Elkutatták: új szó a lopásra

Ha egy közvélemény-kutató megmérné, mire asszociál a magyar lakosság a mutyi szóról, akkor valószínűleg elsöprő többségben lennének a látványos építőipari és ingatlanberuházások. Esetleg még felférnének az átlagember mentális mutyitérképére az utóbbi időben megszaporodott nagyszabású kommunikációs kampányok is, de szinte biztos, hogy az informatikai innováció laikusoknak nehezen érthető területét kevesek említenék.

A startupvilág és a technológiai innovációk támogatása olyasvalami, amitől semmiképpen sem kéne sajnálni a pénzt és az energiát, mivel ezek nélkül sehol nem leszünk versenyképességben, már középtávon sem. Pontosan ezért nagyon nem mindegy, kik, milyen keretből, milyen projektekre, mekkora összegeket kapnak, és hogyan sikerülnek a közpénzből támogatott fejlesztések.

A jelenlegi magyarországi teljesítmény alapján viszont bátran odatűzhetjük az informatikai ágazatot az uniós pénzek legkevésbé hatékony felhasználásában élen járó szektorok közé. Magyarországon a szektorban piaci alapon próbálkozók alapélménye, hogy egy masszív kör telepedett rá az uniós támogatások kisajtolására. A rendszer működését jól szemlélteti egy üzleti angyalként is tevékenykedő forrásunktól származó anekdota. Egy szakmai rendezvényen előadása után odalépett hozzá egy ismeretlen, és együttműködést ajánlott, de arra a kérdésre, pontosan miben utazik, milyen eredményei vannak, csak ennyi volt a válasz:

Az elmúlt években kétmilliárdot kutattunk el. 

És ez nemcsak azért baj, mert erkölcsileg kifogásolható elképesztő mennyiségű támogatást haveri alapon szétosztani, hanem azért is, mert ez lesz a legfájóbb epizódja annak a történetnek, amit majd az unokáinknak mesélhetünk Magyarország elhalasztott történelmi lehetőségéről a felzárkózásra.

Ömlik a közpénz innovációra

Augusztus végén a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) 68 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást osztott ki 247 cég között, amelyek a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által kiírt pályázaton indultak. A nagyvonalú keretösszeg a GINOP (Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program) néven futó uniós alapból származik, és csak töredéke annak, amit 2015–16 során vállalati kutatás-fejlesztésre és innovációra a rendelkezésre áll, vagyis ez a terület a különösen bőséges húsosfazekak közé tartozik.

A szóban forgó 68 milliárdos pályázatra nagyjából ötszörös volt a túljelentkezés, arról tehát semmiképp sincs szó, hogy nem volt miből válogatni a bírálóknak. Hivatalosan a szűrési folyamat is rendkívül komoly és szakmai, első körben a pályázatokról anonim szakmai értékelések készülnek, amelyek alapján egy szakmai értékelőtestület panelenként megvitatja őket, majd döntenek a támogatásukról.

A támogatott projektek kiválasztásánál az NKFIH tájékoztatása szerint az is szempont, hogy egy-egy ember vagy kör ugyanabban a körben ne kaphasson több különböző projektjére pénzt, legalábbis Pálinkás József a 68 milliárdos kör kiosztásának apropóján rendezett háttérbeszélgetésen kifejtette: nem jutnak át a szűrőn az innovációs blablák, a túlárazások, és neki

nem meggyőzőek az olyan pályázók sem, akik sok projektben benne vannak. 

A nyertes cégek és projektek listája elérhető a hivatal honlapján, de egy trükk azért van benne: bár a cégek többsége másik céggel vagy cégekkel együtt pályázott (így lehet a legnagyobb támogatási összeget lehívni), a táblázatban csak a konzorciumvezető látszik. A partnerek listája nem érhető el, és ezt az NGM többszöri kérésünkre sem volt hajlandó odaadni nekünk.

Ez az információ azért nem mellékes, mert pályázatírásban utazó forrásaink szerint gyakori trükk, hogy egy cég vagy érdekcsoport úgy teszi rá a kezét egy körön belül több forrásra, hogy csak konzorciumi partnerként szerepel más cégek nevével fémjelzett projekteknél.

Ehhez a cikkhez tehát csak a nyertes konzorciumvezető cégeket, ezeken belül is főleg az IKT-projekttel (információs és kommunikációs technológiák) pályázókat vizsgáltuk, de még ebben a szűkebb merítésben is találtunk arra utaló jeleket, hogy a Pálinkás által hangoztatott alapelvek – ne nyerjenek ugyanazok az emberek sok projekttel – sérültek a kiválasztáskor, ráadásul Orbán Viktor egyik közeli ismerőse, Garancsi István és érdekköre feltűnően jól szerepelt a pályázaton. 

Utóbbiakra rá is kérdeztünk az NKFIH-nál, válaszukban közölték, hogy a hivatal elnöke csak arra utalt, hogy „a projektjavaslatok K+F+I újdonságtartalmát tekintve ritkán fordul elő, hogy ugyanaz a vállalkozás ugyanazon felhívásra több értékes projektet is ki tud dolgozni”.

Fuvarozástól egy lépésben az IT-bizniszig

Ha szigorúan vesszük az infokommunikációs technológiák kategóriát, akkor ilyen célokra a teljes keretből közel három tucat projektre mintegy 8 milliárd forintot osztottak ki. Ezen a területen igen komoly az innovációs verseny, lévén az innovátoroknak tőkeerős nemzetközi cégeket és nagy múltú külföldi egyetemeket kell lenyomniuk, hogy valami újat (és főleg használhatót) dobjanak – a feladat nem lehetetlen, de azért elég ügyesnek kell lenni hozzá, hogy valaki lenyomja a Google-t, a Facebookot vagy mondjuk az MIT kutatólaborjait egy-egy piacképes IKT-fejlesztéssel.

Ezért aztán rögtön elsőre szembeötlő, hogy a két legnagyobb összeggel támogatott projektet

A GINOP-ból 921 millió forint jutott egy bizonyos Work-Metall Trans Kereskedelmi, Szállítási és Szolgáltató Kft.-nek a „Védett kulturális és természeti örökség távérzékelési technológiai kutatási centrumának létrehozására, új méréstechnikai módszerek és dokumentációs eljárások kidolgozására”. A kondorosi cég a cégadatok alapján jól működő fuvarozóvállalat, az azonban legalábbis érdekes, hogy rögtön egy közel egymilliárdos projekttel vágnak bele az IKT-bizniszbe, ami tevékenységi köreik alapján abszolút nem tűnik profilba vágónak.

A második legnagyobb összeget a tápiószentmiklósi KM-Trans Kft. nyerte, nekik 788 millió jutott „Ipari hatékonyságnövelés és vészhelyzetek előrejelzése többdimenziós szenzormátrix adatainak mesterséges intelligenciával támogatott big data elemzésével” című projektre. A fiatal és kicsi cég tevékenységi körei közt nagyon változatos dolgokat találni, de ezek nagy része kereskedelmi jellegű, az informatikai szektorhoz kapcsolódókat egy éven belül vette fel. Árbevétele csekélynek mondható, pláne az elnyert támogatáshoz képest, tavaly 8 millió forintról számoltak be – most ennek közel százszorosát kell majd okosan elkölteniük. 

Simlis ingatlanosból a modern orvoslás királya

De az infokommunikációs területről továbbevezve is találni különös nyerteseket. A Corex Projektfejlesztési Kft. nevű tanácsadócég például „Innovatív, beton alapanyagú úszómű létrehozásának kutatása és modul rendszerű felépítmény fejlesztésére” kapott 665 milliót. A Corex egyik vezetője Jaksa Gábor, aki korábban az állami közbeszerzéseken hasító MultiContact Consulting tanácsadó cégben is benne volt, a családja pedig már felkeltette az Átlátszó érdeklődését uniós támogatásokból kivitelezett fantomprojektekre.

A Miklós Parkolóház Kft. debreceni ingatlanfejlesztő pedig a lista szerint „Minimál invazív, lézeres tüdősebészeti és prosztatasebészeti műtéti technológiai eljárásokat” fejleszt, és ezekhez „klinikailag megalapozott protokollt” fog kidolgozni 612 millióból. A Miklós Parkolóház tulajdonosa egy másik cégen keresztül Balogh Róbert, aki régebben az azóta megszűnt Épszer Generál Rt. ügyvezetője volt. Az Épszer Generál a kétezres évek egyik debreceni korrupciós botrányának főszereplője volt Balogh vezetése alatt, az ügy miatt a város vagyonkezelőjének akkori igazgatója felfüggesztett börtönt is kapott, mert el nem végzett munkákért fizetett tízmilliós nagyságrendben az Épszer Rt.-nek

A nyertes projektlistát böngészve a példákat még hosszan lehetne sorolni, ahogyan azokat az elutasított pályázókat is, akik igazságtalannak érzik a döntést. Egy névtelenséget kérő forrásunk pályázatát például azzal az indokkal dobták vissza, hogy pályázata „nem innováció”, amiben csak az a furcsa, hogy ugyanazt az ötletet minősíttették a Szellemi Tulajdonok Nemzeti Hivatalával is, ami szerint viszont igen. Kis adalék, hogy az elutasítás után a cég képviselői kimentek a kockázati tőkében bővelkedő Szilícium-völgybe piaci alapon befektetőket keresni az itthon lepattintott ötletükhöz, és két hét múlva több mint egymillió dolláros befektetési ajánlattal tértek haza. 

Az itt felsorolt nyerteseknél rákérdeztünk, hogyan nyerhettek teljesen más tevékenységi kör ellenére, volt-e esetleg mögöttük egy hozzáértő konzorciális partner, vagy van-e tapasztalatuk, ami nem olvasható ki a céginformációs rendszerből. Cikkünk megjelenésééig csak a Work Metall Transtól kaptunk választ; azt írták, cégük stratégiája a több lábon állás, illetve

büszke arra, hogy ilyen lehetőséggel élhet, és a maga módján hozzájárulhat az innovációra egyre inkább építő magyar gazdaság teljesítményéhez.

Orbán barátja itt is tarol

A hazai viszonyok ismeretében még komolyabb aggodalomra adhat okot, ha azt látjuk, hogy a támogatások jókora szelete egy közismert oligarcha köreihez vándorol. A K+F+I pénzeknél csúnyán kilóg Garancsi István üzleti partnereinek lólába a nyertes projektlistából.

Hogy ezt kiszúrjuk, egy kicsit messzebbről kell indítani, és megnézni, milyen cégekbe invesztált a Garancsi tulajonában álló Garangold kockázati tőkealap. A Garangold a híres-hírhedt Jeremie-program utolsó körében (az első egyébként még a Gyurcsány-kormány alatt indult) jutott 4,28 milliárd forint uniós pénzhez, ami egyébként csak igen kis szelete a Jeremie teljes, 131 milliárdos keretének.

Az időközben kifutott program elméleti célja az innovatív, de tőkehiányos mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása volt tulajdonrészért cserébe befektetett pénzzel, de hatékonyságával kapcsolatban kormányzati szinten is erős kételyek merültek fel. Sokan úgy vélik, ekkora összeget még akkor sem lehetett volna ennyi idő alatt értelmesen elkölteni a magyar kisvállalkozások piacán, ha erre lett volna szándék,

Épp ezért állítólag a Jeremie-t váltó új tőkeprogramban már szigorúbb feltételrendszerre és piaci szereplők hangsúlyosabb bevonására lehet számítani.

A Garangold honlapján elérhető a cégek listája, amelyekben az alap fantáziát látott, és amelyek többségében van egy közös pont: majdnem mind Garancsi Istvánhoz közeli vagy a Fidesz környékéről ismert emberek érdekeltségébe tartoznak, és valami véletlen folytán ugyanezek cégek felbukkannak a 68 milliárdos GINOP-kör nyertesei között is.

Uniós pénzből nem kockázatos a haverokba fektetni

Garancsi tőkealapja összesen 14 cégbe szállt be, hogy mekkora összegekkel, azt kérdésünkre nem árulták el, de az NGM közérdekű adatigénylésre válaszul elküldte a pontos számokat. A befektetett összegeket – melyek 30 százaléka a minisztérium tájékoztatása szerint piaci forrás – az alábbi táblázat foglalja össze:

Cég neve	Ennyivel szállt be a Garangold (millió Ft)	GINOP-pályázaton is nyert?
AgroNode Kft.	130
Brands.hu Kft.	306,6
Cycleme Bérkerékpár Rendszerek Kft.	257
DataMagic Hungary Kft.	400	igen
Energo Group GmbH	338,4
Energy Hungary Energetikai Zrt.	255
MineData Műszaki és Kereskedelmi Kft.	130	igen
Pirocapital Kft.	685
Smart City Solutions Kft.	200
TrustAir Aviation Kft.	416,8
Tundralog technolgies Kft.	190	igen
Visual Europe Zrt.	711,7
Winery Datamanagement Kft.	190	igen
KGF Hungary Kft.	n.a.	igen

A cégek érdekessége, hogy rövid kutakodással szinte mindnél találtunk valamit, ami Garancsi István személyéhez vagy a NER-hez köti őket.

• A korábbi operatív programban is taroló KGF Hungary a Garancsi-féle építőipari cégből, a Market Zrt.-ből ismert Scheer Sándor rokonainak érdekkörébe tartozik.
• Az Energy Hungary egyik vezetője Komondi Zsolt, a Fellegi Tamás vezette NFM-ben volt Fellegi kabinetfőnöke.
• A Trust Air Kft. egyik tulajdonosa Kornis Gábor, aki a Carion Holding tulajdonosa is egyben. A Carion az a cég, amire sokak szerint egyenesen rászabták Rogán Antal nokos (aka lakáslottós) törvényét, és Matolcsy unokatestvérének Növekedési Hitelbankja is hitelezi őket.
• A Brands.hu egyik ügyvezetője az MTVA-s Vaszily Miklós, tulajdonosa egy másik cégen keresztül keresztül György Róbert, a Fidesz esztergomi elnöke.
• Az Agronode, a Winery Datamanagement, a Tundralog, a Minedata és a Smart City Solutions nevű nagyon fiatal cégek pedig egy eddig nem ismert, de Garancsi Istvánnal gyümölcsöző üzleti kapcsolatban lévő pályázatíró-üzletember, Walter János (és társa, Szabó Sándor) érdekkörébe tartoznak, a Smart City Solutionst már együtt is alapították Garancsival.
• A DataMagic tulajdonosa nem Walter, hanem kizárólag a Garangold, de a székhelye ugyanaz a székesfehérvári cím, mint a többi fenti cégé. A cégadatok szerint összesen hét vállalkozás működik itt egy kertes házban. 

Walter János egyben az IKT-s GINOP-pénzek nagy nyertese is, egy személyben cáfolva rá Pálinkás József állítására, miszerint a pénzosztásnál direkt odafigyeltek rá, hogy ne álljanak ugyanazok az emberek több projekt mögött.

Ezek lehetnek az ország legígéretesebb cégei

A 14 garangoldos cég közül ötöt a innovációs pályázat nyertesei közt is megtalálunk, a KGF Hungary mellett Walter János és Szabó Sándor majdnem minden fent megnevezett cége behúzott néhány százmilliót. Sőt, olyan cége is nyert, amibe a Garangold nem szállt be pénzzel. Ennek alapján úgy tűnik, a bírálók szerint ez lehet Magyarország leginnovatívabb vállalkozói köre. 

A Winery Datamanagement „Winery Datacollector rendszer kutatás-fejlesztésére” kapott 184 milliót, a Minedata „iConSec – intelligens építőipari azonosítási, vagyonbiztonsági és minőségbiztosítási technológia kutatás-fejlesztésére” nyert 252 milliót. A Tundralog „Hűtőházi logisztikai folyamatok szenzortechnológián alapuló minőségbiztosítását és integrált, azonos idejű folyamat monitoringját lehetővé tevő rendszer technológia kutatás-fejlesztésére” kapott 162 milliót, a Datamagic pedig 404 millió forinttal lett most gazdagabb, a pénz „Innovatív, szenzortechnológiára épülő sportszakmai rendszer kutatás-fejlesztésére” kell fordítaniuk.

Díjazták még a szintén Walter Jánoshoz köthető Pillar Mérnökiroda pályázatát is, a cég 219 milliót kapott „Automatizált csomagméret-detektáló rendszer mozgásban lévő, összetett formájú szállítmányok optikai és lézerszkennelés útján történő 3D méret detektálásának” kidolgozására, ami mondjuk még laikus szemmel is felveti azt a kérdést, hogy erre ugyan mi szükség van.

Szintén nyert – 333 millió forintot – az Opticon Kft., amely információink szerint egyes Walterékhez köthető vállalkozásokkal a múltban többször közösen indult pályázatokon, a Pillar honlapján pedig szerepel a cégek között, amelynek a mérnökiroda K+F tanácsadást nyújtott.

A most támogatott Walter-féle vállalkozások az őket tömörítő PI Holding honlapja szerint mind startupok, tevékenységük alapján többségük projektcég, vagyis kifejezetten a mostanihoz hasonló pályázatokból élnek, honlapjukon is ott díszeleg a Széchenyi 2020 logó. 

Az építőipar és a plakátozás már nem elég

Ha összeadjuk az összegeket, amelyeket Garancsihoz közel álló vállalkozások kaptak a Jeremie-ből és a GINOP-keretből, csinos kis összeg jön ki, pláne ha hozzávesszük, hogy Orbán barátja saját cégével is sikerrel indult az innovációs pályázaton.

A Garancsi által tavaly felvásárolt Esma nevű köztéri plakátos cég 244 millióhoz jutott hozzá „Intelligens reklámtáblák vezérlésére alkalmas rádiókommunikációs szenzorhálózat kutatás-fejlesztésére”, ami minden bizonnyal közérdek.

Garancsi egyébként a Simicska–Orbán-konfliktus után szállt be a plakátbizniszbe, vélhetően abban a reményben, hogy idővel betöltheti az ügyeletes plakátkirályi posztot, a kormány ugyanis már nem szívesen pénzeli a barátból ellenséggé vált Simicska Lajos cégeit ezen a piacon. És a legutóbbi hírek szerint be is jönnek a számításai. Az Esmát is beleszámolva

a Jeremie-ből és a GINOP-ból a rendelkezésre álló adatok alapján (úgy, hogy a konzorciális partnereket meg sem nézhettük). Ez aprópénznek tűnhet az oligarcha által az építőiparból felmarkolt összegekhez képest, viszont ha azt nézzük, az infokommunikációs szektorban mennyi mindent lehet kihozni ennyiből értelmesen elköltve, akkor nagyon sok. 

Persze nincs kizárva, hogy ezek a cégek a pénzből létrehoznak valami életképeset, de transzparencia és rendes utánkövetési rendszer híján jó eséllyel az sem fog soha kiderülni, ha nem. A legnagyobb veszélye az informatikai projekteknél annak van, hogy a végén a cégek leszállítanak valamit, de nem piacképes, vagy olyan képtelen összegekért hozzák össze, hogy a más szektorokban ügyeskedő Mr. Húsz Százalékok csak álmélkodva néznének rá. Az informatikai tárgyú közbeszerzéseknél elképesztően magas a korrupciós kockázat és a túlárazás mértéke több százszoros lehet a Korrupciókutató Központ adatai szerint.

Jellegükből adódóan ugyanez igaz lehet a közpénzzel támogatott innovációs projektekre is. Egy infrastrukturális beruházásnál mindenkinek egyértelmű, ha nem készül el, vagy háromszor annyiba kerül, mint kéne neki, a szellemi termékek előállítása nehezebben megfogható terület. Vagyis könnyű őket túlárazni, és az sem feltétlen tűnik fel a nyilvánosságnak, ha használhatatlan a végeredmény. Épp ezért több százmilliós tételek kiszórásánál még akkor is érdemes lenne gyanakodni, ha a pénzt nem teljesen más profilú cégek és oligarchák zsebéből előbújt vállalkozók kapják.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)