Nem a drog motiválja a NAV-os kutyákat

"Nagyon apportos" - mondta viccesen az egyik profi NAV-os szolgálati kutyavezető egy nőnek, miután a nő kutyáját – amit a nő azért hozott ki a NAV kutyaversenyére, hogy egy profi ebbel fotózhassa le – nem igazán hatotta meg az irányába elhajított labda.

Ha ekkor még nem tudtam volna, hogy az adóhatóság versenyén a kutyatulajdonosok dilije egyesül majd az államigazgatás drog-, csempészcigi-, és bűnözőkeresésre szakosodott hidegvérű rendszeretetével, akkor a következő pár percben már biztos leesett volna az elkapott beszélgetésfoszlányokból. Olyanokból például, mint amikor az egyik kutyával kapcsolatban elhangzott, hogy

neki is van Facebook-oldala, 

vagy amikor az egyik versenyző kutya értékelésekor kiderült, hogy a drogkereső mutatvány

Kutyából nem lesz szalonna

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Bevetési Igazgatósága idén először rendezte meg  az adóhatóság testületi kereső- és járőrkutyáinak versenyét, amire az ország szinte minden részéből neveztek szolgálati kutyákat. A programban volt engedelmes munka, terep- és csomagkutatás, bűnözőelkapás és razzia is (NAV-os nyelven helyiség- és gépjárműkutatás). Én a csomagkutatós és a bűnözős számokat tekintettem meg a Pénzügyőr S.E. kőbányai sportpályáján.

A számokat a kutyák és a kutyavezetőik együtt csinálták végig, a végén pedig pontot kaptak a versenyszámokra, az alapján, hogy mennyire pontosan, fegyelmezetten, és gyorsan hajtották végre a feladatokat. A háromnapos verseny végén még győztest is hirdetnek, de az egyik NAV-os azt mesélte nekem, hogy valójában itt nincs szó nagy vetélkedésről, inkább csak a kutyás közösség összetartásáról szól az esemény.

Valószínűleg a kutyák sem vélték ezt másképp, de őket inkább a feladatok precíz végrehajtása érdekelte, legalábbis az első versenyszám, a kábítószer- és cigarettakeresés kicsit olyannak hatott, mint amikor a gyerekeket karácsonykor végre az ajándékokhoz engedik.

A mi munkánk egy nagy játék 

- magyarázta nekem az egyik kutyavezető, akivel szóba elegyedtem. "Na, helyben vagyunk" - gondoltam, mert eszembe jutott a saját kutyakiképző múltam, ami nagyjából akkor érte el a tetőpontját, amikor alkalmi hobbi-kutyasétáltatóként megtanítottam a kölcsönkutyát arra, hogy kutyasapkában rohangáljon a lakásban.

Say no to drugs

Ennél persze sokkal komolyabb játékról van szó az adóhatóság alkalmazásában álló kutyák esetében. Ahogy azt az egyik kutyavezetőtől megtudtam,

tévhit, hogy a kutyák kábítószert fogyasztanak.

A kiképzés során az adott anyag mellé kell helyezni a labdát, hogy a kutya agyában az adott szag a játékkal kötődjön össze. A kutya ezért meg akarja találni a kábítószert, vagy a cigarettát, mert tudja, hogy siker esetén labdázás lesz a dologból. Sőt a kutyavezető szerint a kutyát a levadászás-leölés-elcipelés evolúciós szempontból még labdázásnál is magasabb szinten álló ősi ösztöne hajtja a leginkább.

Mindezt a gyakorlatban is láthattam az első versenyszám során: a focipálya szélére sorokban voltak kipakolva a poggyászok, amik közül a kutyáknak ki kellett szagolnia a gyanúsat. A kutyavezető elmondása alapján ilyenkor a kutyák ilyenkor két módon jelzik, ha szagot fognak: kutyakeresős szlengben passzív jelzésnek számít, ha megállnak, és aktívnak, ha rákapnak egy poggyászra. Az azonban már a kutyavezető felelőssége, hogy a kutya végül ne érhessen hozzá a cigarettához, vagy a droghoz. A versenyszám alatt hangosbeszélőből folyamatosan olvasták fel az eredményeket, ilyesmiket például, hogy "Kovács Zoltán, 27 pont".

Az is kiderült, hogy nagyon sokat kell gyakorolni, hogy a keresés flottul menjen: egy 8 órás műszakból előírás alapján legalább kettőt, egy 12 órásból pedig négyet kell gyakorlással tölteni az előírások szerint. Ezen kívül pedig annyit dolgoznak a kutyákkal, amennyit tudnak: egy reptéren dolgozó kutyavezető azt mondta, általában 20 perc munka mellé 40 perc pihenés jár a kutyájának, mert 20 perc alatt pont annyira elfárad a szaglása, hogy pihennie kell.

Akkor most tényleg van a kutyás NAV-osoknál drog? - merül fel az emberben a kérdés még akkor is, ha kilencéves korában látott egy filmet, amiben egy kamaszlány hányt a drogtól, és azóta nemhogy drogozni, de még a drogra gondolni se mer igazán. A válasz, igen: drog nélkül aligha lehetne a kutyák keresőreflexeit fejleszteni, ezért a NAV-os drogkereső kutyák gazdáinál legálisan lehet gyakorlódrog, és ott gyakorolnak az állatokkal, ahol akarnak.

Nem minden NAV-os van ugyanakkor rászorulva az állami drogellátmányra. Minden kutyának van ugyanis egy-egy szakterülete, és vannak olyan kutyák amiket csak csempészcigi felderítésére használnak. És olyanok is, akik inkább kábítószerben erősek. A keresőkutyák aduászai pedig a duál képzettségűek, amik egyaránt bevethetőek drog és cigi esetén is. A kutyákat 14 hét alatt képzik ki: többnyire a vadászkutyákból kerülnek ki az igazán jó keresőebek, de a kutyavezetők szerint bármilyen fajtából lehet jó kereső.

Azon kívül viszont, hogy a kutyák tökélyre fejlesztett keresőreflexekkel vannak ellátva, szolgálaton kívül teljesen átlagos életet élnek: az egyik kutyavezető azt mesélte, hogy a kutyavezetőkkel szemben hivatalos elvárás, hogy kertes házban lakjanak, ahol a szolgálati kocsijuk és a kutya is elfér.

Vám, adó, dráma

Mielőtt viszont még túlságosan is elmerülhettem volna a keresőkutyák világában, a verseny szervezői felterelték a közönséget a lelátóra, mert következett a közelharcban bővelkedő bűnözős versenyszám. Itt a verseny egy kicsit színházi jelleget öltött:

Nem mész innen, te szemétláda?

- üvöltötte például az egyik, bűnözőt alakító NAV-os, amikor egy kisbuszban került szemtől szembe az egyik német juhásszal. "Jajj nekem" - ordította, majd a bűnözői jellegét adó ballonkabátjában a földre rogyott, miközben a kutya az egyik karjába harapott.

Ez a versenyszám úgy nézett ki, hogy a bűnöző egy kisbuszban ordibált, lövöldözött, majd két nyomozó ráküldte az ebet, ami hatástalanította, ezt követően pedig bilincsben elvezették.

Várjál csak, most fogják megenni az embert!

- mondta valaki a közönségből, és amikor már nem lehetett hova fokozni a feszültséget, következett az utolsó feladat, ahol az immár ballonkabát nélkül nyomuló, bottal felfegyverzett bűnöző és a kutya szemtől szembe szaladt egymással.

Itt már teljes párbeszédek hangzottak el, például ilyenek:

Nyomozók: Álljon meg, Nemzeti Adó- és Vámhivatal!

Bűnöző: Teeeeeöööööööö! Eöööööö!

Nyomozók: Álljon meg, ne mozogjon!

Kutya: Vúúúúúúúúúúúúúú!

Természetesen a NAV-osok nyertek, a közönség vastapssal üdvözölte a mutatványt, a zsűri pedig ismertette az értékelését, ami rendre építő jellegű volt. Inkább csak olyasmikbe kötöttek bele, hogy itt vagy ott megtorpant a kutya, vagy hogy valakinek a reakciója nem volt elég gyors.

Az értékelés után mindenki megbeszélte a látottakat, majd pedig a közönség, a NAV-osok, és a kutyák is mentek a dolgukra. Én pedig hobbi-kutyakiképzőként mélyen magamba néztem, és elismertem, hogy mennyire hosszú út áll még előttem.