Jolán
2 °C
4 °C

Olyan szépen alakul a régió gazdasága, hogy az már aggasztó

2018.01.18. 22:02
Harmadik éve hasít töretlenül a kelet-közép-európai régió. Az egyes nemzetek versenyt dicsekedhetnek a saját gazdasági csodájukkal. A vészmadarak azonban már figyelmeztetnek, a nagy boom, a mohóság és a mindent átható profitéhség idején lankadni szokott a figyelem, visszaszorul a kockázatok menedzselése.

Egymást követő harmadik évben mondhatja el büszkén Európa keleti része, hogy „ilyen jó évünk még soha nem volt a válság óta”.

És tényleg, a 2008-2009-es pénzügyi krízis után sok rossz év volt, például a bankok óvatossága, illetve agyonszabályozása miatt, de

  • 2015 már jó,
  • 2016 nagyon jó,
  • 2017 pedig kirobbanóan jó év volt.

A régió legnagyobb gazdasági konferenciáján, a bécsi Euromoney CEE Forum 2018 eseményen összesereglett pénzügyi szakemberek nyilvános megszólalásaik során hurráoptimizmust tükröztek. Leginkább sikerekről, olykor egy-két politikai, geopolitikai nehézségről, vagy szabályozói kihívásról beszéltek, de a mélyebb kockázatok csak a folyosókon, magánbeszélgetések során kerültek szóba.

A számok parádésak

2017-ről még nincsenek végleges gazdasági adatok, de az előzetes (becsült) számok alapján Magyarország és Bulgária 4-4, Csehország és Szlovénia 4,5-4,5, Románia 6,6, míg Törökország 6,8 százalékkal növelte a GDP-jét, de szinte minden más ország is remekül teljesített – számszerűsítette az említett regionális lendületet Carlo Vivaldi, az UniCredit Bank regionális vezetője.

Ugyanezen elemzés alapján azért könnyen lehet, hogy 2017 már egyfajta lokális csúcsot jelentett, hiszen a következő két évre, vagyis a 2018-2019-es időszakra már alacsonyabb növekedést látni. Magyarország ugyan még „istenes” a maga 3,9 százalékos várható növekedési ütemével, de a túlhevült éllovasok, vagyis a román, a szlovén, vagy a török gazdaság alaposan belassulhat.

Most még mindenki harapna

Óvatosságnak azonban nyoma sem volt a pénzügyi szakemberek körében. Az egyes nemzeteket képviselő politikusok is nagyon lelkesen tekintettek a jövőbe, de a bankárok azt is elmesélték, hogy a kétoldalú „értékesítési” jellegű találkozókon a termékfejlesztők kifejezetten bátrak voltak. Egyre kockázatosabb alapokat, termékeket, egyre egzotikusabb országok állampapírjait, részvényeit „marketingelték”, ami

mindig csalhatatlan jele annak, amikor a félelem rovására túlszalad a kapzsiság.

Mindvégig érezhető volt a lelkes jövőkép: Kelet-Közép-Európa most a világ legjobb régiója, a nyugatinál nagyobb a növekedés, de a makrogazdaságokban is nagyjából megfelelőek az egyensúlyi folyamatok, sok az uniós forrás, stabil a pénzügyi rendszer, elfogadható a jogbiztonság. A szélesebb értelemben vett régiót illetően szinte csak Oroszország és Törökország kapott némi fanyalgást.

Politika

Ha azonban egy pillanatra eltávolodunk az önmarketingtől, illetve a régiótól, sok geopolitikai kockázatról lehetett hallani, Donald Trump belső és külső ügyei, Észak-Korea, Kína, Irán, illetve a Katar izolációjával jellemezhető arab belső konfliktusok ugyanúgy szóba kerültek, mint a nemzetközi migrációs folyamatok.

Ezekből számunkra mindig az a legérdekesebb, hogy miképpen látják Magyarországot a külföldiek, a semlegesek.

A pénzügyi világgal szemben van egy visszatérő vád, eszerint a bankárok az egyes országokra lelketlenül, pusztán néhány mindent eltakaró szám, növekedés, infláció, költségvetési hiány, adósságszolgálati mutatók alapján tekintenek. Vagyis se nem értékelik a nemzetek gazdasági igyekezeteit kellően, se nem büntetik az egyes államok antidemokratikus lépéseit, hiszen, ha a bankvilág businesst szimatol, örömmel üzletel az autoriter vezetőkkel.

Mindez biztosan így van, de azért érdekes tapasztalat volt, hogy a magyar politikai közéletben érezhető menekült-, illetve Soros-ellenesség, még egy ilyen banki fórumra is beszűrődhet.

Soros és a magyar gazdaság

Több fórumon, de különösen a globális populizmussal foglalkozó panelen (amelyben elsősorban Tim Ash a Bluebay Asset Management stratégája, illetve Demetrios Efstathiou, a Blue Diagonal Capital igazgatója vitték a szót) felmerült, hogy a nemzeti populizmusok, az idegenellenesség, vagy a menekültek kezelése miképpen befolyásolja az adott nemzetgazdaságokat.

Rendkívül érdekes volt, hogy Magyarországra (elsősorban Törökország és Lengyelország mellett) ugyan rossz fiúként, de mégis a legjobban kedvelt rossz fiúként tekintettek a bankárok.

A magyar ügyek leegyszerűsített külső megítélése szerint ameddig Magyarország ugyan bezárkózó, és kellemetlen kommunikációt folytató állam, de a külföldi befektetők érdekeit nem sérti, addig ez belső problémaként kezelhető. Vagyis, ha az itteni multikkal jól bánik, illetve az adósság-szolgálata, egyensúlyi mutatói rendben vannak, sőt a finanszírozásban az önfinanszírozásra áll át a devizaadósságok helyett, addig mindez akceptálható.

Törökországot már kellemetlenebbnek és sérülékenyebbnek tartották, mert ott a gazdaság stabilitását és a nemzetközi pénzügyi és befektetői kapcsolatokat veszélyeztető antigüllenista rohamok, illetve diplomáciai botrányok magas hiány, illetve a külföldre bazírozó külső finanszírozás mellett történik.

Munkaerő kellene

Ugyanakkor Lengyelországgal összevetve, Magyarországot gazdasági kritika is érte. A lengyelek politikailag kellemetlenebbek, mert nem csak a menekültekkel, de Brüsszellel, illetve a nyugati befektetőkkel szemben is elég ellenségesek, de eközben a lengyel kormány mégis beengedett 1,5 millió ukránt a munkaerőpiacára, amely bőséges utánpótlást jelent a Nyugatra távozó lengyel munkaerővel szemben.

A magyar munkaerőhiány – vélték az elemzők - azonban aggasztó, itt nem pótolja senki a távozókat (a szakemberek a környező országok magyarlakta területeiről érkezőkről nem tettek említést), ezért a munkaerőhiányból így a bérek óhatatlan emelkedése miatt infláció lesz.

A pénzromlás, az alacsonyan tartott kamatok és a magasabb bérszint csökkentheti Magyarország versenyképességét, ez pedig már bankárszemmel is probléma.

Mi optimistábbak vagyunk

Így látták a londoniak, de természetesen ezt semmilyen szinten nem osztotta a megjelent magyar megszólalói kör. A Magyarországgal foglalkozó panel különtermébe alig lehetett beférni, ezúttal is a magyar lehetett a legnépesebb vendégkör, és ahogy az már ezen az eseményen lenni szokott, a magyar bankárok, elemzők és újságírók szépen beültek az országgal foglalkozó kerekasztalra, hogy Bécsben megtudják miképpen is áll a magyar gazdaság szekere. Kiderült, hogy jól!

Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pénzügyekért felelős államtitkára az adócsökkentés ellenére növekvő adóbevételeket, Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója a belföldi kereslet pumpálta stabil növekedést, míg Bernáth Tamás, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezetője az uniós források nemzetgazdaságot segítő hatásait és a magas magyar forráslehívási képességet emelte ki.

Vita legfeljebb ott bontakozott ki az állami és a magánszereplők körében, hogy a közeljövőben milyen kamatszint lenne egészséges.

És a többi csoda

A fórumon nagy számban felsorakozott pénzügyminiszterek büszkén mesélték el, hogy milyen sikeresek voltak hazájukban a gazdaság menedzselésében. Dušan Vujović szerb pénzügyminiszter szerint hazája az összeomlásközeli állapotból váltott növekedésbe, konkrétan 6,6 százalékos költségvetési hiányból varázsolt három év alatt szufficitet, Vilius Šapoka litván pénzügyminiszter a balti államokra oly jellemző digitalizációs sikerekről számolt be. Míg Vardan Aramyan örmény pénzügyminiszter az orosz szankciók meghatározta nemzetközi környezetben lavírozott ügyesen. 

A bankok helyzete

A nemzetgazdaságok jó helyzetéből adódik, hogy természetesen a kelet-közép-európai bankok is nagyon jó állapotban vannak, a fő paraméterek szerint

  • a legtöbb országban sokkal alacsonyabb a rossz hitel arány,
  • a nyugati szinteknél lényegesen magasabb a bankszektor jövedelmezősége (eszközarányosan 1,3 százalék),
  • illetve bőven adódik kecsegtető üzlet.

Carlo Vivaldi szerint mindez mégsem jelenti azt, hogy nagyon beindulna a régióban a bankpiaci konszolidáció, vagy kinyílna a banki M&A piac, de azért nem kizárt, hogy lesznek üzletek, nem is feltétlenül egész bankok, hanem inkább portfóliók tekintetében.

Ami a nemteljesítő hitelek arányát (NPL) illeti, három olyan ország is akadt a régióban, Románia, Magyarország és Szlovénia, amely mindössze három év alatt kétszámjegyű százalékponttal tudta csökkenteni a rossz hitelek arányát.

Ez még akkor is örvendetes, ha a főszámok az összetevőket eltakarhatják, vagyis a javulás eredhet a rossz portfóliók értékesítéséből, leírásából, vagy, ami a legjobb, valóban az ügyfelek fizetőképességének a javulásából.

Akárhogy is történt, Magyarország például 16 százalékról volt képes 5 százalékra javítani a mutatót.

Gyanús, nem gyanús

Szóval a bécsi helyzetkép alapján minden nagyon jó, minden nagyon szép. Hatalmas létszámban vonultak fel az elégedett bankárok, politikusok és elemzők. Mégis érdekes volt megtapasztalni a személyes beszélgetések során, hogy miközben senki nem emlegetett túlságosan is hangsúlyosan egy-egy konkrétan leselkedő veszélyt, a geopolitikai kockázatokat, vagy a globális infláció-emelkedést, valamiképpen mégis visszaköszönt sokakban az érzés, hogy minden túl egyszerű, minden túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

A magyar ember, még ha éppen bankot vezet is, akár a Ludas Matyiból, akár a Tanú című filmből megtanulhatta, hogy az a gyanús, aki nem gyanús.

Mintha egy kicsit mindenki tartana azoktól a kockázatoktól, amelyeknek még a létét sem ismerjük,

vagyis  az unknown unknown-tól , hiszen a gazdaság jövőjével kapcsolatban csak egy valami biztos, hogy az bizonytalan.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?