Tito forogna a sírjában

Magyarország készen áll arra, hogy méltányos alkut kössön. Ezáltal minél előbb le lehetne zárni a Magyarország és Horvátország történelmileg jó kapcsolatát mérgező vitát a Mol szerepéről az INA horvát energiavállalatban - mondta Orbán Viktor miniszterelnök, miután megbeszélést folytatott Andrej Plenkovic horvát miniszterelnökkel.

Ezt mondták eddig is

Új elemet nem igazán tartalmazott ez a kijelentés, de azért talán mindkét fél számára volt haszna a találkozónak. Foglaljuk össze röviden a helyzetet:

• Tavaly december 24-én Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök bejelentette, hogy a horvát állam visszavásárolja a Moltól az INA-t. A bejelentés kommunikációs háttere: aznap Genfben a horvátok elvesztették a Mol ellen indított nemzetközi perüket.
• Érdemi lépés azóta nem történt a megegyezés irányába, a horvát fél sokat ötletelt arról, hogy miképpen teremtene elő a vételre forrást, de ezek mind (szíriai kártérítés követelése, az állami áramcég negyedének eladása, az INA upstream és downstream üzletágának szétválasztása) teljesen komolytalannak tűntek.
• Egy hónapja Horvátország bejelentette, hogy nemzetközi tendert ír ki, hogy kiválassza az őt segítő nemzetközi tanácsadót a tárgyalásokhoz.
• Magyar részről Orbán Viktor, illetve Szijjártó Péter is deklarálták már korábban is, hogy rendben találják a visszavásárlást, csak az fontos, hogy legalább ugyanannyi pénz visszajöjjön Magyarországra, mint amennyi anno kiment.
• A horvát gazdaságpolitika a mai bejelentéssel bizonyíthatta, hogy történik valami, a lassan egy éve bejelentett szándékban, ez nagyon fontos volt neki, mert a nagy horvát agrárcsőd, az Agrokor bukása eleve nehéz helyzetet teremtett a horvát gazdaságban.

INA: Romlik a helyzet

Maga a mai bejelentés tehát kedvező hír volt, a miniszterelnök véleménye piaci alapú, nem tér el a magyar tőzsdei kibocsátó érdekeitől. Valamiképpen ugyanis mindenki azt szeretné, hogy a horvát kormány vegye vissza az INA-t, de az már izgalmasabb kérdés, hogy ez hogyan lehetséges.

A Mol és a horvát állam között nyitva van még egy további per, ezt a Mol kezdeményezte, és szinte biztos, hogy a Washington-i bíróság pár százmillió euróra elmarasztalja majd a befektetési szerződéseit be nem tartó horvát államot. Ez tovább mélyíti a horvát fél finanszírozási gondjait. De ahhoz, hogy a finanszírozás kérdéséről egyáltalán lehessen beszélni, eleve kellene egy konszenzusos ár.

A horvát és a magyar fél által felbérelt értékelők azonban szinte biztosan nagyon eltérő értékeket fognak kihozni, ráadásul az árazás specialitása, hogy a cég értéke nagyban függ attól, hogy a horvát állam, vagyis az egyik tárgyaló fél milyen feltételrendszert határoz meg a cég működéséhez.

Up and down!

Az egyeztetés ilyen környezeti tényezők mellett aligha lesz egy rövid menet. A Mol részvényekre pozitívan hathat, ha rendeződik a helyzet, de az nem, ha a felek még egy pár évig tusakodnak, aztán valami alacsony maradványértéken megállapodnak.

Mert sajnos az INA értéke, legalábbis, ami a finomítókat illeti, erodálódik. A Mol a gyengébb finomítót, a sziszakit bezárná, ezt az állam nem hagyja, így az még papíron létezik, csak éppen nem működik. A másikat a rijekait szívesen fejlesztené a Mol, de csak akkor, ha a sziszakival léphetne.

Így azonban a rijekai is avul el, márpedig a magas kéntartalmú végtermékeket egy új szabvány szerint már a hajókon sem szabad majd használni.

Rosznyefty

Eközben a horvát sajtóban az is megjelent, hogy az INA-t Igor Szecsin orosz Putyin-bizalmas cége, a Rosznyefty veheti meg. A horvát oldalnak ez is egy nagyon rossz megoldás lenne, ráadásul szép lassan a volt Jugoszlávia minden olajcége orosz kézbe kerülne. Lassan a teljes jugoszláv stratégiai fontosságú olaj- és gázipar átvándorolhat az oroszokhoz. Josip Broz Tito, aki mindig is felvette az oroszokkal a kesztyűt, forogna a sírjában.