Orbán
7 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Ha kipukkad a Mészáros-lufi, el tudsz-e szaladni?

BJASZ20170331025
2017.11.09. 13:31
Szárnyalnak a tőzsdén a Mészáros-papírok. Az élelmes spekulánsok gigantikus nyereséget érnek el velük, a tőzsde és a brókercégek a megnövekedett forgalomnak örülhetnek. Ám a gyorsan növekvő fák a tőzsdén sem jutnak el az égig. Milyen kockázatokat rejt ez a fundamentumoktól rég elszakadt tőzsdei játszma?

Appeninn, Konzum, Opus – különböző tőzsdei társaságok, mindegyiknek erős kapcsolódása van Mészáros Lőrinc és Jászai Gellért üzletemberekhez. Mindhárom cég részvénye elképesztő volatilitással ugrál két nap között, olykor napon belül is, általában limittel felfelé, de olykor limittel lefelé.

  • A Budapesti Értéktőzsde örülhet, van forgalom.
  • A brókerek is boldogok, hiszen végre van egy sztori, ami megüti a kisbefektetők ingerküszöbét, nyílnak a számlák, van mozgás, van üzlet.
  • A kisbefektetők között csupa mosolygós arc, mindenki ragyog, hiszen (legalábbis eddig), aki csak egy kicsit is türelmes volt, az óriásit kaszálhatott.

A papírok ötször (Appeninn), hússzor (Opus) vagy ötvenszer (Konzum) annyit érnek most, mint egy éve. (E sorokat éppen november 8-án írom, lehet, hogy csütörtökön az arányszámok némileg mások lesznek). Mindenesetre egy ilyen röppályán tényleg nagyon pechesnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne a nyertes oldalon álljon.

Mi akkor a baj?

Mi a baj? A válasz az is lehet, hogy semmi. A tőzsde sajátja a spekuláció, a híresztelések, a meglóduló vagy éppen összezuhanó részvényárak.

De azért néhány pont alapján mégis érdemes alátámasztani, hogy mennyire elszakadtak a fundamentumoktól az értékelések, vagy kicsit profánabbul megfogalmazva, ez az egész miért egy vicc.

  • Az Opus Nyrt. nevű, tartalmában kevesek által ismert portfólió 200 milliárd forintot ér a tőzsde ítélete alapján. A Rába Nyrt. Magyarország vezető gépipari csoportja, ennek a vállalatnak csak  17 milliárd forint a kapitalizációja, vagyis tizedannyit sem ér, mint az Opus. Még egy összehasonlítás: a Magyar Telekomnak, vagyis Magyarország piacvezető távközlési cégének 500 milliárd forint a kapitalizációja.
  • Az Appeninn egy ingatlanportfóliót üzemeltető cég, amióta az elmúlt három hónapban Mészárosék szemet vetettek rá, négyszer-ötször ér többet a változatlan ingatlanvagyon, pedig tudjuk, hogy az ingatlanpiac nem éppen az ilyen gyorsaságú változásokról híres.
  • A Konzum Nyrt.-ről előbb írtuk le, hogy egy év alatt megötvenszerezte az árát. Vajon van olyan kisbefektető, aki a fundamentumok miatt vásárolt? Van valaki, aki el tudja közülük mondani, hogy egyáltalán mi van ebben a cégben? Ez a kérdés még a szakembereket is nehéz kérdés elé állítaná.

Torzít

A furcsa és fundamentumokkal nem megalapozott rali nyomán a három papír bekerült a Budapesti Értéktőzsde indexébe, a BUX-ba. Nézzünk pár furcsa következményt! November 8-án volt olyan pillanat a Budapesti Értéktőzsdén, amikor pluszban volt a Mol, az OTP, a Magyar Telekom és a Richter Gedeon, vagyis a négy legfontosabb részvény, a blue chipek. Mégis, az index az általam megvizsgált pillanatban minimumban állt. Miért?

A magyarázat az összevissza ugráló Mészáros-papírokban rejlik, amelyek akkor éppen a napi áresési maximummal (15 százalékkal) voltak lejjebb, mint a megelőző záróáruk, és mivel ugye a tőzsdeindexben is szerepelnek, ez a mozgás így eltéríthette a budapesti tőzsde vezető mutatószámát.

Az alapkezelők fanyalognak

Miközben azt említettük, hogy mindenki boldog, vannak fanyalgók is. Beszéltünk pár professzionális befektetési szakemberrel, alapkezelővel, portfóliómenedzserrel, azt kérdeztük, hogy tartanak-e ilyen részvényeket. A konszenzusos vélemény az volt, hogy fundamentális alapon hozzá sem nyúlnának az ilyen papírokhoz, de például az indexkövető alapjaiknál ezt nem tehetik meg.

Így kényszerűen és további keresletet generálva még a profik is vásárlással lépnek be a piacra. Képzeljük el ugyanis, hogy az index 2-3 százalékát adó három részvény két napon át limittel, vagyis együttesen 32 százalékkal drágul. Ha az alapkezelő nemes egyszerűséggel kihagyta volna a BUX-követő portfóliójából az Appeninn, Konzum, Opus hármast, akkor majdnem egy teljes százalékkal maradt volna le az indextől, ezt senki nem teheti meg a befektetőivel.

Mik ezek a cégek?

Ez a cikk most határozottan nem a három társaság elemzéséről szól, csak a tőzsdei jelenségről. Annyit azért áruljunk el, hogy mindegyik társaságban van valami reálgazdasági eszköz és érték (ingatlanok, üzleti érdekeltségek, alapkezelő, média), ezek némi nyereséget is termelnek, de azért nagyon fontos, hogy a társaságok áttételesen tulajdonosai egymásnak, így a profitjuk részben a részvények felértékelődéséből származik.

És a többiek?

Alapvetően a három Mészáros-részvényre jellemző ez a döbbenetes rali, de a vérszagot érző hazai spekulánsok szinte mindenre rámennek mostanában. Csak amikor nagyobb, méretesebb befektetőréteggel rendelkező papírokat találnak meg (CIG Pannónia, Masterplast), akkor ezekben van annyi eladó, hogy az ármozgások pár nap után visszatérnek a normál mederbe.

Talán egy igazi kivétel van, vagyis még egy papír akad, amelynek az áremelkedése Konzum-szintű. Ez az Est Média, amely cég ugyan sikeres csődegyezségen lehet túl, de nincs érdemi árbevétele, csak adóssága, vesztesége, erősen negatív a saját tőkéje, de az elmúlt három hónapban különös híresztelések mentén 1,5 forintról, 70 forintra nőtt a kurzus.

Viszont a lényeg az, hogy történetünk szempontjából sajnos nagyjából mindegy, hogy mi is a cégek tartalma. Tőzsdei újságíróként elég sok kérdést kapok a cégekről, ahogy érdemes rápillantani a vonatkozó tőzsdei fórumokra is. Vad és még vadabb pletykákról, egy-két hónappal korábban már hullámokat vert híresztelésekről megy a társalgás, véletlenül sem arról, hogy milyen nyereséggel működtethetők például a nemrég megszerzett megyei lapok.

De akkor mi ez az egész, miért vesznek tapasztalt spekulánsok és kezdő palimadarak ezekből a részvényekből, és milyen következményei lesznek ennek?

A lényeg az, hogy valami történik. Nevezzük jóhiszeműen spekulációnak, vagy csúnyább kifejezéssel manipulációnak, amivel valakik hihetetlen pénzeket kereshetnek, de

a folyamat óriási veszélyeket is hordoz magában.

Mert meghekkeli a hazai tőkepiac működését, roncsolja a BÉT amúgy is megtépázott tekintélyét, komolytalanná teszi az indexet, a befektetési alapkezelők munkáját. Hogy erről bármilyen szinten vizsgálódik-e a felügyeleti feladatokat ellátó Magyar Nemzeti Bank, nincs tudomásunk. De nem zárható ki.

A limit

Nézzük meg először, hogy pontosan milyen logikával mennek rá ezeknek a részvényeknek a piacára a spekulánsok. Amit először is meg kell ismernünk, hogy a tőzsdén régóta van egy fontos szabály, a limit. Régen ez úgy nézett ki, hogy bizonyos szintű napi elmozdulás után az adott részvénnyel már nem lehetett kereskedni, a börze mindenkinek adott egy kis időt, hogy lehiggadjon, átgondolja, hogy valóban venni, illetve eladni akar, vagy csak túlhevült a csordaszellemet látva.

Ma ez már kicsit másképpen néz ki: ha a kisebb papíroknál 20, a nagyobbaknál 15 százalékot módosult az ár a megelőző napi záróárhoz képest, akkor tovább már nem mehet abba az irányba a részvény. Ha 10 ezer forint volt tegnap az OTP, ma nem lehet 11 500 forintnál drágábban üzletet kötni. De a részvénnyel továbbra is lehet kereskedni, csak a limiten vagy az alatt.

Általában technikailag az történik, hogy amikor az árfolyam eléri felfelé a limitet, akkor a piac arra számít, hogy másnap is felfelé fog menni a papír, halmozódnak a vevők. Erre épül a spekulációs játék, ha el lehet tolni a határig a részvényt, akkor mindenki azt gondolja, hogy másnap is menni fog.

Nagyon sokszor a kisebb forgalmú papíroknál megindul a limit up trend, és szinte forgalom nélkül (csak néhány ügyes bróker tud betenni vásárlásokat) máris 15 százalékkal feljebb van az ár, eladó nincsen, mert mindenkinek megvan az a tapasztalata, hogy a rakéta több napig szokott tartani, és egy csomó kielégítetlen kereslet marad. Az eladók kivárnak, a vevők irracionálisan bátrak. Vagyis nem is biztos, hogy irracionálisan.

Ki nevet a végén?

A profi spekulánsok csak a jelre, a trendfordulóra várnak. Ha megjön pár nagyobb eladó, akkor a korábbi vevők gyorsan szeretnének nyereséget realizálni, mindenki egyszerre szeretne kitódulni egy nagyon szűk ajtón.

A nagy kérdés, hogy amikor megjön a fordulat, el tudsz-e szaladni. Ez eddig azért nem volt annyira érdekes, mert pár nap esés után mindig eljött az újabb pozitív fordulat, és megint a vevők domináltak.

De kik ragadnak bent? Minden eladó nem talál vevőre, így a „madarak”, akiknek fogalmuk sincs a rendszerről, nem adnak be biztonsági eladási megbízásokat, vagy nem ülnek egész nap a képernyő előtt, nagyon beragadhatnak.

De sokaknak jó stratégia, hogy állandóan, minden irracionális drágulás ellenére a vevői oldalon maradnak, vagy legalábbis tartanak, mindig csak arra kell figyelni, hogy az aktuális ár alatt valahol legyen egy olyan árszint, ami aktivizálja az eladást, mert akkor jó eséllyel limitálható a veszteség.

Ha bejön a szokásos, három-négy napos limitsorozat, akkor óriásit nyernek az ügyesebbek, ha pedig eljő a fordulat, akkor kis veszteséggel elszaladhatnak. Ez a profi spekulánsok játéka.

A spekulánsok mellett nagyot nyernek a saját számlára is játszó brókercégek, amelyek a nyereségekből is részesülnek, de a megnövekedett tőzsdei aktivitás jutalékaiból is. Ezt nem kell nagyon ragozni: ha egy brókercégnek volt egymilliárd forintnyi spekulánsi állománya, és az 3 milliárd forintra duzzadt, akkor abból több jutalék is származik.

Az ügyfelek nyitják az online számlákat, megint divat lett tőzsdézni, sokak ingerküszöbét elérte a hosszan tartó és eddig egyirányú játék.

Veszély

A nagy kockázat az, hogy amikor érdemben megfordul a trend, akkor nem lesznek már vevők, vagyis szinte üres könyv mellett zuhanhat a részvények ára.

Ma még valami vakhit vezeti a hazai tőzsdéseket. És valóban, ki tudja, lehet, hogy Mészáros Lőrinc egy év múlva gazdagabb lesz, mint Csányi Sándor, három év múlva pedig több pénze lesz, mint Jeff Bezosnak, miért ne utazhatnánk vele.

Vagy legalábbis miért ne bővülhetne még egy ideig hasonló ütemben a Mészáros-féle portfólió? De ha nem így lesz, akkor a reálisabb értékelés felé fog elmozdulni a részvények ára.

A spekulánsok bevadultak

A magyar spekulánsi rétegre az jellemző, hogy pár évig passzív volt, mert nem szeret veszteséggel kiszállni, kivárt.

De mostanában nyereségeik vannak, aki csak beszállt ebbe az újszerű játékba, az nem is tudott bukni. Csak annyi kellett, hogy alkalmazza a szokásos stratégiát, azaz ne szálljon ki veszteséggel, aki várt egy kicsit, mindig magasabbra jutott.

Csak az a nagy kérdés, hogy mi lesz a sztori vége.

A szakemberek a limitrendszer megváltoztatását emlegetik, hiszen amikor a tőzsde egy adott kereskedési napra elengedte, kinyitotta a határokat, akkor jellemzően megfordult a trend, reálisabb árszint kezdett kialakulni.

De vajon érdeke-e ez valakinek, hiszen most mindenki élvezi, hogy van egy jó kis játszótér.

Végül van egy nagyon fontos kérdés, amiről legfeljebb a hatóságnak lehetnek információi. Az, hogy van-e olyan bennfentes vagy nagyobb pénzzel játszó és piacbefolyásolásra képes spekulánsi kör, amely túlságosan is aktív szerepet játszik ebben a jelenségben.

Akik a három részvény folyamatos ugrálásának lendületet adnak, amolyan kezdeti felhajtóerőt, vagy olykor megfordítják a folyamatot? Ezt nem tudjuk. Ma már a papíroknak olykor kifejezetten nagy a forgalmuk, vagyis jó sok pénz, akár milliárdos összeg kell a piac mozgatásához, de az elérhető nyereség is ilyen nagyságrendű.

A semleges szemlélőknek, vagyis a hazai állampolgárok többségének végül is egyetlen fontos szempontja maradhat.

Ha egy esetleges érdemi áresés idején, egyszer majd nagyon sokat buknak a spekulánsok, akkor véletlenül se akadjon valami lelkes országgyűlési képviselő, aki kitalálja, hogy a „magyar családok” veszteségét fizessék ki a magyar adófizetők vagy a brókerszakma. Miért merülne fel? A Quaestor-ügyben ez történt.

Borítókép: MTI / Fotós: Jászai Csaba