Aliz
6 °C
14 °C

Mindenki idegesíti a gépet

03
2016.08.16. 09:59
Mit nekünk rodeó, ha van sokkal életközelibb sportjuk is a magyar cowboyoknak. Rég nem lóval szántunk vagy szállítjuk az állatokat, de az agráriumi dolgozókból ettől még nem kell kivesznie a versenyszellemnek.

Már vagy egy mérföldnyire a várostól lehetett látni az apró házak közül felcsapó sűrű, fekete füstöt. Indiánok? Vagy Kegyetlen Lewis bandája jött át megint beszedni a sarcot? Mindegy, nem az én ügyem.  Óvatosan baktattam mégis arrafelé, miközben legszívesebben lazábbra engedtem volna a ponchómat és arcomba húztam volna a kalapomat.

A korábban zöldellő, apró lankákkal szegélyezett vidék a település szélén már kietlenebb, homokos úttá változott, mogorva, száraz ördögszekereket fújt át rajta a szél. Régi érmét pörgettem erőltetett nyugalommal az ujjaim közt, és kezdtem bánni, hogy pisztoly nélkül érkeztem.

A csetepaté hangja erősödött, és ha lett volna sarkantyúm, nem hallottam volna a csengését. Közben eldobtam a cigarettát, a másik irányba pedig hegyeset köptem, az égő olaj bűze és a kavargó por elegye elviselhetetlenül marta már az ember torkát. Egy csapat koszos gyerek szaladt felém. „Hé kölyök, szeretnél keresni egy dollárt?” – szóltam volna oda az egyiknek, de rájöttem, hogy biztos rögtön arra kérnének, hogy legyek az új seriffhelyettes Tégláson vagy Hosszúpályiban. De hiába is tették volna, most nem arra szólt a megbízatásom, hogy igazságot osszak. Én a böszörményi 

traktorhúzó Európa-kupát
 

jöttem megnézni.

Magyarországon nem nagyon tudta még kinőni magát az igazi redneck szórakoztatóipar. Egy magyar cowboy nem is tudna kétségbeesni, hogy hétvégén rodeóra menjen, pankrációra vagy monster truck show-ra, mert nálunk még eléggé gyerekcipőben járnak ezek a programok. A versenyzőbb típusú hazai mezőgazdasági dolgozóknak is akad viszont egy rég bejáratott, profi rendezvény: ez a 2003 óta futó traktorhúzó verseny Hajdúböszörményben. 

A böszörményi cowboyokhoz már csak azért is érdemes ellátogatni, mert baromi jó tájszólás van arrafelé, olyan, az életet frappánsan leíró kifejezésekkel tarkítva, mint például a „há, de nem? há de de”. 

Hajdúböszörmény, 2011, csemegekukorica betakarítás, Formula-GP Kft.

Mi más lehetne manapság az alföldi cowboy paripája, mint a traktor? Ennek megfelelően az iparági érintettek jelentős részét megmagyarázhatatlanul szentimentális viszony is fűzte a vasakhoz, az eseményen sokan meg akartak simogatni, szeretgetni egy-egy szebb traktort. A szemérmesebbek csak rájuk mosolyogtak, vagy fotózkodtak egy-egy nagyobb géppel. De ha bárhol kinyitottak egy traktormotort, ott borítékolhatóan egy pillanat alatt izgatott, lebarnult férfiak hada tolongta körül a csodát. 

Nagyon hangos, elég büdös, közepesen izgalmas

Maga a verseny abból áll, hogy nevetségesen nagy motorokat raknak traktorokra, gyakran többet is, aztán ezek az erőgépek megpróbálnak elhúzni soktonnányi súlyt. A pálya sáros és egyenes, aki el tudja húzni az alapsúlyt száz méterre, az mehet a döntőbe. Sajnos a döntőre csak két életképes traktor maradt, a többi elfüstölt vasárnap az előfutamok során, vagy eleve nem volt elég erős.  

De nem is ez volt a rendezvény lényege, hanem inkább a zaj és a füst. Ezek a 2000-2500 lőerős traktorok olyan zajjal pörögnek fel, hogy a fesztivál végében is remegtek az ember belei, egy mellettem álló kisfiúnak egy elnyújtottabb indulás lerázta a napszemüveget fejéről, Richter-skála szerinti 8-as földrengést jeleztek a lerakott sörök, és a rutinos, eleve füldugóval érkező szakértőkön kívül a többiek – gondolom – még napokig csak kiabálni tudtak egymással.

Másrészt iszonyú sűrű fekete füsttel mentek ezek a gépek, amit rendre egy kisebb gyárkéménnyi kipufogó lökött vastagon tíz méter magasba. A közönség legnagyobb örömére: azután volt a legnagyobb hurrázás, ha alkalomadtán egy fél lelátót teljesen beborított a füst és az égett gázolaj szaga.  Külön bónusz volt, ha néha kicsit lángot vetett valamelyik traktor. Az egyik holland vagy dán csapat a klasszikus „the smell of diesel makes me horny” (a gázolaj szagától kanos leszek) jelmondattal nyomult, annyit legalább biztosan megtanulhattam, hogy ez rám a legkevésbé sem igaz. 

A futamok közben a főlelátó mellől egy sámánszerű cowboy porondmester hergelte a tömeget. Itt nem hatalmas „jíííhááá”-kra vagy mariachi trombitálásra kell gondolni, hanem követlenül drukkolt a versenyzőknek, akik majdnem mind az ismerősei voltak. Meg is tudhattuk például Szabó Zoliról, hogy görcsöl a gyerek, az egész gyerek egy nagy görcs, de ez csak arra vonatkozott, hogy Zoli izgult nagyon.  A nagy izgalom után az apja majd biztos befizeti egy wellnesshétvégére" – hangzott el még a biztatás a hangulatfelelőstől. „Ami gondolom, a kukoricaföldön lesz” – folytatta hamar, gyanús, hogy épp egy felhúzott apai szemöldök láttán. 

És hogy Zolinak az élete a traktorhúzás, ha kell, a fogával is elhúzná a célig az egészet a helyi mezőgazdasági szakközép tanulója. Gyönyörűt is húzott Zoltán az amatőr kategóriában, már amíg bírta „Mint a Villám” nevű gépe.  

A tinédzser cowboyok egyébként gyakran felvették a kis barátnőiket is a traktorukra méltóságteljesen parádézni, de ez teljesen magától értődőnek hatott, Lancelot lovag se szállíthatta volna haza illőbben Guinevere királynét az aktuális hőstett után.   

Még a porondmester direkt marketingje is elment, bár kicsit sokszor tudhattuk meg, hogy „Újhelyi Pista közben a sportcsarnokban árul Lada Nivát”, vagy hogy Petikém/Gabikám, most már aztán legyél te is agrárgazdasági kamaratag!Jól kibasznál vele – hangzott el az első ilyennél mögülem a kritika. Aztán fizethetné a tagdíjat a semmiért – szólt tovább az őszinte reakció egy ezek szerint szkeptikusabb helyi szereplőtől. 

A nagy melegben elég kevés árnyék volt, izzadtak is a nézők rendesen, különösen a talpig overallba bújt versenyzőknek lehetett kemény órákat kihúzni így. Meg is kérdeztem az egyiküket, hogy ha netán befinganak egy ilyen versenyruhába, akkor az csak akkor jön-e ki, amikor leveszik. Nagyjából azt mondta, hogy a végére bőven beizzadnak annyira, hogy ezt már lehetetlen legyen külön mérni. 

Buli az élet

Alapjáraton viszont a traktorzúgás és a penetráns gázolajszag közepette is megmaradt a rendezvény társasági eseménynek. Rég nem látott ismerősök koccintottak kurjongatva és simogatták egymás sörhasát, gyerekek szaladgáltak önfeledten a pedálos traktoroktól a megvehető játéktraktorok vagy a traktoros pólók felé, és sok fiatal úgy kiöltözött, mintha esküvőről esett volna be miniszoknyában kacsázni a porba. Vagy épp ingben és elegánsabb cipőben szemlélni a napon egy-egy bőgő-füstölgő traktort.  

De voltak olyan csoportok, akik gyakorlatilag baseballmeccsen érezték magukat, 10-15-en leültek a lelátó egyik megfelelő részére pár hűtőládával, és maximum pisilő vagy ételszerző missziókra küldtek csak ki néha egyes családtagokat.  Jó tudni azt is, hogy nyugati társaikkal ellentétben a keleti cowboyok nem fogukkal tépik ki a whiskysüveg dugóját, hogy aztán körbeadják, hanem dobozost sört isznak és pálinkát. Esetleg tequilát, de az sportszerűtlenül olcsó volt a többihez képest.

A traktorrodeón emellett egyáltalán nem country szólt, a mi countrynk a coronita veretős volt végig. Sőt, még még cowboykalap se volt a többségen, erős konkurencia volt ugyanis a régebb óta elérhető baseballsapka és a szalmakalap is. Sportmezeknél viszont a Serie A tarolt, az olasz bajnokság lehet a legnépszerűbb a traktorosoknál.  

A rendezvény egyébként nem olyan olcsó, 3200 volt a beugró egy napra, amivel persze mondjuk a Szigethez képest simán versenyképes. A szervezés miatt sem kell aggódni, látszott, hogy nem most csinálták először, egyáltalán nem volt szemetes, vagy mondjuk mindig lehetett találni normális vécét vagy sor nélküli sörárust, pedig 6-7 ezren biztosan ott voltak a kis mobilaréna környékén. A keleti cowboyfesztivál mégis inkább azoknak lehet jó, akik az átlagnál jobban kedvelik a lóerőket működés közben szemlélni, szagolni és hallgatni. Csak ők is vigyenek füldugót a családnak.   

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?