy a gépről nem tudták, hogy orosz, és ha tudták volna, "talán másképp próbálták volna figyelmeztetni a vadászbombázót". Igaz, gyorsan vádakat is sorolt, miszerint Oroszország nem küzd az Iszlám Állam ellen Szíriában, helyette inkább a mérsékelt ellenzéket támadja.

A török elnök elmondta, próbálta hívni Putyint, de nem érte el. Erdogan ezzel az orosz elnök neheztelésére reagált, aki külön sértőnek érezte, hogy Ankara nem Moszkvához, hanem rögtön a NATO-hoz fordult, a gép lelövése után. Azt a Kremlben sem gondolják, hogy Erdogan azonnal bocsánatot kér. Az orosz sajtó szerint elég lenne, ha ezt a kormányfő, vagy akár csak a török külügyminisztérium vagy a hadsereg megtenné. Az igények tehát nem teljesíthetetlenek, és Moszkvában abban is bíznak, hogy Erdogan épp azért, hogy ne legyen túlságosan ráutalva NATO-beli szövetségeseire és tovább szélesíthesse mozgásterét, maga is igyekezni fog, hogy egyezségre jusson Moszkvával.

Ha ez jelenthet is némi presztízsveszteséget, még mindig nem akkorát, mint amekkorát az oroszoknak jelentett a gép elvesztése, és az, hogy a hátba szúrás miatt kereskedelmi háborúba kell fogniuk egy néhány hónapja még stratégiai szövetségesként üdvözölt partnerükkel szemben.