Olyan szépen alakul a régió gazdasága, hogy az már aggasztó

Egymást követő harmadik évben mondhatja el büszkén Európa keleti része, hogy „ilyen jó évünk még soha nem volt a válság óta”.

És tényleg, a 2008-2009-es pénzügyi krízis után sok rossz év volt, például a bankok óvatossága, illetve agyonszabályozása miatt, de

• 2015 már jó,
• 2016 nagyon jó,
• 2017 pedig kirobbanóan jó év volt.

A régió legnagyobb gazdasági konferenciáján, a bécsi Euromoney CEE Forum 2018 eseményen összesereglett pénzügyi szakemberek nyilvános megszólalásaik során hurráoptimizmust tükröztek. Leginkább sikerekről, olykor egy-két politikai, geopolitikai nehézségről, vagy szabályozói kihívásról beszéltek, de a mélyebb kockázatok csak a folyosókon, magánbeszélgetések során kerültek szóba.

A számok parádésak

2017-ről még nincsenek végleges gazdasági adatok, de az előzetes (becsült) számok alapján Magyarország és Bulgária 4-4, Csehország és Szlovénia 4,5-4,5, Románia 6,6, míg Törökország 6,8 százalékkal növelte a GDP-jét, de szinte minden más ország is remekül teljesített – számszerűsítette az említett regionális lendületet Carlo Vivaldi, az UniCredit Bank regionális vezetője.

Ugyanezen elemzés alapján azért könnyen lehet, hogy 2017 már egyfajta lokális csúcsot jelentett, hiszen a következő két évre, vagyis a 2018-2019-es időszakra már alacsonyabb növekedést látni. Magyarország ugyan még „istenes” a maga 3,9 százalékos várható növekedési ütemével, de a túlhevült éllovasok, vagyis a román, a szlovén, vagy a török gazdaság alaposan belassulhat.

Most még mindenki harapna

Óvatosságnak azonban nyoma sem volt a pénzügyi szakemberek körében. Az egyes nemzeteket képviselő politikusok is nagyon lelkesen tekintettek a jövőbe, de a bankárok azt is elmesélték, hogy a kétoldalú „értékesítési” jellegű találkozókon a termékfejlesztők kifejezetten bátrak voltak. Egyre kockázatosabb alapokat, termékeket, egyre egzotikusabb országok állampapírjait, részvényeit „marketingelték”, ami

Mindvégig érezhető volt a lelkes jövőkép: Kelet-Közép-Európa most a világ legjobb régiója, a nyugatinál nagyobb a növekedés, de a makrogazdaságokban is nagyjából megfelelőek az egyensúlyi folyamatok, sok az uniós forrás, stabil a pénzügyi rendszer, elfogadható a jogbiztonság. A szélesebb értelemben vett régiót illetően szinte csak Oroszország és Törökország kapott némi fanyalgást.

Politika

Ha azonban egy pillanatra eltávolodunk az önmarketingtől, illetve a régiótól, sok geopolitikai kockázatról lehetett hallani, Donald Trump belső és külső ügyei, Észak-Korea, Kína, Irán, illetve a Katar izolációjával jellemezhető arab belső konfliktusok ugyanúgy szóba kerültek, mint a nemzetközi migrációs folyamatok.

Ezekből számunkra mindig az a legérdekesebb, hogy miképpen látják Magyarországot a külföldiek, a semlegesek.

A pénzügyi világgal szemben van egy visszatérő vád, eszerint a bankárok az egyes országokra lelketlenül, pusztán néhány mindent eltakaró szám, növekedés, infláció, költségvetési hiány, adósságszolgálati mutatók alapján tekintenek. Vagyis se nem értékelik a nemzetek gazdasági igyekezeteit kellően, se nem büntetik az egyes államok antidemokratikus lépéseit, hiszen, ha a bankvilág businesst szimatol, örömmel üzletel az autoriter vezetőkkel.

Mindez biztosan így van, de azért érdekes tapasztalat volt, hogy a magyar politikai közéletben érezhető menekült-, illetve Soros-ellenesség, még egy ilyen banki fórumra is beszűrődhet.

Soros és a magyar gazdaság

Több fórumon, de különösen a globális populizmussal foglalkozó panelen (amelyben elsősorban Tim Ash a Bluebay Asset Management stratégája, illetve Demetrios Efstathiou, a Blue Diagonal Capital igazgatója vitték a szót) felmerült, hogy a nemzeti populizmusok, az idegenellenesség, vagy a menekültek kezelése miképpen befolyásolja az adott nemzetgazdaságokat.

Rendkívül érdekes volt, hogy Magyarországra (elsősorban Törökország és Lengyelország mellett) ugyan rossz fiúként, de mégis a legjobban kedvelt rossz fiúként tekintettek a bankárok.

A magyar ügyek leegyszerűsített külső megítélése szerint ameddig Magyarország ugyan bezárkózó, és kellemetlen kommunikációt folytató állam, de a külföldi befektetők érdekeit nem sérti, addig ez belső problémaként kezelhető. Vagyis, ha az itteni multikkal jól bánik, illetve az adósság-szolgálata, egyensúlyi mutatói rendben vannak, sőt a finanszírozásban az önfinanszírozásra áll át a devizaadósságok helyett, addig mindez akceptálható.

Törökországot már kellemetlenebbnek és sérülékenyebbnek tartották, mert ott a gazdaság stabilitását és a nemzetközi pénzügyi és befektetői kapcsolatokat veszélyeztető antigüllenista rohamok, illetve diplomáciai botrányok magas hiány, illetve a külföldre bazírozó külső finanszírozás mellett történik.

Munkaerő kellene

Ugyanakkor Lengyelországgal összevetve, Magyarországot gazdasági kritika is érte. A lengyelek politikailag kellemetlenebbek, mert nem csak a menekültekkel, de Brüsszellel, illetve a nyugati befektetőkkel szemben is elég ellenségesek, de eközben a lengyel kormány mégis beengedett 1,5 millió ukránt a munkaerőpiacára, amely bőséges utánpótlást jelent a Nyugatra távozó lengyel munkaerővel szemben.

A magyar munkaerőhiány – vélték az elemzők - azonban aggasztó, itt nem pótolja senki a távozókat (a szakemberek a környező országok magyarlakta területeiről érkezőkről nem tettek említést), ezért a munkaerőhiányból így a bérek óhatatlan emelkedése miatt infláció lesz.

A pénzromlás, az alacsonyan tartott kamatok és a magasabb bérszint csökkentheti Magyarország versenyképességét, ez pedig már bankárszemmel is probléma.

Mi optimistábbak vagyunk

Így látták a londoniak, de természetesen ezt semmilyen szinten nem osztotta a megjelent magyar megszólalói kör. A Magyarországgal foglalkozó panel különtermébe alig lehetett beférni, ezúttal is a magyar lehetett a legnépesebb vendégkör, és ahogy az már ezen az eseményen lenni szokott, a magyar bankárok, elemzők és újságírók szépen beültek az országgal foglalkozó kerekasztalra, hogy Bécsben megtudják miképpen is áll a magyar gazdaság szekere. Kiderült, hogy jól!

Hornung Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pénzügyekért felelős államtitkára az adócsökkentés ellenére növekvő adóbevételeket, Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója a belföldi kereslet pumpálta stabil növekedést, míg Bernáth Tamás, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezetője az uniós források nemzetgazdaságot segítő hatásait és a magas magyar forráslehívási képességet emelte ki.

Vita legfeljebb ott bontakozott ki az állami és a magánszereplők körében, hogy a közeljövőben milyen kamatszint lenne egészséges.

A bankok helyzete

A nemzetgazdaságok jó helyzetéből adódik, hogy természetesen a kelet-közép-európai bankok is nagyon jó állapotban vannak, a fő paraméterek szerint

• a legtöbb országban sokkal alacsonyabb a rossz hitel arány,
• a nyugati szinteknél lényegesen magasabb a bankszektor jövedelmezősége (eszközarányosan 1,3 százalék),
• illetve bőven adódik kecsegtető üzlet.

Carlo Vivaldi szerint mindez mégsem jelenti azt, hogy nagyon beindulna a régióban a bankpiaci konszolidáció, vagy kinyílna a banki M&A piac, de azért nem kizárt, hogy lesznek üzletek, nem is feltétlenül egész bankok, hanem inkább portfóliók tekintetében.

Ami a nemteljesítő hitelek arányát (NPL) illeti, három olyan ország is akadt a régióban, Románia, Magyarország és Szlovénia, amely mindössze három év alatt kétszámjegyű százalékponttal tudta csökkenteni a rossz hitelek arányát.

Ez még akkor is örvendetes, ha a főszámok az összetevőket eltakarhatják, vagyis a javulás eredhet a rossz portfóliók értékesítéséből, leírásából, vagy, ami a legjobb, valóban az ügyfelek fizetőképességének a javulásából.

Akárhogy is történt, Magyarország például 16 százalékról volt képes 5 százalékra javítani a mutatót.

Gyanús, nem gyanús

Szóval a bécsi helyzetkép alapján minden nagyon jó, minden nagyon szép. Hatalmas létszámban vonultak fel az elégedett bankárok, politikusok és elemzők. Mégis érdekes volt megtapasztalni a személyes beszélgetések során, hogy miközben senki nem emlegetett túlságosan is hangsúlyosan egy-egy konkrétan leselkedő veszélyt, a geopolitikai kockázatokat, vagy a globális infláció-emelkedést, valamiképpen mégis visszaköszönt sokakban az érzés, hogy minden túl egyszerű, minden túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

A magyar ember, még ha éppen bankot vezet is, akár a Ludas Matyiból, akár a Tanú című filmből megtanulhatta, hogy az a gyanús, aki nem gyanús.

vagyis  az unknown unknown-tól , hiszen a gazdaság jövőjével kapcsolatban csak egy valami biztos, hogy az bizonytalan.