Nem csak nekünk volt jó üzlet a letelepedési kötvény

Lezárult a magyar letelepedési kötvényprogram. Milyen üzlet volt letelepedési kötvényeket árulni?

Jó üzlet volt, ez nem is lehet kérdés. Igaz, nem volt azért annyira jó üzlet, mint ahogyan az a sajtóból kitűnt. Sokszor keveredett ugyanis a tudósításokban a forgalom és az elérhető nyereség.

Önök hány kötvényt adtak el? Publikusak a számaik?

A mi cégünk, az Innozone Holding ciprusi bejegyzésű volt. Aki bemegy a ciprusi cégbíróságra, az minden publikus adatot megtalál.

Én még nem mentem be. Azért elárulja, hogy önök hány kötvényt adtak el?

Többféle számunk van. Mi magunk is értékesítettünk, de más ügynökcégeknek is szereztünk ügyfeleket. Ha úgy tetszik, az ügynökök ügynökei is voltunk. De azt hiszem, nem tévedek azzal, ha azt mondom, hogy nagyjából 400 ügyfelet hoztunk.

Ha jól tudom, ciprusi és indiai ügyfelekre volt jogosítványuk.

Igen, illetve volt egy év, amikor olyan ügyfeleknek is árulhattunk kötvényt, akiknek ciprusi cégük volt.

Hogyan érdemes ennek az üzletnek a jövedelmezőségével kalkulálni? Mekkora volt az egy ügyfélen elérhető profit?

Ez változó, de a viszonylag magas bruttó összegből lejönnek az ügyfeleket nekünk felhajtó ügynökök jutalékai, az utazások, a marketing, a fordítások és a jogi költség.

Kezdjük az ügynökeikkel, ezek helyi cégek voltak?

Mindenhol sok, letelepedési programokkal foglalkozó helyi ügynök működik. Ezek nemcsak a magyar programot árulják, de egy rakás európai országnak – Máltának, Ciprusnak, Portugáliának, Spanyolországnak – is hajtanak fel ügyfeleket. A magyar szerintem érdemben nem volt sem rosszabb, sem jobb, mint a többi program. Ez a 250-300 ezer eurós befektetés átlagosnak tekinthető, és volt olyan versenytárs ország, amelyik ezért nemcsak letelepedést, de állampolgárságot is adott.

Az unióban a letelepedéssel is szabadon mozoghatnak és üzletelhetnek a megcélzott gazdag kínai, orosz vagy arab üzletemberek. Miért fontos az állampolgárság?

Ne csak Schengenre összpontosítson! Sokszor fontos az állampolgárság, például annak, aki otthon elveszíti az útlevelét. Vagy mondok egy aktuális példát. Katarban most nagyon bizonytalan a helyzet. Az egyetlen szárazföldi kijárat Szaúd-Arábián keresztül vezet. A katari–szaúdi határon most bolgár, román vagy magyar útlevéllel könnyedén át lehet lépni, de katarival nem. De valóban, a magyar program nem járt sem állampolgársággal, sem útlevéllel.

Térjünk vissza az ügynökeikre! Azt mondta, hogy ezek sokféle programot árulnak. Mi alapján döntenek?

Amikor bemegy egy érdeklődő, és elmondja, hogy mit szeretne, az ügynök az igények szerint ajánl valamit. Emellett kár lenne tagadni, hogy van egyfajta árverseny is. Mint a biztosítói ügynököknél, ők is azt kínálják, amivel a legtöbbet kereshetnek.

Egy alügynök mennyit kapott önöktől egy ügyfélért?

30 000 eurós átlagot mondanék.

Szép summa, szóval ezt azért kapja, mert leszállított egy ügyfelet?

Igen, de ez csak egy része a munkának és a költségeknek. Utána nekünk is találkozni kell az ügyféllel, és minden ügyes-bajos problémáját innentől már mi intézzük. Óvodát keresünk, segítünk lakást venni. Nemrég felhívott valaki vasárnap délután, hogy segítsek elintézni egy közlekedési szabálysértési ügyét. Kérdeztem, hogy hol van. Kiderült, hogy Németországban. Tényleg mindennel hozzánk jönnek.

Voltak tehát költségeik, és az ügyfeleknek is vannak ügyes-bajos dolgaik, de azért az aligha kétséges, hogy az ügynököknek nagy üzlet volt a forgalmazás. Ugyanakkor visszatérő kritika volt a programmal kapcsolatban, hogy a magyar államnak már nem volt akkora buli. Tudom, hogy közben megváltozott a hozamkörnyezet, vagyis a magyar államadósság finanszírozása olcsóbbá vált, de a program végén már nagyon nem tűnt szexinek állami oldalról a zérókupon kötvényre fizetett összeg.

Ezzel mindenképpen vitatkoznék, de válasszuk ketté a kérdését! Az egyik rész maga a finanszírozás, a másik a pótlólagos hatások. Amikor a program elindult, a kötvény kamatozása valóban sokkal kedvezőbb volt Magyarországnak, mint ahogyan ki tudtunk bocsátani devizakötvényeket. Igen, a mai helyzet már más, de a sajtóban megjelenő összehasonlítások fals képet mutatnak. Egy ötéves magyar forintkötvény ma 3,2 százalékos kamatot fizet, ráadásul az elsődleges forgalmazók egyszázalékos jutalékot is kapnak a magyar államtól. Ha ezt elosztjuk öt évre, akkor is látható, hogy az államnak legalább évi 3,4-3,5 százalékba kerül a piaci finanszírozás. A letelepedési kötvényeknél ez a kamat 2 százalék. Az államnak ráadásul nincsenek további költségei, és mivel a letelepedési kötvény nem adható el, azzal sem kell törődnie, hogy a másodpiacon eladási hullám, pánik alakul ki.

Mi a másodlagos hatás?

A kiegészítő haszon a gazdag letelepedők Magyarországon elköltött pénze. Ezeket a másodlagos hasznokat soha senki nem vette figyelembe, pedig amíg létezett az Il Bacio luxusáruház, szerintem belőlünk éltek. Eljöttek a kötvényesek három napra megnézni az országot, és közben jól bevásároltak. Egy csomóan vettek lakást is, kifizetve az 5 vagy 27 százalékos áfát. Sokszor mi segítettünk. Nem értünk ehhez, de öt-hat közvetítőhöz is vittünk ügyfeleket. A Cordiának szerintem évi ötvenet.

A kötvényvásárlók tehát valóban le is telepedtek?

Ezt mi nem tudjuk, de sokan vettek lakást, cégeket indítottak, bankszámlát nyitottak. És igen, van, aki azóta is életvitelszerűen is itt él.

Elfogadom, hogy nem rossz a nemzetgazdaságnak ez a hatás, de nem lehetett volna mégis kedvezőbb az alapvető paraméterrendszer az államnak? Ha az állam többet tart meg, és az ügynökök kevesebbet keresnek, akkor például nem fogytak volna el a kötvények?

Ezt nem tudom, de így többet tudtunk marketingre költeni, amivel többet is adtunk el. Beszéltünk már a költségeinkről, de mondok még valamit. Viccesen hangzik, de teljesen igaz: egy-egy ügyletnél csak a hivatalos fordítások költsége is több ezer euró volt. Főleg ott, ahol több a rokon, például az arab családok jellemzően nagyobbak.

Náluk csak feleségből lehet négy.

A magyar családjogi törvény szerint feleségből mindenki csak egyet hozhatott.

Még nem beszéltünk az ügyvédi költségekről! Mi azt hallottuk, hogy az körülbelül ügyfelenként ötezer euró volt, és valamiért mindenki egy ügyvédi irodának, Kosik Kristófnak fizetett, aki ezer szállal kapcsolódik Rogán Antal és Habony Árpád világához.

Azt nem tudom megerősíteni, hogy mindenkinek egy irodát kellett megbíznia, és azt is fontos tisztázni, hogy miről beszélünk. Más egy adminisztrációs ügyintézés, és más, ha a jogi díjban benne van az ötéves időszak minden jogi feladata.

Értem a különbséget, de akkor megerősíti az összeget? Vagy másképpen kérdezem: jól sejtem, hogy a jogi költség is volt akkora, mint az előbb említett fordítási költség?

Hát, nagyjából igen.

És önök tényleg többekkel dolgoztak? Én mindig, mindenhol Kosik Kristóf nevét hallottam.

Nem volt kijelölve, hogy csak őt lehet használni.

Az előző kérdéssel megérkeztünk a programmal kapcsolatos legfontosabb kritikához, a politikai korrupciós elemhez. A parlament egykoron Rogán Antal vezette gazdasági bizottsága jelölte ki az ügynökcégeket, ez a bizottság vette vissza később egyesek jogait. Mi a sajtóban sokszor firtattuk, hogy mennyire Rogán Antal vagy az ő titokzatos barátja, Habony Árpád mozgatja ezt az egész történetet.

Hadd szakítsam félbe, és tegyek fel most kivételesen én egy kérdést. Tud olyan jelentkezőről, aki szeretett volna kötvényeket árulni, beadta a kérelmét, és visszautasították? Mindig hallom ugyanis ezt a vádat a politikai alapon kiválasztott ügynökökről, de akkor más miért nem kért egy olyan országot, ami még szabad volt.

Gondolom, azzal azért sokra nem ment volna, ha egy még lefedetlen országra, mondjuk Gambiára vagy Lesothóra kér egy licencet.

Egész Afrikára, illetve Amerika nagy részére senki nem kért...

Elhiszem, de ezt a programot 80 százalékban kínaiak vásárolták meg, az volt az izgalmas, hogy Kínát ki kapja.

Ez egy nemzetközi üzletág, és Kínából valóban nagy az üzleti migráció. Ráadásul a magyar program indulásánál speciális helyzet állt elő. Éppen akkor állították le a kanadai programot. Az ügynökök kész érdeklődői listákkal rendelkeztek, amit el kellett adni valahová máshová. Én éppen most roadshow-ztam végig Kínát, és azt tapasztalom, hogy a kínaiaknak nagyjából mindegy, hogy magyar, bolgár vagy német letelepedést vesznek. Ahogy mi nem ismerjük az összes 5-10 milliós kínai várost, ők se nagyon tesznek különbséget az 5-10 milliós európai államok között.

Érdekelne nagyon, hogy miért roadshow-zott Kínában, ha már bezárt a program. De elkalandoztunk a parlamenti bizottság felől, amely lehet, hogy mindenkit megbízott, aki kért licencet, de szerintem a lényeg a pár zsíros üzletet jelentő ország volt, és a bizottság több ízben el is vett már kiadott engedélyeket.

Valóban vett el korábbi engedélyt, de precíz indoklással. Például volt olyan cég, amelyik más országban működött, mint amire az engedélye szólt.

Gondolom, arra a szingapúri cégre gondol, amelyik ugyanúgy kínai ügyfeleket toborzott?

Igen. Szerintem, ha személyautóra van jogosítványa, ne vezessen teherautót. Ilyenkor is mondhatja persze, hogy van jogosítványa. Van, de nem arra, amit vezet.

Volt azonban olyan eset is, hogy a bizottság visszamenőlegesen állított fel szabályokat. Mivel eszerint nem hozott elég jelentkezőt az egyik cég, ezért el lehetett venni a licencét.

Szerintem ez is az ország érdekében történt. Ha van valakinek egy kizárólagos engedélye, de nem él vele, akkor Magyarországot kár éri.

Elhiszem, de miért nem mondta meg az állam előre, hogy mi az elvárása?

Károkozás volt a passzivitás, más ugyanis talán tudott volna tényleg hozni ügyfeleket.

Hallgatva önt, volt egy hasznos és tiszta programunk, amibe nem nyúlkált bele a politika. Csak éppen rendre különös információk jelentek meg. Mondok egy ilyet. Adott volt például egy Habony Árpád nevű, nem közszereplő tanácsadó, aki kiment a barátnőjével Hongkongba, és az egyik letelepedési kötvényeket értékesítő hongkongi üzletember rögtön befizette egy méregdrága helikopteres városnézésre.

Én is voltam Hongkongban Paul Kan, Magyarország hongkongi tiszteletbeli konzulja engem is elvitt egy ilyen városnézésre, illetve egy lóversenyre a Boldogság-völgybe, majd elvitt egy drága étterembe, és mi még borból is rengeteget ittunk.

Nem értem, hogy jön ez ide?

Arról beszélek, hogy egymással ismerkedő üzletemberek olykor fizetnek egymásnak 6-800 dolláros városnézést. Nem a helikoptert vették meg Habonynak, hanem egy túrát. Ha én potenciális ügyfeleket hozok Magyarországra, én is kényeztetem őket. Nem fogom részletezni a reprezentációs számláimat, de higgye el, hogy a Borkonyhában és a Faustóban igen lelkesen köszönnek nekem. Nem Habony Árpádot akarom kéretlenül megvédeni, de szerintem ez nem olyan súlyos dolog.

Látok egy óriási különbséget. Ön persze hogy meghívja a potenciális kötvényes ügyfelét. Mert nagy üzletet remél tőle, de miért kell egy ügynökcégnek kényeztetnie Habony Árpádot?

Paul Kan is kényeztetett, mert talán ő is valamilyen üzleti kapcsolat kialakulásában bízott. Ebben az üzletemberi kategóriában mindenki mindenkitől üzletet is remél.

Mást kérdeznék akkor erről. Önnek például kellett Habony Árpáddal a letelepedési kötvények ügyében találkoznia, egyeztetnie?

Nem ismerem. Az Oxygenben néha találkozunk, ő is edz, én is edzek, a hajtincséről felismerem, de még soha nem hívtam fel.

De Rogán Antallal biztosan volt kapcsolata, hiszen ő volt az érintett gazdasági bizottság elnöke?

Csak leveleztünk.

Azért azt már ne mondja, hogy Kosik Kristóffal sem beszélt még soha!

Vele valóban interaktív üzemmódban voltunk, ők fértek hozzá a vonatkozó törvényhez, mindenki neki jelezte a búját-baját. Bár a legtöbbet Végh Zsuzsával találkoztunk, aki a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH), korábban Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vezetőjeként a program idegenrendészeti referense volt. Ő minden évben tartott értekezletet az összes szereplő bevonásával.

Lassan abbahagyom a kinek kivel kellett egyeztetnie kérdéskört. Azt azért még árulja el: Rogán Antal közeli ismerősével, Kertész Balázzsal kapcsolatba került? Állítólag ugyanis ő is dolgozott a Kosik Ügyvédi irodánál?

Nem láttam soha Kosik Kristófnál, bár jellemzően nem is én jártam az ügyvéd úrhoz, hanem a kollégáim.

Egy másik visszatérő kritika volt, hogy amennyiben ennyi pénzt keresnek az ügynökcégek, miért nem itthon adóznak? Miért nem magyar cégeket hoztak létre a forgalmazók? Ez ugyanis nem volt lehetetlen, az Arton Capital például itthonról működött. Önök Cipruson. Miért?

Mi a ciprusi ügyfeleket kerestük, logikus volt, hogy ottani cégünk legyen. Ez egyébként azért volt nagyon jó piac, mert a szigeten él legalább 60-80 ezer orosz és ugyanannyi kínai. Az ügyfeleink kényelme miatt alapítottunk ciprusi céget, az már más kérdés, hogy a működésünk közben bezárták a ciprusi magyar nagykövetséget, és ekkor már nem változtattunk, nem jöttünk haza.

Egy valami nem hagy nyugodni. Ön szerint ez egy mindenkinek hasznos program volt. Minden kritikai felvetésemre van egy érve. Amikor korábban sorozatosan rámutattunk a program kritikus elemeire, miért nem szólalt meg? Vagy miért nem volt a politikusoknak több érvük?

Az elmúlt években mi már beszéltünk párszor egymással a programról, de engem soha senki más nem kérdezett meg. Vagyis pontosítok, még egyszer valaki, de az teljesen mást írt, mint amit mondtam. Ne higgye, hogy ez szokatlan. A napokban végigfutott a sajtóban egy tudósítás egy svájci konferenciáról, ahol állítólag elhangzott, hogy a magyar program újraindulhat.

Ott volt? Nem hangzott el ez a mondat?

Nem voltam ott. De nem volt ott senki a magyar államtól sem. Akkor ezt ki mondta?

Vagyis úgy tudja, hogy nem lesz újraindítás?

Mi úgy tudjuk, hogy le van zárva a program. De olyan dezinformáció is jelent már meg, hogy az ügyfelek nem fogják visszakapni a pénzüket.

Szerintem ne a korábbi sajtócikkeken menjünk végig, de amit felvetett, az például egy érdekes kérdés. Új ügyfeleket már nem lehet toborozni. De milyen feladataik maradtak a program zárásáig?

A kötvények ellenértékét kell majd visszafizetnünk, és addig is az ügyfelek problémáit kezeljük.

A program zárásáig kinél van a pénz és az államkötvény?

A pénz az államnál, nevezetesen az Államadósság Kezelő Központnál (ÁKK), a kötvények pedig a Kelernél vannak. Addig, ameddig majd a kötvény lejár, és az állam visszafizeti.

Mégpedig önöknek, és önök majd az ügyfélnek. Az ügyfelek ebben az időszakban mennyire futják az ügynökcégek partnerkockázatát?

Száz százalékban. Vagyis, ez így nem teljesen igaz. Vannak ügyfelek, akik a Gránit Banknál vagy ügyvédi irodákban egyedi letétet kértek.

Ezzel kikerülhető minden ügynökkockázat?

Ebbe ne menjünk bele, mert eltérő állásfoglalások vannak, sokan jogászkodnak ezen a kérdésen.

Nemrég az Indexen arról is írtunk, hogy a letelepedési program végén az MKB is beszállt az ügyfelek hitelezésébe. Mit tud, mennyire volt sikeres ez a program, látják már?

Nem.

Két hónappal a program zárása után ez még nem látszik?

Szeptemberig nem, addig jönnek ki a határozatok.

Ennek van valódi tétje? Az önök praxisában voltak elutasítások?

Nem sok, de volt.

Miért?

Mindig valamilyen nemzetbiztonsági indokkal, de az indoklás titkos. Ami azért különös, mert aki fellebbezni akar, az egy olyan határozat ellen lép fel, amit nem is ismer.

Említette, hogy Kínában roadshow-zott az elmúlt hetekben. Magyar kötvényt már aligha adhatott el. Más országok letelepedési programját is árulja?

Igen, Antiguával már két éve leszerződtünk. Az a program is vonzó, mert aki kap egy antiguai útlevelet, a fél világba vízummentesen juthat el. Szóval próbáljuk folytatni ezt az üzletet, több európai országgal is tárgyalunk.

Ott értékesítenek, ahol eddig?

Igen, végül is nekünk ott van helyismeretünk.