Ideje felkészülni rá, hogy sokkal drágább lesz az élete

Az emberek általában szeretik bebeszélni maguknak, hogy ők a történelem egy különleges időszakában élnek, amikor olyan (rossz) dolgok történnek, amik korábban még soha, és egyébként is, hát ilyen hülye világot nem látott még a világ! 

Na, hát az utóbbi négy évben ez bizonyos szempontból kivételesen tényleg igaz volt, és nem csak azért, mert Trump meg brexit meg Barcelona-PSG: 6-1, hanem mert nagyjából a második világháború óta most fordult elő először, hogy hosszabb ideig nem emelkedtek az árak.

Viszont ha már kezdett hozzászokni a jó világhoz, rossz hírünk van: ennek most vége,

Ez az arab olajsejkektől kezdve a brazíliai és thaiföldi időjáráson át a kivándorláson és Matolcsy Györgyön keresztül a Mercedes-gyárig nagyon sok mindennek köszönhető. Viszont hiába tűnik elsőre rettenetes dolognak, hogy visszatér a drágulás, gazdasági szempontból ez egyáltalán nem baj, sőt kifejezetten jó is. Már ha a pénzromlás egy bizonyos sávon belül mozog csak.

Mi van?!

A számok nyelvén a drágulás visszatérése azt jelenti, hogy idén februárban 2,9 százalékkal volt magasabb a fogyasztóiár-index, azaz ennyivel volt drágább az élet Magyarországon, mint egy évvel korábban. Ez persze egy picit absztrakt leírása a valóságnak, de ennek ellenére relatíve megalapozott mutatóról van szó.

A fogyasztóiár-index a gyakorlatban ugyanis azt jelenti, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a rendelkezésére álló adatokból lemodellezi, hogy egy átlagos hónapban mit vesz és fogyaszt egy átlagos magyar ember. Tehát mérik, hogy mennyi krumplit, áramot, benzint és kólát vásárolunk, és ezen mérések alapján összeállítanak egy termékkosarat, ami jól leképezi az "átlagos fogyasztót". Utána pedig megnézik hónapról hónapra, hogy hogyan változott a kosárban lévő termékek ára, ebből lesz a fogyasztóiár-index.

Na, hát ez a fogyasztóiár-index az, ami 2013 óta nem nőtt akkorát, mint most februárban, sőt az előző két évben javarészt csökkent vagy stagnált. Hogy ez miért volt így, és most miért változik meg, annak jó néhány oka van, az első közülük, hogy mi folyik a világban.

Migráns infláció

A mostani infláció egy része ugyanis importált, tehát a magyar határkerítésen áttörő, az országba erőszakosan bemigráló áremelkedés. Kicsit szakmaibban kifejezve arról van szó, hogy mi, magyarok elég sok olyan dolgot fogyasztunk, amit külföldön gyártanak, ezért a hazai árszínvonalra nagy hatással van, hogy ezeknek a külföldi áruknak az előállítási költsége hogyan változik.

Az utóbbi időben ebből a szempontból a legfontosabb fejlemény az volt, hogy az arab-orosz-kartellnek sikerült egy kicsit feltornásznia az olaj világpiaci árát, ami rendesen meghúzta az üzemanyag-árakat, egész pontosan 19,9 százalékkal nőttek az elmúlt 12 hónapban. Mivel pedig az üzemanyagárak növekedése szinte minden más áru termelésére hatással van, ezért emiatt világszerte kapott egy kis svungot az infláció.

Az üzemanyagok mellett az élelmiszerek ára nőtt még nagyot, különösen a cukoré, ami elsősorban annak köszönhető, hogy Brazíliában, Indiában és Thaiföldön is rossz termést várnak az idén. De a dél-európai rossz idő is érezhető a mostani adatokon, elsősorban a friss zöldségek és gyümölcsök árán. Az élelmiszerárak emelkedése a várakozások szerint tartós lesz idén, és az olajár sem fog rövid időn belül újra beszakadni, szóval e tekintetben nem várható enyhülés idén.

A világpiaci drágítóhatást pedig tovább erősíti, hogy a dollár jelenleg elég erős, márpedig a nemzetközi kereskedelemben az áruk döntő többségét dollárban számolják el, így forintban mostanában valamivel többet kell adni ugyanazért a termékért, mint amennyit tavaly kellett (más szóval az időjárás és a kartellezés mellett az árfolyamok is hatással vannak az inflációra). 

Magyarország jobban teljesít

Persze az importált infláció csak a képlet egyik része, a drágulást elsősorban nem a külső tényezőknek, hanem magunknak köszönhetjük. Azon belül is annak, hogy nőnek a bérek, és a növekvő bérekből sokat vásárolunk.

Az utóbbi években ugyanis elég szépen nőtt a foglalkoztatás és a bérszínvonal Magyarországon, sőt a kormány a következő néhány évben további 40 százalékos béremelést akar kicsikarni. Ez pedig a kiskereskedelmi adatokon is látszik, nagyjából a bérnövekménnyel arányosan nő a boltokban hagyott pénz mennyisége is.

Ebből két módon lesz áremelkedés:

1. egyrészt a béremelési kényszer a kiskereskedőknél és szolgáltatóknál is megjelenik, ők pedig a bérköltségek növekedését a fogyasztókra hárítják, magyarul növelik az áraikat,
2. másrészt ha az emberek egyre többet vásárolnak, akkor előbb-utóbb eljön az a pont, amikor az áruk és szolgáltatások iránti kereslet elkezdi meghaladni a kínálatot, ami szintén áremelkedéshez vezet. 

Magyarországon ennek külön színezetet ad, hogy kivándorlással és részben ehhez kapcsolódva brutális munkaerőhiánnyal küzd az ország, leginkább ennek tudható be a béremelkedés is, nem a jelentős teljesítménynövekedésnek. 

Ez mindenekelőtt a szolgáltatási szektorban még tovább fogja emelni az árakat: ha ugyanis egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy thai masszázsra járjanak meló után, viszont a masszőrök közül egyre többen elvándorolnak, mert Ausztriában hatszor annyi pénzt tudnak megkeresni, mint itthon, akkor nehezen alakulhat ki egyensúly a fogyasztói igények és az árak között. És nemcsak a thai masszázs szerepel a veszélyeztetett szakmák között, hanem a fodrásztól kezdve a fogorvoson át a bolti eladóig kismillió szolgáltatómeló. (A legnagyobb hiány egyébként az iparban van, de mivel a magyar ipar jellemzően exportra termel, itt nem annyira érződik a hatás a belső árszínvonalon.) 

Ha pedig a munkaerőhiány okozta béremelési kényszer gyorsuló pénzromlással párosul, akkor könnyen beüthet az inflációs tehetetlenség. Az utóbbi négy évben alig nőttek az árak Magyarországon, a bérigények viszont így is jelentősen emelkedtek. Most, hogy megjött az infláció, a bérigények vélhetően még jobban fognak nőni, hiszen a magasabb fizetés valós (azaz reál)értéke így mégsem lesz azért olyan acélos. Emiatt aztán a fent vázolt, a bérnövekedéstől az áremelkedéshez vezető spirál folytatódhat, hiszen az infláció miatt megszerzett béremelés további inflációt szül.

Azért nem eszik olyan drágán a kását

Persze azért a februári, valóban meglepően magas inflációs adattól nem kell hanyatt esni, bőven vannak tényezők, amik az áremelkedés ellenében hatnak.

1. Az egyik ilyen a kormány szelektív áfacsökkentős hadjárata, ami például a baromfi és a tojás árán vaskosan meglátszik. De ez a hatás azért mérsékelt, hiszen például hiába csökkentették a sertéshús áfáját, mégis jelentősen nőtt az ára.
2. Valamelyest csökkenti a bérnyomást a cégeknek adott adókönnyítés, de ennek a hatása szintén nem túl jelentős.
3. De Magyarországon elég jellemző, hogy az árakat erőteljesen rángatja a kormányzati beavatkozás, tehát nem kell lebecsülni ennek hatását és potenciálját. A rezsicsökkentés és a közműszolgáltatások kvázi államosítása például elég erősen lefelé húzza a számokat, az egy más kérdés, hogy ezek hosszabb távon fenntarthatatlan intézkedések.
4. A tartós fogyasztói cikkek, különösen az elektronikai termékek árai jellemzően hosszabb távon csökkennek. Ez egy nagyrészt Kínából és Koreából importált hatás, amely az egész világot érinti.
5. A jegybank szerint az úgynevezett bázishatások kifutása miatt a következő hónapokban mérséklődni fog a pénzromlás üteme. Ez magyarul azt jelenti, hogy tavaly év elején egyes dolgok (különösen az üzemanyag) ára jelentősebbet esett, ezért ahhoz képest az is pénzromlásnak tűnik, ha simán csak visszadrágul korábbi árára a benzin.

A mérsékelt drágulást jelzi előre a maginflációs adat is. Ezt a mutatót úgy kapják meg, hogy a “sima” inflációt, azaz a fogyasztóiár-indexet megtisztítják az egyes időszakos, gyorsan változó hatásoktól, például a rossz időjárás okozta áremelkedéstől. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a KSH ekkor kihagyja a számításból az üzemanyagokat, a nem feldolgozott élelmiszereket, a gyógyszereket és a hatósági áras szolgáltatásokat. Emögött az a ráció, hogy ezeket az árakat nem a magyar gazdaság alapfolyamatai mozgatják, így hosszabb távú következtetést nem lehet belőlük levonni.

Ha pedig ezt a megtisztított mutatót nézzük, akkor jóval alacsonyabb a pénzromlás üteme, februárban éves szinte 1,8 százalék volt. Nagyjából ez az az áremelkedés, amit a magyar gazdasági folyamatok termelnek ki, és amire a jegybank figyel.

Hurrá, végre minden drágább! 

Eddig az is mérsékelte a magyar inflációt, hogy az utóbbi években Nyugat-Európában is alacsony volt a növekedés és a pénzromlás üteme. Ez bizonyos mértékig ránk is hatott, hiszen egy közös piac tagjai vagyunk. Az utóbbi hónapokban azonban nyugaton is éledeznek az árindexek, ezért a közeljövőben vélhetően nyugati migráns inflációs hatással is számolni kell majd. 

Arról nem is beszélve, hogy a kamatszintek Európa-szerte rekordalacsonyak, a jegybankok pedig úgy öntik a pénzt a gazdaságba, mintha ingyen lenne (és amúgy ma már kb. ingyen is van), hogy ezzel egy kis lendületet adjanak a 2009 óta bukdácsoló növekedésnek. Azonban a laza monetáris politika nemcsak a növekedést, hanem az inflációt is beindítja, hiszen ha jól működik, akkor pénzcunamit szabadít rá a gazdaságra; ha pedig hirtelen sokkal több pénz lesz a piacon, akkor a pénz értéke szükségszerűen csökkenni kezd.

Ettől függetlenül elemzők még nem várnak rövid távú hátraarcot a jegybanki politikában, mert az inflációs nyomás veszélyei messze nem olyan erősek, mint a tartósan lassú növekedés réme. Viszont ha minden jól megy, akkor idővel fel kell majd készülni a kamatemelésekre is.

Azzal a kérdéssel, hogy miért nem nyomtatunk annyi pénzt, hogy mindenkinek elég legyen, Miértország című videósorozatunk első részében is foglalkoztunk.

Ennek az oka, hogy a pénzromlásnál csak az árak csökkenése rosszabb gazdaságilag. Ha ugyanis folyamatosan nő a pénz értéke, akkor az emberek nyilván kevesebbet fognak vásárolni és többet fognak megtakarítani, hiszen a jövőben olcsóbban tudják majd megvenni az áhított dolgokat. Ez viszont azt vonja maga után, hogy csökken a fogyasztás, ami miatt a cégek kevesebbet fognak beruházni és kevesebb embert fognak alkalmazni, ami gazdasági visszaesést és a munkanélküliség emelkedését okozza. 

Ezért aztán az optimális az, ha van valamekkora, nem túl nagy, de nem is túl kicsi infláció, ami vásárlásra sarkallja az embereket és befektetésre ösztönzi a cégeket. Úgyhogy igazából még örülni is lehet neki, hogy megjött az infláció.

És örömtől vagy bánattól függetlenül arra is fel kell készülni, hogy ez így is marad, elemzői várakozások szerint ugyanis a most februárban megközelített 3 százalékos szint körül mozoghat a pénzromlás üteme idén. Ami addig nem baj, ameddig a brüsszeli koksszal felpumpált magyar gazdaság is szárnyalni fog, a kérdés inkább az, hogy mi jön majd jövőre, amikor elfogy a koksz.

Borítókép: Kevork Djansezian / AFP.