Luca, Ottilia
-4 °C
3 °C

A kóser libamáj a kormánynak is ízlik

DSC0341
2017.07.06. 10:22
Európa legnagyobb kóser libavágóhídját nyitotta meg az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a Csongrád megyei Csengelén, amihez a kormány támogatást, az Eximbank meg hitelt adott. Az átadón kiderült, hogy Magyarország elkerülhetetlenül kóserlibamáj-nagyhatalom lesz, és hogy egy vágóhídban mennyi politika van a libákon és nagy gépeken kívül.

Elég sűrű napjai vannak mostanság Izrael askenázi főrabbijának, David Launak: szerda délelőtt még Budapesten mutatta be a Talmud új magyar fordítását, délután pedig már Fazekas Sándor földművelésügyi miniszternek mutogatta egy Csongrád megyei falu határában, hogy mitől is lesz kóser egy libavágóhíd. Előtte persze beszédet is mondott arról, hogy ez a bizonyos vágóhíd hogyan fejezheti ki két nép barátságát, és vezet el a világbékéhez.

Mindez Csengelén történt, ahol Magyarország második és Európa állítólag legnagyobb kóser libavágóhídját és húsfeldolgozó üzemét adta át a főrabbi és a miniszter mellett az izraeli nagykövet, a helyi polgármester, pár bankár és elég sok rabbi. Köztük Köves Slomó, akinek egyháza, a judaizmus ortodoxabb, haszid irányzatához húzó Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, vagyis az EMIH alapítója és tulajdonosa ennek az új vágóhídnak és az azt üzemeltető cégnek, a Quality Poultry Kft.-nek.

A vágóhíd az állami Eximbank hiteléből és némi állami támogatással, a magyar kormány áldásával épült. A tervek szerint innen kerül majd hízott kóser libamáj a vallásos zsidó családok asztalára Izraeltől Kanadáig, kihasználva azt a versenyelőnyt, hogy nálunk még sem a libatömést, sem a kóser vágást nem sikerült betiltatnia senkinek. Mindez pedig Köves reményei szerint a zsidó élet reneszánszát hozza el Magyarországra, és persze szép profitot termel majd az egyházának is.

A népeket összehozó libamáj

Az majdnem biztos, hogy vágóhídnak még nem tulajdonítottak akkora kulturális és politikai jelentőséget Magyarországon, mint a csengeleinek – legalábbis a beszédek alapján. Egy nem túl nagy üzemi egység előtt, ahol olyan, látszólag politikai felhangoktól mentes dolog fog történni, mint hogy libákat fognak benne levágni és feldolgozni, előkerült Ézsaiás próféta, József és Egyiptom, a világbéke és a holokauszt.

De arról is szó volt, hogy nincs magyarabb és zsidóbb étel a hízott libamájnál. Sőt, Magyarországon először a zsidók kezdtek el libát tömni, majd pár rabbi gyorsan össze is vitatkozott rajta annak idején, hogy a libatömés vajon kóser dolog-e, de szerencsére nem tudtak mindent eldöntő érvet felhozni arra, hogy miért ne lenne az, úgyhogy Magyarország most kóserlibamáj-nagyhatalom lehet. Ami biztosan kiderülhetett mindenkinek, aki végighallgatta ezt az eseményt:

a kormány nagyon elégedett a rabbik beruházásával, a rabbik pedig nagyon elégedettek a kormánnyal.

Fazekas Sándor azért volt elégedett, mert elmondhatta kedvenc szavait, emlegethette a víziszárnyas-ágazatot (amelynek állítólag most éppen ez volt a legnagyobb beruházása), a magas feldolgozottságú kiváló magyar élelmiszereket, no meg persze a hungarikumokat, merthogy azért a hízott libamáj, akár kóser, akár tréfli, mégiscsak a magyar életérzés része.

A másik oldalon viszont sokkal magasztosabb dolgokat vontak le a szónokok a magyar–zsidó viszonyra vonatkozólag, ami különösen a kormány Soros-plakátolása és Orbán Horty-dicséretei idején érdekes és nagy jelentőségű. David Lau főrabbi, Joszef Amrani izraeli nagykövet és Köves Slomó azt olvasta ki a vágóhíd megnyitásából, hogy a zsidó élet újra virágzik Magyarországon, a kormány pedig segíti a zsidóságot, hogy hagyományainak megfelelően élhessen és étkezhessen. A vágóhíd, ha valaminek a jele, akkor azé, hogy a magyar kormány a zsidók és mindenki más szokásait és életét tiszteletben tartja, és ahogy a magyar kóser libamáj eljut a világban sokfelé, látni fogják világszerte, hogy a magyar kormány mennyit tesz a zsidók lehetőségeiért.

Köves Slomó szerint kifejezetten példaértékű, hogy ma Magyarországon megépülhet egy ilyen vágóhíd, miközben Európa több országában – „mondvacsinált indokokra” hivatkozva – azzal korlátozzák a zsidók (és muszlimok) vallásának szabad gyakorlását, hogy betiltják a kóser (és halal) vágást (erről lásd keretes írásunkat kicsit lejjebb).

Haszidok és Orben

Az ortodox zsidóság egy részétől már kapott némileg váratlannak tűnő támogatást az Orbán-kormány nemrég. A múlt héten, miután számos nemzetközi zsidó szervezet kiakadt Orbán Horthy Miklóst „remek államférfinek” tituláló beszédén, egy Egyesült New York-i Ortodox Gyülekezetek nevű szervezet nevében 11 rabbi a New York-i magyar konzulátusnak eljuttatott levélben állt ki „Victor Orben” mellett, akinek kormánya szerintük bizonyította az ortodox zsidóság melletti kiállását azzal, hogy segít a magyarországi zsidó temetők helyreállításában. Míg a kormányközeli médiában gyorsan végigfutott a hír, hogy New York ortodox közössége kiáll a kormány mellett, több helyen az jelent meg: nem is biztos, hogy a kormányfőt támogató szervezet létezik.

Köves Slomó ezzel kapcsolatban az Indexnek azt mondta: a szervezet létezik, ő pedig ismeri az aláírók legalább felét, akik korábban tőle is kérték, hogy kösse össze őket a magyar konzulátussal és az Egyesült Államokba utazó miniszterekkel, államtitkárokkal. Köves szerint a Brooklynban élő, nagyjából 150 ezer fős magyar származású haszid közösség (ami azért csak egy része az ortodox zsidóságnak New Yorkban) nem követi annyira a magyar belpolitikát, viszont számukra nagyon fontos, hogy az őseik és az ide eltemetett csodarabbik sírjait látogathassák, ezeknek a temetőknek a helyreállításában pedig tényleg partner volt a magyar kormány. Vagyis egy amerikai léptékkel kicsi ortodox zsidó közösségeknek tett gesztusért cserébe a kormány felmutatható nemzetközi támogatást kaphatott, amikor szüksége volt rá.

Kékbe megy a kóser, pirosba a többi

Köves Slomó szerint az EMIH vezetőiben úgy öt éve merült fel az ötlet, hogy vágóhidat kellene nyitni, ami azon kívül, hogy megkönnyítené a tagoknak, hogy tartsák a hagyományokat, az egyházat is segíti, hogy öngondoskodó legyen, ne szoruljon állami segítségre. Fazekas Sándorral úgy egy éve tárgyaltak a projektről, a csengelei üzemet pedig nagyjából hét hónap alatt építették fel egy 2006-ban bezárt konzervgyár helyén. Ehhez a 2,8 milliárdos beruházáshoz az Eximbank 1,75 milliárd forintot, a kormány pedig 15 százalékos támogatást adott.

Az üzemben 260 fő fog majd dolgozni, akik az üzleti terv szerint naponta 2400 hízott libát fognak levágni és feldolgozni, bár állítólag akár 4000-et is lehetne. Az üzem kóserságát több, Izraelből érkező kóservágó szakember felügyeli, akik heti váltásban érkeznek majd Magyarországra. Ők végzik magát a vágást, és ellenőrzik, hogy az állatok megfelelnek-e a kóser előírásoknak. A dolgozók többsége viszont helyi, akiknek nincs szükségük semmilyen kóser szakképesítésre.

Az üzemen belül nagy kék és piros héber feliratok szeparálják a kóser és nem kóser húsok feldolgozására használt helységeket. Külön van piros és kék hűtőszoba, illetve feldolgozó is szigorúan elválasztva.

A vágóhíd lelke a chiller-szoba, itt véreztetik ki teljesen a libákat, miután egy nap hűtés után kivették belőlük a májat. Ezt a termet egy nagy gépsor tölti be, ami több kádból, két centrifugából és egy öt méter hosszú, enyhén emelkedő futószalagból áll. Ahogy azt a főrabbi és a cég munkatársai lelkesen mutogatták Fazekas miniszternek – aki eközben a vérevés különböző magyar változatainak ecsetelésével szórakoztatta kísérőit –, a húst itt 35 percig vízben áztatják, majd centrifugába teszik, ami a víz és vér nagy részét kirázza.

Ezután sóban forog a madár, majd megy a futószalagra, ahol az 5 méteres utat vagy másfél óra alatt teszi meg. Ez alatt az idő alatt a só kiszívja a maradék nedvességet, majd ezt megint leöblítik és centrifugázzák. Ezután jön a darabolás, csomagolás, fagyasztás. Az üzemben a tervek szerint heti négy nap vágnak majd, pénteken nem, mert a májat egy nappal vágás után kell kivenni és feldolgozni, de ugye szombaton nem nagyon lesz ember egy kóser üzemben.

A nagy kóservita

A kóser és halal vágást már Európa több országában betiltották, például Dániában, Svájcban, legutóbb pedig Belgiumban. A tiltás melletti érv az, hogy az ilyen vágásnál nem kábítják az állatokat (nehogy azok véletlenül abba haljanak bele, ami után már nem lennének kóserek), így pedig azok szenvednek, amikor leölik őket. Ez viszont a zsidó és muszlim közösségek, így a Quality Poultry Kft. vezetői szerint sincs így, sőt, a kábítás talán rosszabb az állatnak, mint amit ők csinálnak.

A sakter, vagyis a kóser vágást végző szakember kése ugyanis speciálisan éles, amellyel az előírások szerint egy olyan vékony metszést végez a liba nyakán, amit az alig érez, viszont amitől gyakorlatilag rögtön meghal. A cél a cég vezetője szerint az, hogy mindez nagyjából annyira fájjon, mint amikor az ember egy papírlappal megvágja az ujját, amit sokszor csak utólag vesz észre. A libának persze itt nincs utólag, viszont a kóser mellett érvelők szerint fájdalom sincs.

Ebből akármennyit el lehet adni

A tervek szerint a húsok 70 százaléka megfelel majd a kóser elvárásoknak (amelyek lényege az, hogy az állat ne legyen sérült, amikor levágják), de a Quality Poultry Kft. munkatársa szerint ezt 90 százalékra is föl lehet tornázni. Ez azért is fontos, mert amit kóserként nem lehet eladni, azt sima libahúsként a feldolgozás különbsége miatt nehéz piacra dobni (leszámítva a májat, az pont ugyanolyan, mint a sima hízott libamáj). Például a kósernek szánt madarakat nem forrázzák le kopasztás előtt, ezért azok bőre tele van tokokkal – vagy ahogy a vezetőnk mondta, „az abból készült töpörtyűnek nyele van” –, ezért nem is kelne el igazán jól simán a boltban.

A nem kóser húst leginkább halal húsként lehet eladni, a muszlim szabályok ugyanis valamivel megengedőbbek, mint a zsidók.

A kóser libahúsra és különösen a libamájra viszont állítólag óriási a kereslet, abból annyit el lehet adni, amennyit csak kiad az üzem. Főleg a hízott libamájnak van nagy keletje Izraelben és Nyugaton, például Franciaországban, ugyanis libát tömni gyakorlatilag csak nálunk lehet. Így a kóser hízott libamáj világpiacát gyakorlatilag eddig a jászberényi kóser vágóhíd fedte le, ebbe száll be most a csengelei üzem is. A hús keresletén pedig az lökhet még egyet, hogy Európában egyre több helyen lesz tilos a kóser vágás, bár a vágóhíd vezetői szerint enélkül is elkelne az áru, az pedig senkinek nem jó, ha valahogy korlátozzák az ilyen vallásos gyakorlatokat.

Keresletben tehát nincs korlát, ami inkább problémát jelenthet az üzemnek, az az, hogy van-e elég liba. Csengele környékén 1600 libatömő van, akik szállítják majd az állatokat, viszont ha mondjuk a madárinfluenza miatt nincs madár, akkor az üzem is bajban lesz. A vágóhídon liba helyett kacsát vagy végszükség esetén csirkét is fel lehet dolgozni, de azért nem arra alakították ki a berendezést. Valamit viszont akkor is kell majd vágni és feldolgozni az üzemben, ha éppen libahiány van, mert a hitelt vissza kell fizetni, meg a 260 dolgozónak se könnyű azt mondani, hogy most ne jöjjön be pár napig.

Hogy mekkora bevételre számít a cég, azt a vezetők nem tudták megmondani. Köves csak annyit közölt, hogy mivel végső soron az EMIH a tulajdonos, így ha lesz profit, azt mind az egyház életére költik majd. 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!