Hatalmas fába vágta a fejszéjét a szaúdi állam Steve Jobsa

Mohamed bin Szalman, Szaúd-Arábia koronahercege még csak 31 éves, de fiatal kora és a közel-keleti királyságban vadnak számító elképzelései ellenére hihetetlenül gyorsan széles befolyásra tett szert. A nyugati diplomatakörökben Mr. Everythingként emlegetett Mohamed egyedül irányítja a szaúdi védelmi minisztériumot, az állami olajmonopóliumot és befektetési alapot, vagyis gyakorlatilag ő felel a teljes gazdaságpolitikáért.

Ami nem kis feladat ma Szaúd-Arábiában. Bár a monarchiáról a többségnek valószínűleg még ma sem a gazdasági nehézségek, hanem az olaj biztosította féktelen luxus jut eszébe, a helyzetük sokat romlott az elmúlt években. Az ország hiába a közel-kelet és a világgazdaság megkerülhetetlen szereplője, az olajár drasztikus csökkenése felszínre hozott egy csomó mélyebb társadalmi és gazdasági problémát, amelyekkel most nagyon gyorsan muszáj lesz kezdeni valamit, ha nem akarnak csődbe menni.

Szaúd-Arábia legnagyobb baja a rugalmatlan, középkori elvek mentén működő társadalmi berendezkedés és az ehhez társuló teljesen ésszerűtlen állami költekezés. Mivel a rendszer kicsit sem demokratikus, nincs érdemi társadalmi kontroll a minden irányítási feladatot magánál tartó, kiterjedt uralkodói család hatalma felett. A hercegek és királyok arra szórják a pénzt, amire kedvük szottyan, annyira korruptan, amennyire nem szégyellik.

De ez csak addig mehetett zavartalanul, ameddig a felfelé ment az olajár és a büdzsébe számolatlan folytak be a dollármilliárdok: egy ideje már látszik, hogy Szaúd-Arábiának irányváltásra van szüksége, különben rövidesen összeomlás várható. Áprilisban a Fitch hitelminősítő intézett már rontott is egyet az ország besorolásán.

Kívül csillog, belül rohad, mi az?

A mély válság számos konkrét mutatóban megmutatkozik. Az ország népesség folyamatosan nő, tíz éven belül elérheti a 37 milliót, de a felnövekvő generációk előtt nincs sok perspektíva, a fényűző kirakat árnyékában egyre nagyobb a szegénység és sokan hullanak ki a nem elég kiterjedt szociális hálón. A fiatalok körében 30 százalékos a munkanélküliség, többségüknek nincs versenyképes tudása.

A dolgozó szaúdiak 80 százaléka állami alkalmazott, a versenyszférában inkább külföldiek tudnak elhelyezkedni. Az államapparátus működése nem elég hatékony, a vezetők nem számonkérhetők, így a közszolgáltatások színvonala alacsony, ugyanakkor sokba kerülnek. Kevés a kívülről jövő piaci beruházás, az államiak pedig gyakran csúnyán félresikerülnek: az előző király, Abdullah például 10 milliárd dollárt ölt a rijádi pénzügyi negyedbe, ahova hetven új épületet, köztük hatalmas felhőkarcolókat húztak fel, többségük üresen áll.

Az állami pénzköltés minden képzelet felülmúlóan pazarló és korrupt, különösen a hadiipari beruházások nagy pénznyelők. Szaúd-Arábia költi a világon a negyedik legtöbb pénzt hadászatra, de hadseregének minőségét tekintve ellenek ellenére még a top20-ban sincs, a védelmi minisztérium költségvetésének jelentős hányadát mutyizzák el évtizedek óta az illetékesek. Az ország - ekkor már a védelmi miniszterként működő Mohamed herceg irányításával - tavaly tavasszal a jemeni polgárháborúba is beszállt a szunnita kormányerők oldalán, amiről azóta több körben kiderült, hogy nem volt a legjobb ötlet: az elhúzódó konfliktus sok pénzébe kerül Szaúd-Arábiának, ráadásul humanitárius katasztrófát okozott Jemenben, amely így részben a szaúdi hatalom lelkén szárad.

Az amerikaiak új kedvence

Látja ezt Mohamed herceg is, akin most mindenki másnál inkább múlik az ország jövője. Bár a király nem ő, hanem apja, Szulmán, nyílt titok, hogy a valódi irányítási feladatok jó részét a herceg látja el a gyengekezűnek tartott uralkodó helyett. Mohamed kifejezetten rendhagyó kvázi-vezető Szaúd-Arábiában: az internet korában nőtt fel, példaképei közt főleg amerikai techgurukat találunk, a monogám párkapcsolatban hisz, magát elkötelezett reformernek tartja.

Ha tehetné, lazítana a szigorú iszlám előírásokon, több jogot adna a nőknek, és a közös ellenség Iszlám Állam okán nyitna Izrael felé is. Az Egyesült Államok különös módon eddig is jó viszonyt ápolt a közel-keleti diktatúrával, de Mohamed herceg ha így folytatja, még a korábbi uralkodóknál is jobban belophatja magát az USA és szövetségeseinek szívébe.

Obamával már háromszor találkozott, utoljára éppen a napokban Rijádban, és az elnök eddig csupa szépet mondott róla:

Mohamed herceg nagyon tájékozott és okos, korához képest kifejezetten bölcs,

nyilatkozta egy évvel ezelőtt. A róla kialakult pozitív képet erősíti Lindsay Graham, amerikai republikánus szenátor véleménye is, akit egy márciusi összejövetelen nyűgözött le: "Látja, hogy lassan elapadnak a bevételi forrásaik, de ahelyett, hogy pánikolna, a stratégiai lehetőségeket nézi. Úgy gondolja, eljött az ideje a változásnak. Többet akar juttatni a társadalom nagyjának, és kevesebbet az elitnek, az uralkodóház tagjait pedig szerinte a privilégiumaik helyett inkább a kötelezettségeiknek kellene megkülönböztetniük a többségtől," mondta. Az USA lelkesedésében azért a puszta szimpátián túl az is szerepet játszhat, hogy ha sikerülne gatyába rázni és tudásigényesebb iparágakra átállítani az olajba ragadt szaúdi gazdaságot, az a herceg által nagyra tartott amerikai cégeknek sem lenne rossz piac. 

A billió dolláros terv

És a fiatal hercegnek már jelenlegi pozíciójából is sok lehetősége van az ország új irányba terelésére. Erről szóló ambiciózus elképzeléseivel már most sok ellenséget szerzett magának a szaúdi konzervatívok között:

A herceg “ A Szaúdi királyság víziója” címet viselő nagyszabású akciótervét április 25-én mutatják be, állítólag ebben van a tuti recept a teljes társadalom és gazdaság modernizálására. Egy-két dolgot azért már előzetesen is lehetett tudni róla: egyrészt azt, hogy 2018-ig tőzsdére viszik, és ott eladják a Saudi Aramco - a világ legnagyobb olajvállalata - 5 százalék alatti részét, másrészt létre kívánják hozni a történelem leghatalmasabb pénzügyi alapját 2 billió dollárból.

2 billió dollár - átszámítva 550 000 000 000 000 forint - felfoghatatlanul sok pénz,

az Apple-t, a Google-t, a Microsoftot és a Berkshire Hathawayt. Az alap kifejezetten nem olajalapú eszközökbe fektetne, és segítségével az ország egysíkú gazdasága két évtizeden belül új vágányra kerülhetne a herceg reményei szerint.

Még mindig sokan lelkesednek az olajért

A befektetési alappal önmagában még nem húzná ki a gyufát sok szaúdinál, de Mohamednek vannak olyan intézkedései is, amelyek sokaknak az elevenébe vágnak. Visszafogta például az energia, víz- és élelmiszerárak masszív állami támogatását, amellyel az uralkodóház évtizedeken keresztül lekenyerezte a lakosságot. Ezen kívül tervezi különféle illetékek és áfa bevezetését is a cukros üdítőkre és a luxusjavakra. Általános jövedelemadót továbbra sem akarnak az országban, inkább a gazdagokat jobban sújtó fogyasztási adókban gondolkodnak, de a számítások szerint már ezekből is évi 100 milliárd dollár folyna be a költségvetésbe.

A fiatalok közül sokaknak szimpatikusak ezek az intézkedések, de nyilván nem marad el a társadalom egy részének markáns ellenállása sem. A szaúdi Twittert, ami jobb híján a társadalmi párbeszéd egyik színterévé vált az utóbbi években, ellepték a kritikus megnyilvánulások. Sokan az ezer százalékkal megemelkedett vízszámlákra panaszkodnak, másoknak az ország jövőjének zálogaként elkönyvelt Aramco olajvállalat egy részének eladása nem tetszik. "46 éve könyörgünk az uralkodóknak valami alternatíváért az olaj helyett, de semmi nem történt", mondta a Bloombergnek egy helyi gazdasági elemző. "Miért akarnánk pont most kockáztatni fő jövedelmi forrásunkat? A befektetőktől jövő hitelt egész életünkben nyögni fogjuk."

Az olajról való leszakadás nem mindenki szerint az egyetlen értelmes kiút, nem sokkal ezelőttig még azok a hangok voltak többségben a szaúdi irányítás körül, akik a mostani olajármizériát kihasználva a világ legnagyobb olajspekulációját tervezték végrehajtani. Ez valahogy úgy nézne ki, hogy semmiképp nem csökkentik a kitermelést az alacsonyabb kereslet ellenére, még akkor sem, ha ez pár évig pénzügyi nehézségeket okoz. Egyébként a spekulációtól némileg függetlenül a kitermelés most sem csökken, ennek szövevényes geopolitikai okairól egy másik cikkünkben írtunk részletesebben.

A nagy olajspekulációs elmélet szerint a teljes olajjövedelmet a termelés fenntartásával lehet maximalizálni, mert csak így nem veszít piacot az ország. Ezzel párhuzamosan arra játszanának, hogy az alacsony olajár minimálisra csökkenti az iparág nyereségességét, így a kevésbé tőkeerős versenytársak kivéreznek, és leállítják a kitermelés folytatásához szükséges befektetéseket - ekkor jönne el a szaúdiak számára a kánaán. Valószínűleg e terv pártolói sem zárták a szívükbe a reformherceget, aki szerintük kockázatos vizekre viszi az országot ahelyett, hogy a jól bevált, totális állami ellenőrzés alatt tartott olajiparra támaszkodna.

Nők nélkül nem megy

Mohamed herceg azzal is tisztában van, hogy nincs esély a versenyképesség javítására, ha a nők elnyomásán és a saríá iszlám jogrenden alapuló társadalmi berendezkedésen nem lazítanak. Ezt azonban nem lehet ész nélkül meglépni Szaúd-Arábiában, a herceg nemrég azt mondta egy amerikai katonai vezetőnek, hogy a megfelelő alkalomra vár, amikor kisebb politikai kockázattal konfrontálódhat a konzervatívokkal az ügyben.

Ha Mohamed próféta idejében a nőknek szabad volt tevegelni, talán hagynunk kéne, hogy a tevék modern változatát is használhassák,

mondta arra utalva, hogy az olajmonarchiában a nők még mindig nem szerezhetnek jogosítványt.

A nők jogainak kiterjesztése nagyon fontos lenne társadalmi és gazdasági okokból egyaránt, mivel

A befektetők és üzletemberek a mai körülmények között még ezerszer inkább választják Dubaj Rijád helyett, amelynek egyik oka éppen ez. Ennek ellenére nem véletlen, hogy csak taktikusan lehet változtatni a nők helyzetén, ez ugyanis biztosan meggyengíti a király család és a vahhabbita szélsőségesek közti, két generációval ezelőtt köttetett törékeny alkut.

Sikerülhet Apple-t csinálni Szaúd-Arábiából?

Hiába az eltökéltség és a nyugati szimpátia Mohamed herceg irányába, úgy tűnik, nagyon nehéz dolga lesz Szaúd-Arábia megreformálásával. A jószándékúnak látszó, újító elképzelések önmagukban is ellenállást váltanak ki a társadalom jelentős részéből, és akkor az uralkodóházon belüli hatalmi viszályokról még nem is beszéltünk, ráadásnak pedig ott van a még mindig le nem zárult, befelé is népszerűtlen jemeni háború, amiért a buzgó herceg személyesen felelőssé tehető.

Ő azért bizakodó, legutóbbi interjújában azt állította, Szaúd-Arábiának összességében sokkal több a lehetősége, mint a problémája, és tényleg elhiszi, hogy úgy ki tudja húzni országát a csávából, ahogy azt Steve Jobs tette az Apple-lel:

Gyerekkoromban két lehetséges utat láttam magam előtt: vagy idomulok a fennálló rendszerhez, vagy megteremtem a sajátomat.

Az első verzióban is lehettem volna sikeres alkalmazottként, de én úgy láttam,

sok közös vonás van bennem Mark Zuckerberggel, Bill Gates-szel vagy Steve Jobsszal, így inkább a másik irányba léptem. Vajon mit hozhatok létre, ha az ő módszereikkel dolgozom?