Nem talál kőművest? Belgiumban még rosszabb a helyzet

A magyar gazdasági élet egyik kiemelt témájává nőtte ki magát az utóbbi néhány évben a (jobb híján) munkaerőhiánynak nevezett jelenség, arról azonban már kevesebb szó esik, mennyire elterjedt a világ más országaiban. Az MTA KTI Munkaerőpiaci Tükör 2016 című friss kiadványából viszont kiderül, nem vagyunk egyedül a problémával az Európai Unióban, bár

A KSH szerint 2009 óta dinamikus növekedés látszik az összes állás és a be nem töltött állások arányában Magyarországon: 2016-ra már minden ötven munkahelyre jutott egy betöltetlen állás, nyolc évvel korábban még kétszáz állásra jutott egy betöltetlen.  

Hazánk helyzetét azokkal az uniós országokkal összehasonlítva, amelyek legalább 2008 óta publikálják a vonatkozó adatokat, kiderül, hogy a középmezőnyből az élre zárkóztunk a 2010 és 2016 közti időszakban üres állások arányában.

Ugyanakkor az is leolvasható az ábráról, hogy a válságot megelőző időszakban többnyire magasabb volt a betöltetlen állások aránya a munkaerőpiacon, több ország még az utóbbi pár év növekedése ellenére sem érte el az akkori szintet. Vagyis a téma előtérbe kerülésében az is szerepet játszhat, hogy

Magyarország egyébként e tekintetben némileg kivétel, itthon a válság előtti maximum is 1,4 százalék alatt mozgott, míg mostanra elérte a 2 százalékot az üres állások aránya, tehát a mostani érték a rendszerváltás utáni időszak legmagasabbja. 

Az iparágak szerinti bontás 2016-os helyzetét nézve ennél is figyelemreméltóbb Magyarország pozíciója az EU más országaihoz képest.

A grafikonokról leolvasható, hogy Magyarország a 8 vizsgált halmazból 5-ben dobogós, és a maradék 3-ban is a középmezőny fölött helyezkedik el.

A teljes gazdaságot nézve csak harmadikok vagyunk Svédország illetve Hollandia mögött, ami abból a szempontból érdekes, hogy a közbeszédben gyakran a nyugat felé irányuló migráció jelenik meg a hazai munkaerőhiány fő okaként. Hogy két, magasabb jövedelmi szintű ország is megelőz minket, az jól jelzi, hogy a jelenség ennél összetettebb. Ugyanez a kép rajzolódik ki a versenyszféra üres állásait nézve is, ezen az ábrán 5 nyugat-európai ország foglal helyet Magyarország előtt. 

Az iparági bontást elnézve

Ez ugyanis olyan terület, ahol nem pusztán növekedésvisszahúzó hatása lehet a hiányzó szakembereknek, de közvetlenül életek is múlhatnak ezen. Ráadásul mind a két területen jelentős belépési küszöböt jelent a szaktudás megszerzéséhez kellő oktatásban való részvétel. De nem megnyugtató az ipar, az építőipar, és az infokommunikáció helyzete sem, ezekben az ágazatokban csak Belgiumban több a betöltetlen állás.

Érdekes módon a kereskedelem, amelyben a közelmúltban nagyobb béremelésekre (pl. Spar, Tesco) került sor - amelyet sokan a dolgozók munkaerőhiányból fakadó erősebb alkupozíciójának tudtak be - nem tartozik a súlyosan érintett ágazatok közé az adatok szerint (vagy legalábbis 2016-ban nem tartozott).

Az egyes területeken belüli konkrét üresállás-arányok időbeli változását összefoglaló grafikonon az is megfigyelhető, hogy nagyon eltérő a folyamatok dinamikája ágazatonként. Ebből az is kitűnik, mennyire különböző okok vezethetnek a hiányhoz. 

Az infokommunikációnál folyamatos, a válság alatt is folytatódó növekedést látunk, amit minden bizonnyal a digitalizáció támasztotta gyors, világméretű keresletnövekedés és az oktatási rendszer nehézkes alkalmazkodása magyarázhat. Az egészségügynél a létszámfelvétel hatósági korlátozása, az alacsony bérek, valamint az ezzel is összefüggő folyamatos elvándorlás és elégtelen kínálat játszhatja a döntő szerepet – írja Köllő János, Nyírő Zsanna és Tóth István János a Munkaerőiaci tükörben.

Borítókép: építkezés Párizsban. Fotó: Francois Guillot / AFP.