Nálunk stadion nincs, kekszmanufaktúra van

Valami eléggé el lehet rontva ebben az országban, ha lehidalunk attól, amikor egy község vezetőinek lesz egy értelmes ötlete és azt kompetensen végig is viszik, anélkül, hogy ettől mondjuk nekik személyesen látványosan jobb lenne. Márpedig a következő riport egy ilyen kis lehidalás lesz, nem tudok ezzel mit kezdeni, úgyhogy jobb, ha inkább leírom az elején, nem takargatom. Aztán hogy én járok túl kevés helyen és látok túl kevés dolgot vagy tényleg van lehidalni való, ennek a megítélését a kedves olvasóra bízom.

Ráadásul a cikk témája sem egy olyan nagy dolog, egy kis kávézó/édességmanufaktúra, ami valószínűleg nem lenne túl nagy szám Budapest valamelyik belső kerületében. Igaz, ott nem az önkormányzat lenne a tulajdonos és a dolgozók nem közmunkára lennének bejelentve.

Kübeck Háza

Kübekháza Szegedtől nem messze, a magyar-szerb-román hármas határnál található, ott, ahol a határkerítés elkezdődik. Az 1500 lakosú falu közepén egy szép nagy, köralakú főtér van, ekörül vannak a legfontosabb intézményei, a templom, az iskola, a polgármesteri hivatal és a buszmegálló. E kettő között nyílt pár hete a Kübecker Manufaktur, a falu legújabb intézménye, kávézója és keksz manufaktúrája.

Első ránézésre nincs ezen semmi olyan nagyon különös, egy elég cuki, hangulatos, kicsit talán túldíszített kávézó pár asztallal, kellemes terasszal, sváb ruhába öltöztetett felszolgálókkal, melanzzsal, szendviccsel és vajas keksszel. Annyiban különös csak a hely, hogy falusi önkormányzatok ritkán nyitnak kávézókat, hogy ott saját márkás kekszet gyártsanak.

A manufaktúrában Molnár Róbert polgármester vezetett minket körbe (nem volt nagy túra, elég kicsi a hely), és mutogatta a használaton kívüli tűzoltó raktárból kialakított vendéglátó egység minden részletét, a lakosoktól kapott, falra rakott képektől az antik boltban véletlenül talált szekrénytől a kekszformákig. A Kübecker augusztus végén nyílt, reggel és nap közben sütit, kávét és szendvicset árul, este 5-tól van meleg konyha is, sváb sajtos speclitől hamburgerig.

Egyrészt eléggé szeretik a helyet a falubeliek (ott jártunkkor a helyi rendőrök ugrottak be egy kávéra), de Szegedről is sokan kijöttek, a hely specialitásából, a Kübecker vajas kekszből pedig már állítólag Budapesten is kértek kávézók. Sőt, még egy japán vendégük is volt, neki annyira örültek, hogy le is fényképezték és betették a kávézó étlapjaként szolgáló újságba.

Nincs kisvasút meg stadion, de boldogok vagyunk

A kávézó ötletén Molnár Róbert saját bevallása szerint már gondolkodott egy ideje, a vállalkozásra viszont nagyrészt a szükség vitte rá az önkormányzatot. Már arra, hogy saját magának teremtsen gazdasági lehetőségeket, mert az állam ebben szerinte nem nagyon segít. A polgármester úgy látja, egyre szűkül az önkormányzatok mozgástere, minél kisebb egy falu, annál inkább mostoha gyerek a kormány szemében. Így viszont a településeknek maguknak kell kitalálni, hogy mit lehet kezdeni azzal, ami van.

Molnár szerint viszont a szegénység kreatívvá teszi az embert, és ebben a filozófiában próbálják fejleszteni a falut. A régi iskola felújított épületében például szoláriumot és konditermet nyitottak, a falu indokolatlanul nagy főterén az önkormányzat esküvőket szervez, most pedig megnyitották a manufaktúrát, 5 millió forint és elég sok társadalmi (és köz)munka befektetésével.

A polgármester által csak “patkányosnak” nevezett tűzoltó raktárból önkéntesekkel és közmunkásokkal faragtak kávézót, a villany és a fatüzeléses kályha kivételével mindent így építettek. Az építkezéssel viszont majdnem bajba kerültek, mert többe került kibővíteni az áramellátást az épületben, mint gondolták, 1,3 millió forinttal. Szerencsére pont akkor kereste meg az önkormányzatot valaki, hogy megvenné a falu határában az egyik önkormányzati telket, pont annyiért, hogy be lehetett belőle rendesen kötni a villanyt.

Molnár Róbert elmondása szerint az volt a cél, hogy egy meghitt helyet hozzanak létre a falu lakóinak: “Az emberek életében nincs harmónia, bekapcsolják a tévét és ömlik rájuk a politikai szenny, tudatos bombázás alatt vannak a közösségi kapcsolataink. Ezt akarjuk újra építeni."

Ez a hely több akar lenni, mint kávézó, egy közösségi tér.

Nem ez amúgy a falu első “közösségi tere”, van már egy Mézeskalács ház nevű, kifejezetten közösségi programokra kialakított hely, ahol netezni, olvasgatni, társasozni lehet, hétvégente pedig főzőtanfolyamok és egyéb közösségi programok vannak.

A meghittség mellett persze az is számít, hogy valamiben egyedi legyen a hely, hogy érdemes legyen betérni nemcsak a falubelieknek, de azoknak is, akik csak erre járnak, vagy amiért esetleg direkt érdemes kiugrani Szegedről. Itt jön be a képbe a svábság.

Kübekházát 1843-ban alapították, alapvetően azért, hogy legyen, aki dolgozik a közeli dohányültetvényen. A frissen alapított faluba sok sváb települt, így a fél falu sváb volt egészen addig, amíg 100 évvel az alapítás után ki nem telepítették a svábok nagy részét. A sváb identitás viszont még mindig a falu életének része, így jött az ötlet, hogy a hely a Kübecker Manufaktur nevet viselje, a signature termék pedig a kübecker keksz legyen. Ennek receptje sajnos nem valami sváb nagymama padláson talált receptkönyvéből került elő, ez 21. századi találmány, de ettől még finom.

Falusi összefogás kis állami segítséggel

Molnár Róbert nagyon büszke arra, hogy a manufaktúra kialakításában sokat segített a falu, sokan adtak képeket, dísztárgyakat a dekorációhoz, vagy segítettek magában a hely kialakításában, a beszélgetésünk alapján pedig úgy tűnt, hogy a kormánnyal és annak önkormányzati politikájával viszont finoman szólva nincs megelégedve a polgármester. Egy nagy segítséget viszont tagadhatatlanul kap a Kübecker Manufaktur a kormánytól, még ha erre kifejezetten nem is büszkék Kübekházán:

A manufaktúrában hatan dolgoznak állandóan, két-három főt pedig napi bejelentéssel foglalkoztatnak, ha szükség van rá. Ezt csak úgy szemlesütve meséli a polgármester, és kér is, hogy valahogy kedvesen írjuk meg, hogy itt mindenki közfoglalkoztatott, mert sokan ezt pejoratívan értik, pedig itt senki nem érdemli meg, hogy szégyelje magát, ő pedig mindenkit fölvenne teljes állásba, ha már ki tudná azt termelni a vállalkozás. Mivel az üzemben mindenki szakképzett és 8 órában dolgozik, ezért 100 ezer forint körüli havi fizetést kapnak, viszont ezt egyelőre nem a manufaktúra termeli ki, hanem a magyar állam adja. Ez segítség, mert ez a költség nem az önkormányzatot, vagy a vállalkozást terheli, ez a könnyebbség pedig valamennyire a városiakhoz képest nagyon megengedő árakban is megjelenik.

Bár a polgármester bevallottan nem szívleli annyira a kormányt, úgy tűnik első ránézésre, hogy a manufaktúrája valójában annak egy példája, hogy hogyan lehet kihasználni azokat a nyomásokat és ösztönzőket, amiket a kormány kreál és biztosít, hogy lehet egyfajta kényszerhelyzetből kihozni egy épkézlábnak tűnő dolgot. Egy tökéletes világban valószínűleg egy vállalkozó látott volna annyi fantáziát Kübekházában, hogy nyisson ott egy ilyen üzletet, vagy lenne annyi gazdasági lehetősége a településeknek, hogy ne akarjanak vállalkozásokat üzemeltetni.

A jelenlegi modell, ami nagyrészt azon alapul, hogy a kormány odaadja a közmunkásoknak járó pénzt, és rábízza az önkormányzatokra, hogy csináljanak, amit akarnak. Ebből sok helyen teljesen értelmetlen és megalázó dolgoztatás lesz, máshol előállnak az önkormányzatok valami használható kényszermegoldással. Tudtommal kekszmanufaktúrát még egyik sem nyitott.

Viszont már tervbe van véve, hogy ennek az állapotnak véget vessenek: ha minden a terv szerint halad, akkor februártól 70 százalékos bértámogatással teljes állásban dolgoznának a manufaktúrában, később pedig már teljesen a manufaktúra bevételéből állnák a fizetéseket.

A helynek pedig egyelőre jól megy: az üzleti tervben napi 50 ezer forintos forgalommal számoltak, ennek pedig a nyitás óta rendszeresen a négyszerese is bejön, eddig két hét alatt kétmillió forint forgalma volt a manufaktúrának. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a hely nyitása bekerült a megyei lapba, ezután pedig több tévécsatorna is lement megnézni a helyet. A Kübecker saját kampánya viszont még csak most jön majd, meséli a polgármester, most készülnek a szórólapok, amiket Szeged Kübekáza felöli részén akarnak terjeszteni, és a Facebookon is terveznek kampányolni.

Webshop is készül, ahol majd rendelni lehet a Kübeckerekből és a Károly Tallérokból, a keksznél kicsit nagyobb mézeskalácsokból. Sőt, már állítólag budapesti és szegedi kávézók is érdeklődtek, hogy lehet-e nagyobb tételben rendelni a kekszekből, mert árulnák. Egyelőre nem lehet, ahhoz kellene egy esti műszak, de már dolgoznak rajta, hogy bővüljön a gyártás. Egy pesti vendég viszont kibulizta, hogy minden héten kapjon egy csomaggal a sütiből.

A hely tehát a vártnál jobban indult, a polgármester pedig bizakodó a folytatásban. Persze kiderülhet, hogy a kezdeti hájp után kiderül, hogy nem tud egy önkormányzat gazdaságosan kávézót üzemeltetni, vagy nem tud lemondani arról az állami segítségről, amire már most sem olyan büszke. De kiderülhet az ellenkezője is. 

Borítókép: Huszti István.