Ingyen nem kell, félmilliárdért igen

• Magyarországon is létezik az elég komoly, de alulkezelt, főleg iskolai probléma: a megfélemlítés (angolul: bullying).
• A döntéshozók úgy viselkednek, mintha nem igazán lennének képben az egésszel.
• A legutóbbi két programnál elég súlyos ellentmondások kerültek elő.
• Leginkább talán az, hogy amíg egy kész országos stratégiát ingyen sem akartak megfontolni, addig egy sokkal kisebb, pár hónapos, néhány intézményt bevonó óvodai programra hirtelen félmilliárd uniós forintot költöttünk el kiemelt projektként.
• Miközben az ovis program egyik szakmai vezetője szerint is bőven elég lenne 100 millió forint egy, az ország összes iskolájára kiterjedő, fenntartható programra.  
• A projekt lezárult, nem tudni, mire ment az ovis projekt pénzének jó része, az ezt intéző Türr István Képző és Kutató Intézet nem is hajlandó elárulni .

Senki nem szereti, ha kipécézik, és mindenki elkezdi azzal szívatni, hogy nem elég drága a cipője, túl alacsony, vörös a haja, nem hallgat valami giccses tinibandát, vagy épp elválnak a szülei. 

A komoly szekálások, kiközösítések vagy akár rablások és más „hülyéskedések” viszont  elég súlyos fiatalkori problémának számítanak a fejlett világban és nálunk is.  A Légy jó mindhalálig a földhözragadtabb mai olvasóban hamar azt a benyomást kelti, hogy az agyongyötört szentnek beállított Nyilas Misi manapság a közoktatásban eltöltött tetszőleges perce után rohanhatna ki az orgonabokrok mellé zokogni.  

Pedig a köztudatban még mindig élő felfogással ellentétben nem attól lesz valaki rendes ember vagy talpraesett, ha gyerekkorában rendszeresen gonoszkodtak vele az erősebbek. Ez nem az iskolai élet mindennapi része, sőt, mások mellett épp az iskola feladata is, hogy komoly testi és lelki sérülésektől mentesen biztosítsa az oktatást mindenkinek. 

Ha megnézzük, hogy az állam hogyan járt el a két legutóbbi, megfélemlítés elleni programunknál, akkor pláne úgy tűnhet, hogy több dolog sincs rendben a területen.

Nem volt rá pénz, és nem is múlik el magától

Tucatnyi kisebb próbálkozás volt „konfliktuscsökkentő” és hasonló programokra, az iskolai megfélemlítés ellen, ám eddig érdemben nem sikerült egységes programot kitalálni. Még az erre használt szavak sincsenek letisztázva, az agressziótól a zaklatáson át a bántalmazást is használják a megfélemlítésre. Szóval nem vagyunk képben, miközben a probléma valós.

De hát ez már elmúlt, nem?

– kérdezte a meglepett Hoffmann Rózsa, amikor az oktatási ombudsman beszámolt a problémáról nem is olyan rég a parlamentben. Nos, ez nem így működik. Aáry-Tamás ombudsman szerint a nagy felháborodást kiváltó esetek, a kaposvári osztálytársgyilkosság, a Práter utcai késelés, a mobillal felvett tanárverések után hiába hoztak lépéseket, a Btk.-szigorítás, a tankötelezettségi életkor leszállítása csak álmegoldások, szakmai megfontolások nélkül.

Gyakorlatias megoldást akart például a Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány, amikor 2013-tól a BRFK Bűnmegelőzési Osztályával és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanáccsal közösen megpróbált kialakítani egy egységes, óvodai, iskolai és azon túli programot. Összegyűjtötték a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokat, majd azokra építve pedagógusok, állami bűnmegelőzési és gyerekvédelmi szakember segítségével igyekeztek a magyar helyzetre szabni, képzéseket tartottak iskoláknak és óvodáknak, elindult a többiskolás pilot projekt, szóval nagyobb volumenű megvalósítható stratégiát alkottak. Mindehhez 3,5 millió forint támogatást kaptak a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól, itt átnézhető maga a program.

2015-re le is zárult a pilot, elkezdődhetett volna az országos bevezetés. Az összegyűlt tudást és a megfélemlítés elleni programot hivatalosan felajánlották az Emberi Erőforrások Minisztériumának, majd külön megkeresték Czunyiné Bertalan Judit, illetve Rétvári Bence államtitkárokat, majd Áder János köztársasági elnököt, végül még a Miniszterelnökségről Lázár Jánost is, hogy vegyék át ingyen a szakanyagokat és a módszertanokat. De vagy teljes érdektelenség fogadta őket, vagy forráshiányra hivatkozva zárkózott el az állam a bevezetéstől és a program folytatásától.  

Félmilliárd simán van rá

Ehhez képest különösen erős, hogy egy hasonlónak kinéző, csak sokkal kisebb, ovisoknak szóló, megfélemlítés elleni program 452 millió uniós forintot kapott 2015-ben, még az EU-s pénzosztás legeslegutolsó körében. Egészen pontosan a TÁMOP kiemelt projektje lett „Kora-gyermekkori program a megfélemlítés megelőzésére” néven.

A NyugiOvi programot az állami Türr István Képző és Kutató Intézet (TKKI) dolgozta ki, és egy mindössze 15 ovira kiterjedő, pár hónapos pilot projekt ment le ennyi pénzért. Az ovikba bevitték Szepit, a megfélemlítés elleni űrlény plüssfigurát, és az ovisok példákon keresztül tanulhatták meg, hogy ne gonoszkodjanak egymással. Emellett képzéseket és külföldi utat adtak a programban részt vevő óvó nénik némelyikének, anti-bullying nappal és egyebekkel.

Százmillióból sokkal több kijöhetett volna

A programban elsőként leginkább az ára furcsa, hiszen a NyugiOvi egyik szakmai vezetője nem sokkal korábban még azt nyilatkozta, hogy

pilot évvel, teszteléssel, felmérésekkel és kontrolliskolákkal. Ehhez képest a 452 millió forint 15 ovira és négy hónapra mindenképp túlzottnak tűnik. Annál is inkább, hiszen az óvodai megelőzésnek még olcsóbbnak is kellene lennie, hiszen ott még nem jön be az internethasználat és az azzal kapcsolatos gondok.

Az sem kifejezetten érthető, hogy a TKKI az elérhető közbeszerzések alapján a pályázati pénzt feldarabolta 25 milliónál pont kisebb szeletekre, és ezekre meghívásos közbeszerzéseket írt ki.

Például bár a probléma fontos, nem biztos, hogy az erre rendelkezésre álló pénzből a program „dokumentációs videóira” kellene költeni 23 millió forintot. Vagy hogy szükséges újbóli felmérni az elérhető jó gyakorlatokat 17 millióért. Vagy ezredszerre is tanulmányozni a bántalmazás fogalmát.

De mondjuk 23,5 millióért rendezvényszervező céget igénybe venni is fura egy ilyen kis programnál. Sajnos csak nagyjából 180 millió forintnyi közbeszerzés elérhető a Közbeszerzési Értesítőben, ezért megkértük a Türr István Képző és Kutató Intézetet is, hogy árulják el, mire ment a 450 millió forint. Ők erre két hétig tartó érdeklődésünk után annyit voltak hajlandók válaszolni, hogy 

a közbeszerzési eljárások keretébe foglalt feladatokon túl számos egyéb vállalt és teljesített tevékenység, illetve eszköz beszerzése tette teljessé és sikeresebbé a programot.

Igaz, összeg nélkül átküldték azokat a közbeszerzéseket is, amik egyébként is megtalálhatók voltak a Közbeszerzési Értesítőben. Megkérdeztük továbbá, hogy mikor kezdtek el gondolkozni a projekten, vagy hogy milyen célkitűzések voltak a NyugOvi program elején, és ezekből mik teljesültek, vagy egyáltalán milyen fenntartható eredmények születtek az egész programból. De ezek közül egy szót se akartak egyikre se válaszolni. 

Félreértés ne essék, mindezekkel együtt könnyen lehet, hogy a programnak volt célja és értelme az érintett 15 oviban, csak nem merik részletesen bevallani. Az is lehet, hogy az ovisok sokszorosan problémásabbak, mint az iskolások, ezért kell rájuk ennyit költeni. De az valószínű, hogy a hatékonysággal és fenntarthatósággal valami komolyan elcsúszhatott, ha ingyen sem kell a hasonló tudás, aztán félmilliárdból sokkal kevesebb mégis kell. Úgy, hogy 100 millióból már bevallottan működhetne egy országos megoldási stratégia.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)